Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Túl sokat várok? Hogyan találhatok elköteleződésre kész partnert a 20-as korosztályban, anélkül hogy ismerkedéskor letámadnám?
20-as éveim elején járó lány vagyok, egyetemen tanulok, mellette dolgozom is a szakmámban. Önálló életet élek, el tudom tartani magam.
Nemrég ért véget egy több éves kapcsolatom, amiatt, mert azt éreztem, hogy az exem folyton csak bizonytalankodik bele a jövőbe és csak magára gondol, nem tervez velem. Nekem már lenne arra igényem, hogy a párommal együtt közösen építsük az életünket, együtt fejlődjünk valahová. Több év kapcsolat után szeretnék már arra gondolni, hogy nemsokára házasság, család. Nem rögtön, de úgy bő 5 év múlva kb, még 30 előtt jó lenne gyereket vállalni közösen. Ehelyett exem csak arra gondolt, hogy jaj de fiatal ő még ezekhez, meg utazgatni akar, ő nem tud ilyeneket tervezni. És azt láttam rajta, idegesíti, ha a jövőről kérdezem, nem pedig örül, hogy lenne egy társa benne és örömmel tervezne. Pedig én is szeretnék világot látni fiatalon és utazni. De olyan partnerrel, akivel érzem a bizalmat, hogy majd együtt építjük még tovább az életünket és kész velem elköteleződni, örül hogy velem tervezhet. Nincs merev tervem, van bennem rugalmasság a részletekben (hogy hol, mit mikor, hogyan), de már van kb elképzelésem róla, hogyan szeretnék élni.
Randizgattam nemrég 2, egyetemen megismert sráccal, de mindkettőnél azt éreztem, hogy bár idősebbek nálam ~3 évvel, mindketten még mindig "kamaszok", akik elvannak így, nem sietnek felnőni. Hanem még több évig tanulni akarnak (csúszás vagy továbbtanulás miatt). Persze mellette dolgozgatnak, de annyira nem érdekli az őket, meg még ilyen olyan terveik vannak.
Exemnek is nagy tervei voltak, amikben sokat támogattam őt mindenhogyan, de végül azt éreztem, csak én követem és igazodok hozzá, ő nem alkalmazkodik. Nem szeretnék megint ilyen szerepbe kerülni.
Úgy érzem, én kész vagyok valami közöset építeni, partner lenni, de mindenki azt várja, hogy minden úgy legyen, ahogyan ő magának eltervezte. Mintha nem életre szóló társat keresnének, csak szabadidős partnert.
Nem szeretnék általánosítani, mert nyilván kis környezetben ismerkedem. De most pont olyanokba botlottam, ahol azt látom, hogy a srác még éretlen, önző, nem kész az elköteleződésre. Én pedig már egy érettebb, felnőtt, életre szóló kapcsolatot keresek. És hiányzik a kompatibilitás.
Ti mit láttok, mit javasoltok? Irreálisak az elvárásaim és a félelmeim?
Nyilván elölről kell kezdeni az ismerkedést, hiába akarnám ott folytatni, ahol abbahagytam az exemmel. Csak már nem tudok ilyen "meglátjuk, hogy alakul" alapon belemenni egy kapcsolatba, ahogyan azt 4-5 éve tettem, mert már konkrétabb elképzelésem van arról, mit szeretnék, viszont úgy érzem, nincs olyan sok időm megtalálni.
Hol és hogyan érdemes keresnem? Mire figyeljek, mik az intő jelek?
válasza:Ha minden a tervek szerint alakul akkor 2 év múlva végre belekezdhetek a saját ház vásárlásba. Utanna már adott egy optimális környezet a családalapításra.
Közel 10 éves kaocsokatomnak egy fél éve lett vége mert teljesen más elképzelésünk volt a jövőt illetően.
A 20as éveimben a saját ház és családalapításra alkalmas környezet elérhetetlen volt.
33F
11: igen, tudom, hogy manapság nehéz elindulni. De pont arról beszélek, hogy én is 30 körül szeretnék családot, csak már előtte szeretném tudni, kivel. Hiszen akkor ketten összerakhatjuk, amink van. Ezek a fiatal évek a megfelelő párral céltudatosan élve nem csak élménydúsak lehetnek, hanem könnyebb így együtt megalapozni a közös jövőt.
Piacképes szakmát tanultam, most se keresek rosszul vele és később kifejezetten magas fizetésem lesz, ha teljes állásban tudok majd dolgozni. Ezért szerencsére ezek nem elérhetetlen célok még úgy se, hogy nem a család teszi alám a vagyont, ami ugye csak keveseknek adatik meg.
Valószínűleg neked is könnyebben menne, ha ketten gyűjtöttetek volna együtt a közös otthonra. Szerintem nem a férfi dolga ez egyedül, hanem közös a cél, tehát közös a feladat - ahogy a házimunka, gyereknevelés is. Amúgy ez utóbbi felálláshoz is nehéz partnert találni, ez ugye pont az idősebb korosztályban nem divat.
Gratulálok neked, hogy jó úton vagy a céljaid felé!
válasza:Köszönöm. Nem ez volt a tervem nekem sem, hogy egyedül leszek 30 elején de így hozta az élet.
Az, hogy most a saját otthon elérhető távolságba került annak a közel 10 évnek is köszönhető amit az exemmel együtt töltöttem. Voltak közös célok amire gyűjtöttünk és együttélés mellett könnyebb volt félretennünk is.
Most az elsődleges cél a házvasárlás, utánna/ közben pedig a párkeresés akivel lehet tervezni is közös jövőt. Valaki akinek van kialakukt elképzelése arról, hogy milyen életet szeretne.
Sajnálom, hogy vége lett ennek a hosszú kapcsolatodnak.
