Más is „kiégett” attól, hogy komoly kapcsolatra tegyen szert? Tudatosan el lehet-e kerülni azt, hogy a magány miatt újra egy semmitérő kapcsolatba ugorjon bele az ember?

Köszi a válaszokat!

#1: legszívesebben a barátaimmal tölteném a szabadidőm nagyrészét, csak nehéz összeegyeztetni találkozókat. A lakótársban elgondolkodtam már, igaz, anyagi okokból. Csak itt is kifogni azt a partnert, akivel közel azonos az életvitelünk, az egészen nehézkes.

#4: Ezt akarom elkerülni. Régebben nem okozott gondoz az egyedüllét, mert sokkal többet jártam társaságokba, mindig volt vmi program, csak sajnos most ez nem adatik meg. Egy lepukkant vidéki kisvárosban lakom jelenleg, még azt se tudom megtenni, hogy valahová kijárkáljak. Próbálkozom fb barátkeresőjén, de 0 a felhozatal.

Igazat adok abban, hogy a nagy ő előtt mindegyik kapcsolat tekinthető semmitérőnek, bár 1-2-t nem így éltem meg, volt olyan kapcsolatom, amiben rengeteg tapasztalathoz jutottam/+ formált át jobb irányba személyiségileg.

Átlagos igényeim vannak, és nem is maga a kapcsolatba állással van a gond, hanem a benne zajló eseményekkel. A legutóbbi partneremből sem néztem volna ki, hogy anyagilag kiforgat, majd otthagy egyedül a sz@rban.

Ezek miatt összességében már nem igazán merek kockáztatni.

#3, és mivel foglalod le magad? Én már elgondolkodtam abban, hogy már csak a testi szükségletek miatt, vmi barátság extrákkal kapcsolatot kéne keresnem, persze, nem mindenáron.

Hozzáteszem azt még, hogy akikkel randiztam eddig komoly kapcsolat reményében, az már az első randinál úgy vélte, hogy én vagyok neki az igazi, és utána úgy kezelt, mint ha fixen párkapcsolatban lennénk. Hiába mondtam el többször is, hogy nem akarok elsietettni semmit. Tehát sztem ez is kapcsolatfüggőségnek lehet a jele (másik oldalról), ami mégjobban megnehezíti azt, hogy effektíve normális kapcsolatot alakítsak ki vkivel már az elején még párkapcsolat nélkül.