Szerintetek gáz, ha egy hosszabb ideje egyedülálló ismerősötök úgy látja a jövőjét, hogy biztosan van párja (/családja)?

A kollégákkal a karácsonyról beszélgettünk, ki hogyan ünnepli, a családjával otthon hogy csinálták stb. Az egyik kollégám elmesélte, hogy nekik otthon rossz volt a karácsony, én pedig mondtam, hogy majd amikor gyerekeim lesznek, én biztosan igyekezni fogok, hogy az amit mesélt az ne történhessen meg. Ez után az egyik férfi kolléga, akit annyira én nem kedvelek, csak annyit mondott, hogy “ha” először nem értettem, aztán kihangsúlyozta, hogy úgy kéne beszélnem, hogy HA házas leszek, HA lesznek gyerekeim, mert ez koránt sem olyan biztos, hogy így lesz. Egy kicsit emiatt elszégyelltem magam, mert valahogy annyira ezt szeretném, hogy én így látom a jövőm. Persze igaza van, csak picit úgy rosszul esett, hogy miért ne lehetne férjem? Ha pedig van férjem, akkor miért ne szülhetnék, vagy fogadhatnánk örökbe gyerekeket? Szerintetek velem van a baj, hogy ez számomra kicsit sértő volt? Naív, fiatal és túl romantikus vagyok, hogy hiszek ebben úgy, hogy két éve nem volt párom? 21N