Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is így látja a mai társkeresés árnyoldalait? 28/F
Tinderen 10/8 arányban nem jó tapasztalataim voltak, a lányok érzelmileg sérültek voltak, annyira hogy egy kapcsolatba sem lett volna szabad nekik belemenni.
A társkeresők annak ellenére hogy mindenkivel full rendesen bánok, mindig visszaírok, normális vagyok tehát sosen kerestem egyéjszakást, azt sugározzák hogy egy értéktelen szar vagyok lényegében.
Facebookon ha random ráírok valakire normálisan ismerkedési szándékkal, akkor többnyire nem reagálnak vissza.
Szórakozóhelyekre nem járok de a bebaszombat nem az én pályám.
Élőben pedig sokan tartanak a random beszélgetéstől (nyilván félelemben tartanak minket a hírek is), vagy bolondnak néznek lehet. Ebben nincs sok tapasztalatom mert sokak szerint nem ez a módja az ismerkedésnek. Kérdem én akkor mi. Munkahelyen nincs lehetőségem, eddzőteremben nem volt túl jó a felhozatal, nincsen olyan hobbim sem baráti köröm ahol tudnék ismerkedni.
Nekem ez egy nehéz sztori de nem csak nekem, lány barátomnak is, akinek leginkább az idő hiánya miatt nehéz.
Valaki írhatna egy programtervet mert szeretnék ebből a körből kitörni.
Normálisnak meg értelmesebbnek, helyesnek mondanak. Köszi szépen!
válasza:
válasza:"Ma az a hozzáállás, főleg az itteni feminista aktivistáké, hogy egy férfinek nem tartozik semmivel egy nő."
Ez minden normális ember hozzáállása. Senki nem tartozik neked semmivel. Mégis hol élsz?
Értem, tehát ha megkérdezi tőletek egy srác az utcán, teljesen idegen sràc, hogy merre van x utca, esetleg mennyi az idő, arra számítson hogy elmondjátok neki: menjél innen, én nem tartozom neked ugyan semmivel.
Szerintem nem lenne előnyös ezt a mentalitást hirdetni. Talán nem véletlen, mikor beteg emberek esnek össze az utcán, ahelyett hogy pl. egy fuldokló ember teljesen idegen! járókelőtől Heimlich-féle műfogást kapna, értetlen fejeket kap vagy még talán le is videózzák egyesek hogy legyen mit mutogatni. Ez nem egy jó tendencia. Igen, tisztában vagyok azzal hogy a lecsúszott, vagy szexuálisan kiéhezett félkegyelmű férfiak szokták random megtalálni a nőket az utcán leginkább. Pontosan látom lány ismerősöktől, hogy nekik sem egyszerű az ismerkedés. Azzal, hogy ,, ugyan én nem tartozom senkinek semmivel " ez csak exponenciálisan lefelé ívelő folyamat, ahol a rendesebb srácok ne is merjenek útbaigazítást kérni egy hölgytől. Mégis milyen jogon tennék. Hogyha egy jólszituált férfinek megtetszik egy nő a boltban például, tételezzük fel hogy a nőnek zsánere a férfi, akkor egy ilyen szituban miért kellene azt mondani hogy szégyellje el magàt a férfi. A nőnek szíve joga elmondani hogy takarodjon, ez őt minősíti. Normális, helyzethez illő megszólításra adjunk már egy normális elutasítást is. Én szimplán erről beszélek. Nem védem sem a nőket, sem a férfiakat. Úgy vélem, mindkét nem szenvedő alanyai a mai társkeresési mizériának. Mert aki azt mondja manapság egyszerű, az kérdezzen meg előbb 10 normális, átlagnál jobb külső adottságokkal rendelkező embert :)
válasza:Ha azzal mész oda valakihez, hogy "elnézést, meg tudod mondani merre van a Kazinczy utca", senki nem fog elküldeni, de még csak fintorgni sem.
