Nem kellek senkinek, magányos vagyok, mit csináljak? Egyedülálló anyuka

Szia!

Bocsánat, hogy csak így rádírok, de gondoltam így egyszerűbb.

Én elváltam 3 éve. A volt feleségem összejött a kollégájával. Van 2 lányunk. A nagyobbik úgy döntött velem marad. Én is magányos vagyok. Számomra egyedüli, talán mondhatom boldogság a munka. Igazából abba menekülök, mert addig sem vagyok egyedül. A lányom már 18 éves. Velem él, de már a saját kus életét éli. Nincs úgy rám szüksége, mint 3 évvel ezelőtt. Persze itt van, de már szinte felnőtt. Sajnos nagyon átérzem miről írsz. Mit élsz át. Amikor este az ember egyedül fekszik le. Amikor reggel egyedül ébred. Amikor nincs kivel megbeszélni a hétköznapi dolgokat. Amikor egyedül reggelizik. Amikor egyedül főz. Ez mind felörli az embert. Hiába a kollégák, és néhány barát, ha nincs egy társ. Ha szeretnél én szívesen csevegek veled. Persze sokan adják a jobbnál-jobb tanácsokat. Csak aki ezt nem éli át,nem tudja mivel jár ez. Ha gondolod én itt vagyok, és szívesen csevegek veled. Még egyszer bocsánat, hogy itt írtam, de sok troll van aki leli örömét, ha téged, engem, és a hozzánk hasonló cipőben járokba belerúghat. Szép napot kívánok! Fel a fejjel! A vihar után is mindig kisüt a nap. Igazából én is azt várom. Hogy végre nekem is süssön a nap.

"A gyerekeket addig hova teszem? Nem tudom sehova se vinni őket, egy férfinak se az az álma, hogy játszótéren randizzunk."

Se bölcsőde, se ovoda, se iskola, se nagyszülő, se barat?