Miért nem tudom elképzelni hogy majd kapcsolatban fogok élni?

Ugyanígy vagyok vele

29N

Szerintem azért mert még nem voltál együtt valakivel tartósan akit igazáb szerettél volna.

A kapcsolatot nem kell túlgondolni, csak szeretni kell egymást és olykor élvezni, meg tisztelni. Minden más úgyis alakul kb.

Én sem tudom amúgy, de nàlam azaz oka szerintem engem nem lehet tartósan elviselni vagy szeretni. Ez nálam önbizalom hiány.

3-as, nem gondolod, hogy ez megmérgezi a kapcsolatokat?

Úgy értem, ahelyett, hogy megismernénk saját magunkat, hogy mit akarunk, hogy érezzük magunkat, az egészet elintézzük annyival, hogy hát ő nem az igazi. Ezért cserélgetik egymást az emberek, mert még a legcinikusabb, legborúlátóbb ember is borzalmasan naivan látja a kapcsolatokat.

Mire gondolsz?

Én sehol nem mondtam olyat higy cserélgetni kellene és nem is értek egyet ezzel.

21. századi probléma.

Mindenki a saját útját akarja járni, nem akarja elkötelezni magát mert az kompromisszumokkal jár. Inkább csak egy havercsajt vagy haverbarátot akarnak, akivel néha kefélgetnek egyet, kis lelkizés, aztán mindenki megy a dolgára.

Nyilván ez a felgyorsult világnak köszönhető.

Ezért is fog kipusztulni a fejlett társadalom, mert túl nagy a jólét. Az emberek rengeteg utat választhatnak maguknak, ma már egyikben sem kötelező a párkapcsolat és a gyerekvállalás.

Nyilván ez nem tudatos cselekvés, javarészt a média műve a több évtizedes befolyással.

Mondom ezt én is úgy, hogy simán eltudnám képzelni magam pár nélkül. Volt már jó pár hosszabb rövidebb kapcsolatom, és nem, nem kiégtem.

Hanem egyszerűen van lehetőségem választani milyen életet éljek, persze boldogan. Mindezt pár nélkül.

Ellenben a kevésbé fejlett, szegényebb társadalmakban rákényszerülnek a párkapcsolatra. Hisz többen összefogva jobban boldogulnak az életben.

A nyugati ember meg simán el van egymaga is, közben meg építgeti a karrierjét.

F

"Mire gondolsz?

Én sehol nem mondtam olyat higy cserélgetni kellene és nem is értek egyet ezzel."

Nem mondtad, de simán levezethető.

Arra gondolok, hogy az emberek hihetetlen átéléssel tudnak beszélni "A kapcsolatról" anélkül, hogy az egyént figyelembe vennék. Mert ha azt mondom valakinek, hogy valami azért nem működik nála, mert még nem volt igazán szerelmes, akkor tulajdonképpen kreálok egy problémát, ami nincs.

A legjobb példa erre az, amikor gyerekmentes embernek azt mondják, hogy igazából te akarsz gyereket, csak nem találtad meg az igazit, mert ha igazán, valóban szeretsz valakit, attól gyereket akarsz.

És nem gondolnak bele, hogy van, aki mint egyén, nem akar gyereket.

Olyan baromságokat tudnak az emberek mondani, hogy ha valakit igazán szeretsz, annak nem idegesít a horkolása, mert ha igen, nem is szereted; nem zavar, ha a karodon alszik, és elzsibbad a karod, mert ha igen, akkor nem ő az igazi.

És ez vezet a cserélgetéshez. Mert mondom, az általam ismert emberek többsége inkább pesszimista, mint optimista, inkább cinikus, mint naiv, inkább gyanakvó, mint "hívő", de ha feljön a szerelem, sorra hányják a Disney-szerű kliséket, hogy akit szeretsz, akit igazán szeretsz, azzal minden tökéletes. És ebből az egyszeri ember annyit ért, ha a dolgok nem tökéletesek, akkor nem az igazival van együtt, jöhet a kövi.

#8

Szerintem te olyat láttál bele a válaszomba ami nincs is ott. Nekem ez eszembe se jutott.

Nyilván az egyén a fontos és az, hogy lépésről lépesre kialakuljon egy kaocsolat valakivel. Nem lesz egyből tökéletes és nem fogod egyből azt érezni, hogy ő az életed szerelme, hanem megismered az illetőt és ezek a dolgok általában fokozatosan jönnek.

Egy kapcsolatban pedig mindig lesz kompromisszum, mert nem úgy megy, hogy összejössz valakivel és "áhh ez nem tökéletes akkor csere". De nyilván ebben a másik is nagy szerepet vállal, hogy mennyire tudsz azonosulni azzal a gondolattal, hogy vele el tudj képzelni egy kapcsolatot.