Érdekes, hogy sok korombeli fiatal gondolkozik úgy, hogy előbb a saját célok és egzisztencia, utána keresnek partnert (tudom, nálad csak így alakult sajnos, de van, akinél ez direkt). Ennyire nem bíznak a kapcsolatok tartósságában? Pedig közösen mennyivel közelebb lennének azok a célok! És ha mindenki kialakítja a saját kis életét, nehezebb abból kilépni, ami megszokott és komfortos, és kompromisszumot kötni a bizonytalan, új kapcsolatért. Sokan azt mondják, hogy nem házasodnak a semmire, pedig a házasság pont hivatalos szándéknyilatkozat, hogy együtt akarunk élni és közösen építkezni. Gyereket persze nem szabad a semmire vállalni, de nem értem, miért vannak hosszú évekig kapcsolatban házasság nélkül az emberek, ha alapvetően céljuk a házasság. Miért félnek elköteleződni. Szerintem sokkal bizonytalanabb egy kapcsolatra építeni, ahol nem áll szándékban egymással házasodni.
Amúgy miben nem egyeztek a céljaitok, 11/13? És ez mikor derült ki? Ha későn, akkor miért csak akkor, és ha hamar, akkor miért voltatok sokáig együtt? Terveztetek házasodni?
válasza:Amikor szakítottunk akkor már 4 éve külföldön éltünk. Ő szeretett volna már jóval hamarabb gyereket de mivel szinte semmink nem volt egy albérleten kívül ezért ezt én még nem akartam.
Régóta kérdés volt a saját ház. Ő ezt nem igazán szerette volna mert nyilván hitellel lehetséges amire ő nem akarta magát 10-15 évre elkötelezni.
Volt házasság is tervben , időközben azonban a kapcsolatunk kezdett leépülni ami mind a kettőnk hibája mert nem figyeltünk már eleget egymásra.
Mind a kettőnknek első kapcsolata volt és annyira nem volt rossz, hogy ki akarjunk lépni belőle ezért tartott ilyen sokáig.
válasza:Szia!
Teljesen reális amit írsz, a környezetemben az összes barátnőm erre panaszkodik. Együtt vannak évek óta és nem történik semmi, mindig az a vàlasz, hogy ráérünk, majd stb. Pedig legjobb barátnőm és párja 29 évesek, 8 ève vannak együtt. Eljutottak odáig, hogy külföldön vállaltak munkát a jobb kereset reményében, persze a baràtnőm noszogatta, hogy legalább ez legyen az első lépés. Azóta semmi nem történt, nincsenek közös kasszán, nem kérte meg a kezét. Folytonos téma náluk a jövő és nem jutnak egyről a kettőre mert mindig az a vàlasz, hogy “majd meglàtjuk”.
Másik baràtnőm és párja 27-28 évesek, 6 éve együtt és ott is folyton panaszkodik a làny, hogy nem tudja mi tévő legyen. Szereti, hosszú ideje együtt vannak, de úgy érzi leragadt, pedig ő is ilyenkorra már gyereket szeretett volna.
Én valamivel “jobb” helyzetben vagyok, az idén volt az esküvőnk a párommal . Ő 31 èves lesz én pedig 26. 29 èvesen érett be annyira, hogy megkérje a kezem. Tervben van hogy majd (kb két éven belül) vegyünk saját házat, de azon kívül minden bizonytalan. Nem tudjuk hol, vàllaljunk-e gyereket … én mindenkèpp szeretnék majd saját vállalkozást de úgy látom ő nagyon kényelmes.
És szerintem ugyanez a gond a többi férfi(fiú?)val is, kényelmes nekik a helyzet, hogy ott legyen valaki de nagy erőfeszítéseket és felelősséget nem vàllalnának. Màr a család képe sem olyan mint régen, sokan elavultnak tartjàk a hàzasodást is, rengeteg a vàlás ami tudat alatt is elveszi a kedvet.
Az egész környezetben azt látom, hogy nem akarnak felnőni, sokszor a jő viszi előre az egèszet, ami szomorú… persze biztos van kivétel, csak màr nagyon ritka :(.
Úgyhogy én azt tudom neked tanácsolni, hogy mindig te legyél magadnak az első és a legfontosabb, alapozd meg egyedül az életed és ne várj senkire. Eközben simán megismerhetsz valakit, aki neked való de ne legyen ez az elsődleges célod és ne keress görcsösen. Sosem tudhatod hogyan alakul majd 1-2 vagy több év után és aztán megbànhatod, hogy erre alapoztad az életed.
válasza: válasza:" Lehet gyerek egyedül is."
De felnőve utálni fog, ha megtudja, hogy önzésedben képes voltál szánt szándékkal megfosztani attól, hogy két szülője legyen.
válasza:És ha soha nem fogok találni olyan férfit aki megfelelne nekem? Szimplán nem úgy hozza az élet, hogy találkozzak a "nagy ő-vel"? Emiatt ne legyen gyerekem? Akkor csak azért, kényszerből legyek együtt valakivel, adjam le a szintet, kössek kompromisszumot, hogy a gyereknek legyen apja? Nem jobb az, ha a gyerek azt látja, hogy az anyja nyugodt és boldog? Tudod hány családot ismerek, akik a gyerekek miatt együtt maradtak, de közben megölnék egymást? Állandó veszekedés, civakodás, mindez a gyerekek előtt. Hozzáteszem, az én szüleim is ezt tették. Szerintem nem jó, ha ezt egy gyerek látja, érzi.
Szóval rendben, utáljon azért, mert nincs apja, de legalább megkímélem attól, amit nekem kellett átélni gyerekként. Így esélye van egy nyugodtabb gyerekkorra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!