27 évesen már nagyon késő elkezdeni csajozni?

Nem azt mondom öreg vagyok, de azért már annyira fiatal sem. Csak talán most bántam meg a legjobban, hogy így alakult. Lényegében egy pánikszerű érzés.

Persze gyűjthetem a pénzem, szabad vagyok, építhetem a karrierem. És? Ha mindezek mellett többre/másra vágyok? Akkor szépszóval is b*hatom. Ezek mind olyan dolgok, amiket szerintem mellette is el tudok végezni. Nekem is van nem egy olyan ember baráti körben, aki már sokadik kapcsolaton van túl, de nem ebből fogok kiindulni. Inkább csak magyarázkodás lenne saját szerencsétlenségemre, amivel nyugtathatom magam. Mert igen, megfordult bennem is ez a gondolatmenet.

Valamint elvesztegetett időnek sem tartom azt, amiben valaki boldog volt (külső szemlélőként nézve). Az sem feltétlen hasznosabb, amit jelenleg helyette csinálok, de ez teljesen más (hosszú) beszédtéma lenne, mi számít hasznos és haszontalan cselekvésnek. Szóval visszatérve a tárgyra jelenleg ebbe a szituációba belenyugodni sajnos képtelen vagyok. Ha meg még várnék is, ez már nem javul, csak romlik.

Nem egyből az igazit keresem, ahogyan nem is egy egyéjszakás kalandot. De inkább megadom az esélyét egy teljes boldogságnak, mintsem egy egész életen tartó fél boldogságnak. Nem azért tervezek valakivel összejönni, hogy legyen valakim mindenáron, ezért prostizni sem fogok. Itt még azért nem tartok szerencsére. Majd elválik, hogy egy kapcsolat hogy alakul, előre ezt nem hiszem, hogy lehetne tudni. De ahhoz, hogy elváljon még hiányzik pár kezdeti lépés. És pont ebben a pár lépésben van a legtöbb félelmem, problémám. Tapasztalat hiányától való félelem (ami kissé paradox), elutasítástól, kezdeményezéstől való félelmek és stb (a szokásos dolgok), valamint már a lehetőségek is kifogyóban, amik ezelőtt pár éve, mint pl egyetemi bulik elérhetőek voltak.