"Hogyha egy jólszituált férfinek megtetszik egy nő a boltban például, tételezzük fel hogy a nőnek zsánere a férfi, akkor egy ilyen szituban miért kellene azt mondani hogy szégyellje el magàt a férfi."
ha kölcsönös a szimpátia sem fogja a lány elküldeni a pasit
válasza: válasza:Drága barátom.
Én már nem látom a mai társkeresés árnyoldalait. Én már ezen is túl vagyok képzeld.
Én már tisztán látom, hogy egyszerűen szinte teljesen lehetetlen.
Sajnos egyre jobban növekedni fog a magányos emberek száma.
válasza:Szia!
A válaszommal nem leszel előrébb, de nagyon együtt tudok veled, veletek érezni. Nagyon hasonló helyzetben vagyok, csak bő 5 évvel fiatalabb vagyok nálad.
Én is tettem fel kérdéseket, itt gyakorin, illetve egyéb fórumokon, csoportokban is. Sőt, ismerősöket, rokonokat is kérdeztem már erről üzenetben és élőben is.
Mindenki a már ide is leírt jótanácsokat mondta, írta: járj programokra, járj társaságba, légy nyitott ... na igen, sokáig úgy voltam vele, hogy ezekkel a tanácsokkal kb. kitörölhetem, de főleg tavaly gőzerővel elkezdtem programokra járni, ismerkedni, lesz ami lesz alapon.
Talán nem okozok nagyon nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy ez nem hozott áttörést.
Jártam társastáncra, társasjátékos estre, voltam koncerteken, egy-két szórakozóhelyen, interneten több embert megismertem, programszervezős csoportot indítottam, voltam túrakörökön, jómagam is szerveztem túrákat. Társkeresés szempontjából egyiknek sem volt eredménye, de legalább szereztem egy-két barátot (inkább ismerőst ...), akikkel eljárhatok néha ide-oda.
A társkeresésből a társkeresők világa, illetve a tavalyi élményeim után teljesen kiábrándultam. Meg már nagyon azt sem tudom, hogy hol érdemes egyáltalán ismerkedni. A fentebb felsorolt helyszínek, események egyikén sem voltak korombéli lányok, vagy ha igen, akkor vagy volt barátjuk, vagy súlyosabb mentális problémákkal küzdöttek. Az utóbbi időkben például egy baráti társaságból szemezgettem egy lánnyal, felkeltette a figyelmem. Amikor viszont kiderült, hogy hónapokkal a szakítás után is összejárkál az exével és csak szórakozik velem, mint több előző kiszemeltem, minden kedvem elment attól, hogy vele ismerkedjek.
Olyan nagyon új barátokat, ismerősöket sem keresek már, mert minek? Van pár ember, akivel néha lóghatok, ha ők elkopnak, keresek új ismerősöket, oszt' jóvanazúgy.
Részben a korábbi csalódások, részben az ismerkedés monotonitása miatt lett ilyen a hozzáállásom.
Nagyon sok gyökérrel találkoztam az elmúlt időkben. Volt pl. olyan társaság, ahol kikezdtek azért, mert az esti társasjátékozás helyett segítettem édesanyámnak megjavítani az autóját (ráadásul nem is ígértem meg, hogy résztveszek az összejövetelen). Vagy pl. rendszeresen jártam úgy, hogy az utolsó pillanatban lemondták a hetekkel előre megbeszélt, megszervezett programot. Olyan is volt, hogy egy nagyon jó barátom besértődött egy hülyeségen és kilépett mindenhonnan. Mindezt úgy tette, hogy igyekezett a lehető legnagyobb bűntudatot kelteni a társaságban.
De ezek csak légbőlkapott példák, napestig sorolhatnám ezeket.
Hogy mi lenne a kiút? Nem tudom. Kisgimnazista korom óta újra rá kell jönnöm, hogy egyszerűen nem vagyok az emberek közé való. Utoljára 2014 őszén éreztem ezt ennyire erősen, akkoriban elég komoly depresszióba is zuhantam emiatt.
