Miért nem tudom elképzelni magam, hogy kapcsolatban vagyok bárkivel is?

Én is így látom.

Kapcsolatba kerülök valakivel, aztán vegyek hitelből kocsit, hogy a nő flexelhessen vele az instagrammon? Fizessem ki a drága, környezetszennyező és teljesen értelmetlen utazásokat harmadik(vagy első) világbeli elkerített, fegyveres őrökkel védett turistanegyedekbe, hogy a nő flexelhessen az instagrammon szobrokkal és pálmafákkal?

Menjel bele egy házasságba örök hűséget fogadva a nőnek, amikor tudom, hogy jó esetben 10 -15 évig fog csak tartani, semmilyen garanciát nem ad arra, hogy az esküt a nő is betartsa és eleve egy elavult keresztény social construct?

Költsek 5 millió forintot az esküvőre, megintcsak hogy a nő flexelhessen vele instagrammon?

Csináljak gyereket egy olyan világba, ami olyan gyorsan változik, hogy gyakorlatilag két évre előre nem tudom eltervezni az életemet? Sajnos úgy látom, hogy megintcsak azért, hogy a nő flexelhessem vele az instagrammon (mi lesz ezekkel a gyerekekkel időseb korukban...).

Mindezt végigcsinálni egy olyan 29 évesen "elkelt" nővel, aki korábban az egyetemi időszakban emberszámba sem vett és legalább 15 hipercseddel lefeküdt -- ennek megfelelően engem sosem fog igazán szeretni.

De közbe másik oldalon miért is gondolkozom ezen, amikor nekem erre úgy tűnik, még csak lehetőségem sincs, hacsak a munkahelyen le nem megyek kutyába. Egyedül ott kapok figyelmet a nőktől, online max ghosting van.

Azért tudnak a csajok cuki, doromboló cicák is lenni, de a #2-es válasza sem áll távol az igazságtól, sajnos...

34F