Mi lehet a baj egy olyan lánnyal, akinek még nem volt barátja huszonévesen?

Semmi gond nincs vele.

Én pl. nem akarok párkapcsolatot csak azért, mert sok körülöttem élőnek van. + "Akárki" nekem nem opció. Nem jövök össze akárkivel csak azért, hogy legyen mellettem valaki. Értékelem magam annyira, hogy ne adjam oda magam a legelső szembejövő/hízelgő férfinak.

/Egyébként már próbálkoztak nálam/

Aki belemegy egy kapcsolatba pl. csak azért, hogy elmondhassa azt az embereknek, ott nagy gond van a fejben, úgy gondolom. 24/N

Akik nekem ismerőseim vagy baratnoim voltak és ennyi idősen nem volt párjuk, velük voltak gondok, jellemzően éretlenek voltak, más típus jött be nekik, mint akinek ok bejöttek, ilyesmi…

24N

Az is lehet, hogy csak nem állnak le "akárkivel". Úgy értem, hogy szerintem (szigorúan szerintem) sok az "átlagember" (nem rossz értelemben), akik átlagos élethez keresnek társat, illetve akiknek a társ megtalálása mindent felülír, mert kell a megálmodott élethez. Nekem vannak nőismerőseim, akiknek a gyerek, a család volt mindig az álmuk, és náluk úgy érzem, (néhol tudom, mert mondták), hogy a férj kiléte teljesen mindegy. Az átlagembert, akivel vannak, le lehetne cserélni másik átlagemberre, és nem számítana. A férj szerepe be legyen töltve.

És ritkábban, de van olyan, hogy valaki nem szerepet akar betöltetni, hanem keresi a hozzá legjobban illőt.

"Nekem vannak nőismerőseim, akiknek a gyerek, a család volt mindig az álmuk, és náluk úgy érzem, (néhol tudom, mert mondták), hogy a férj kiléte teljesen mindegy. Az átlagembert, akivel vannak, le lehetne cserélni másik átlagemberre, és nem számítana. A férj szerepe be legyen töltve."

Végre! Köszönöm, hogy nőként ezt így leírtad és bevallod! Mikor az incelek írják le ugyanezt, csak lepontozást és lehurrogást kapnak.