37 éves férfi vagyok, Budapesti átlag állás, átlag lakás. Van hasonló korban ( 33-40 ) és szituációban aki keresi a társát és nem találja ebben a világban? Már hosszú évek óta nem találom és ti? 37F

"Az meg hogy ki hogy jellemzi a másik nemet vagy hol szocializálódott nem hiszem hogy az én tisztem lenne."

Viszont elmond rólad egy csomó mindent.

Itt vagyok pont annyi idős mint te, nagyon régóta nincs barátnőm.

Anyagilag jól állok, van saját ingatlanom és autóm, jó fizetésem.

Külsőségek... magas vagyok, vékony, járok kondiba, szóval jó a kiállásom, szállkásnak mondanám a testalkatom. Van hajam, nem kopaszodom, arcra átlagos, de ezt nem tudom megítélni.

Nem vagyok egy társaság közepe ember, de sok barátom van, mindig megyek valamerre, még külföldön is szoktam nyaralni, általában baráti társasággal.

Aktívan zenélek, de a komoly hobbijaim és a munkám is magányos tevékenységek, szóval nem unatkozom.

Néha érdeklődnek nők felőlem, de soha nem az eseteim vagy nem találjuk meg a közös hangot. Néha belegondolok hogy lehet jobb lenne egy társsal, de nem erőltetem magam, mert mindig van valamilyen dolgom ami elterli a figyelmemet a magányról. A sex sem hiányzik annyira, néha könnyítek magamom, nekem az elég.

Elég bonyolult személyiség vagyok, szerintem a legtöbb ember nem tud kiismerni és ez elriasztja őket. Én nem bánom, általában jó érzéssel tölt el hogy csak magamnak tartozom felelősségel és senki másnak.

Nem igazán érdekel hogy ki mit gondol rólam, mindig azt teszem amihet kedvem van, ha kell nemet mondok nőknek is, ha nem érzem hogy érdemes bármennyi energiát fektetni az egészbe, gondolok itt arra hogy nekem nem szimpatikus nőkkel egyéjszakás kaland sem érdekel.

Következetes vagyok, aki nem keresi a társaságom annak én sem keresem. Kívülről talán öntörvényűnek, nárcisztikusnak és furcsának tűnhetek, de ez sem érdekel.

"Kicsivel nettó 400 felett keresek, tehát elég alacsony."

Fenéket alacsony. Csak szeretik erre ráfogni sokan. Elárulom, rohadtul nem ettől függ. Itt vagyok én is ellenpéldának, bár magas státuszúnak számító munkahelyem van, mégis a minimálbért keresem egyelőre. Ha jövőre feljebb lépnék, még akkor se fogja elérni a nettóm a 400-at, mégis szinte sohasem voltam egyedül kamaszkorom óta (most sem), és a szintet se kellett leadnom, jelenleg a másik felemmel vagyok együtt, nyáron összeköltözés következik. És akkor még nem is ejtettem szót az elviselhetetetlen életmódomról, amit inkább nem is részleteznék. Persze kapom érte folyamatosan a kritikát barátnőmtől immáron 1,5 éve, és mindig hitegetni kell, hogy "most majd megváltozom". De ha szerelemből szeretnek, akkor jóval tágabbra nyílnak a határaid, jóval több mindent néznek el. Márpedig szerelmet nem lehet magas fizetéssel és vagyontárgyakkal vásárolni. Persze ez se tartható a végtelenségig, előbb-utóbb úgyis meg kell változnom, de ha fontos az adott nő, akkor ez megoldható, még ha beledöglök is.

Ha elfogadsz egy jótanácsot, elsősorban a külső + személyiség párost vesd be, ebben fejlődj. Külsőleg légy minél igényesebb, személyiségileg pedig lesd el, tanuld meg, mire van igénye egy női léleknek, hogy meg tudd fogni érzelmileg-lelkileg. Ilyesmikre építs, ne racionális dolgokkal akarj megfelelni, hisz a szerelem maga sem racionális.

F30

Vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy először próbálj kiváltani vonzalmat, utána pedig próbáld megfogni lelkileg és érzelmileg. Ez vezet el ahhoz, hogy önmagadért szeressen a hölgy. Az anyagiak csak ezután következnek.

(előző voltam)