Ma már inkább sztoikusan állok a dologhoz, bár tény, mindmáig vannak durván depressziós időszakaim. Közel 10 év alatt rájöttem, hogy nem csak én vagyok a hülye, hanem engem is elég sokszor tényleg hülyék vesznek körül. Toxikus osztályba jártam 8 éven keresztül (előtte általánosban minden szünetben 8-10 cigó kergetett), az egyetemen sem volt különösen jó a közösség, de ez a minimális társasági életem is megszűnt a koronavírus miatt.
Sosem volt barátnőm, nem nagyon van társasági életem és "igazi" barátaim, cserébe csak 4 évnyi terápia után lett belőlem egy társaságban valamilyen szinten vállalható ember.
Ennek ellenére mostanában igyekszem ezt nem ilyen negatívan látni. Elkezdtem keresni önmagamat, beíratkoztam még egy egyetemi képzésre (levelező). Bár a cégem most valószínűleg le akar engem építeni, villamosmérnökként egész jól megélek és szinte pikpakk találok munkát. Úgyhogy különköltöztem (még tavaly, év elején), elkezdtem szépen-lassan kiépíteni az életemet, megvalósítani néhány álmomat. Jelenleg pl. nagy álmom, hogy a mostani foglalkozásomban fejlődjek (szoftvertesztelés), később vállalkozni szeretnék. Vannak elképzeléseim a jövőre és közel állok ahhoz, hogy egyedül is ki tudjak teljesedni. Ehhez viszont az is kellett, hogy az elmúlt években sok hülyével találkozzak. Rájöttem, hogy sokszor talán jobb is egyedül.
Ez a hozzáállás hosszútávon valószínűleg nem segít, hanem tovább ront a helyzetemen, de már ez sem érdekel. Eddig, jóval nyitottabb, optimistább hozzáállással sem kellettem az embereknek, valószínűleg ezután sem fogok, szóval igazából nem változott semmi.
22F
válasza:"súlyosabb mentális problémákkal küzdöttek"
Ezt mind azonnal megosztották idegennel?
válasza:22 evesen meg elotted a vilag, meg nagyon fiatal vagy, mondjak erre maj sokan.
En nem biztatlak semmi joval. 50 f vagyok es sose volt egyetlen normalis kapcsolatom se. Az egyetlen jo dolog hogy a nehany eves elcseszett hazassagombol szuletett ket imadott gyerkocom.
Fiatalon is hiaba kerestem, es most is teljesen lehetetlen kuldetes.
Intelligens vagyok, udvarias onzetlen, odafigyelek a masikra, nem vagyok egy onzo narcisztikus alak.Jah igen jol meno vallalkozas, haz, auto, motor, nyaralo minden van..
Olyan elertektelenedesen es ertekvesztesen mentek at az emberek hogy teljesen elkepeszto.
Onzes, nagykepuseg, onimadat, rosszindulat, vegtelen onerzetesseg, sertodekenyseg, ketszinuseg, hazudozas.
Olyan ismerkedos randim volt tegnap…. Egy allitolag szub novel…. A kotelezo legalapabb formulak sem voltak meg,( pedig 40+) meghivtam kave suti, alap h fizetem de szerintem az is az lenne h koszi. A vegen meg gyakorlatilag elkuldott a picsaba :)) egy narcisztikus bunko volt….
Barmit irsz, mondasz, csak belekotnek, mindig a leheto legrosszabbat feltetelezik, eleve es egybol vedekezesre meg magyarazkodasra kenyszeritenek….
Bar ez utobbi nem csak tarskeresesre igaz, meg kell nezni egy randim fb posztot, es mar frocsog is a gyulolet a komment szekcioban….
Ki vannak fordulva magukbol az emberek, es borzasztoan megsertodnek ha valaki ezt esetleg megemliti…
Foleg a nok neurotikusak, persze ferfiak kozul is sokan, de szerintem normalis ferfit meg lehet talalni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!