Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem kellek senkinek, magányos vagyok, mit csináljak? Egyedülálló anyuka
Van két gyerekem, a férjem két éve hagyott el minket egy másik nőért.
Értéktelennek, hányadéknak, semmirevalónak érzem magam, senkinek nem kellek. Pedig már vágyok egy társra.
Kérdés, hogy külsőre hogy nézel ki, és mi az elvárásod magad felé, és egy férfi felé.
Másrészt ez eléggé ijesztő, hogy magad ellen fordulsz. Indulatos viselkedésre vall, amiből az jön le, hogy ha nem kapod meg ami jár, akkor bántalmazni kezdesz (magadat, vagy esetleg a másikat).
Megértem a magányérzést, és a küzdelmeidet teljesen. Ettől függetlenül ez így nem jó reklám.
Nekem pl idő kellett, hogy elfogadjam azt az állapotot, hogy egyedül vagyok. Igazából már átfordult nálam a dolog, mert ma már úgy vagyok, hogy a szabadságomból, és nyugodt életemből kell áldozatot hozni valakiért... és szinte már jól esik a szabadság, de ezt az állapotot évekig nem is tudtam elképzelni magamról.
Az hogy egyedül vagy, és ennyire a másik személye zsigerileg kell - nos ez nagyon nagy terhet tesz a leendő társadra. Ő lesz a hibás, ha nem leszel mellette boldog, illetve az ő "feladata" téged boldoggá tenni.
Amiket írok nem bántásnak, vagy provokációnak szánom. Inkább úgy értsd, hogy józanul kell felmérni, hogy mit várhatunk el egy kapcsolattól, és mi mit tudunk adni a másiknak. Te például mit tudsz adni a másiknak?
Sokszor csak saját magunkat nézzük, és hogy nekünk mire van szükségünk, miben van hiány az életünkben. De vajon mi mit tudunk adni a másiknak? A másik nem azért "van", hogy minket boldoggá tegyen.
Megcsaltak, magamra vagyok hagyva, nem kellek senkinek, minden csicska munkát el kell vállaljak a főállásom mellett, amikre a gyerekeimet is magammal kell cipeljem, a lakás egyfolytában úszik, semmit nem vehetek meg magamnak, mert akkor nem lesz hami hónap végén. Méltóság? Mire legyen?
Ovis mind a kettő. Mikor oviba vannak, én értelemszerűen dolgozok. Szüleim már sajnos nem élnek, egyke vagyok. Unokatesóimmal meg nem tartom a kapcsolatot. Barátaim sincsenek.
Jó, és hogyan? Ha boldog tudnék lenni egyedül, akkor nem akarnék mindenáron párkapcsolatot. Egyedül nem buli az élet.
De én nem bírom elfogadni ezt az "ez van" dolgot. Ezért ütöm magam kék-zöld foltosra. Egyszerűen nem bírom elfogadni, én nem bírok így leélni egy életet.
Óvoda meg nem este van, hanem nappal. Jöttök az óvodával, és szerinted én mit csinálok, hogyha a gyerekek óvodában vannak? Dolgozok.
nem egy pasi miatt fog jobbra fordulni az életed,max ha valami anyagit tesz a kapcsolatba akkor talán az segítség. de ebbe ey pasi sem fog bele menni.
Először neked kell helyrehoznod magad valamilyen szinten az az ne azért kelljen egy kapcsolat mert az szükséges az életedhez.
Ha ez meg van akkor egy randi a játszótéren akár nem is akkora gond,lehet nem fognak tolongani a 2 gyerkőc miatt de biztos akad majd olyan akinek nem gond.(persze ha nem az van hogy na akkor innentől erre kell a lóvéd meg arra plusz segíts ebben abban szóval egyből bele egy 2 gyerekes apuka szerepben) (viszont szépen fokozatosan működhet vagy éppen nem de az kiderül az első hónapokban)
(vagy az anyagiak ha melóból nem tudsz egy nőnek vannak lehetőségei nem akarok gonosz lenni de pl a rosszlányok nem keresnek rosszul mostanság van aki 1 óráért 30-at el kér fogadsz még 1 órára valakit az +30 két óra alatt 60 ezer ha nem is mindennap csinálod de pár alkalom ki tenné a havi kereseted. és nem kéne más munka a fő állásod mellé.Sőt meg szexelned sem kell van aki csak franciát vállal és masszást) Lehet nagyon bunkó válasz volt de hirtelen nem jutott eszembe semmi ezen kívül hisz ahogy mondod hiába vállalsz plusz munkákat az kevés. Nem tudom milyen lehetsz de sok félre nőre van kereslet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!