Nem tudom elképzelni magam kapcsolatba. Néha vágyom rá, máskor nem érdekel, de zavar azért legbelül hogy nem volt még kapcsolatom. Velem lehet a baj?

Nem hiszem, hogy egyedül maradnál, lehet pár év múlva már teljesen máshogy fogod gondolni. Hidd el, hogy nagyban változunk.

Milyen értelemben érzed, hogy kevés lennél hozzá?

Lehet, hogy veled van.

Én is ilyen vagyok, néha vágyok rá, ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy valakivel 24/7 megosszam a "területem" (lakás, ház), a gondolataim, az érzéseim, hogy éppen mit csinálok, stb.

Na nem mintha bárki is vevő lenne rájuk, Tinderen is amint írok egy hosszabb, kifejtős üzenetet egy témáról az emberek köddé válnak.

Jobb is hagyni inkább, az érzés mikor úgy érzed éppen, hogy kell valaki úgyis tovaszáll egy idő után.

25/F

Ha megtalálod azt aki bejön Neked, akivel jól érzed magad és akinek vágysz a társaságára nem fogod ezt érezni.

Vannak akik nem szeretnek egyedül lenni és vágynak párkapcsolatra. De vannak olyanok is akik jól elvannak egyedül is, és csak ha jön a nagy szerelem azzal együtt jön a párkapcsolatra vágyás.

Az ember nagyon könnyen hozzászokik az egyedülléthez. És ennek van pozitív és sajnos nagyon durván negatív oldala is.

Alapvetően ha megtanulsz egyedül lenni, egyedül is jól tudod érezni magad, le tudod kötni a figyelmed, akár hasznosnak mondott (mert ugye ki dönti el mi a hasznos és mi nem?) dolgokat is csinálsz akkor teljesen rendben van a dolog.

Viszont sajnos egy idő után ez átfordul egy ilyen megszokott egyedüllétbe, amikor igazából változtatni már lehet nem is nagyon tudsz és az is lehet nem is akarsz. Viszont kellen és ezt érzed is. Szóval ilyen furcsa kettősség ez.

Egyébként nincs olyan, hogy valaki kevés egy párkapcsolathoz, ahogy soknak sem lehet lenni. Én is úgy gondoltam nagyon sokáig, hogy nekem nincs szükségem erre, nem vagyok elég jó senkinek és biztos béna lennék benne. Aztán lett párom és meglepő módon ment minden, nem éreztem úgy, hogy erőlködnöm kellene, hogy nekem bizonyítanom kell bármit is. Persze voltak zökkenők az elején, főleg szexuális téren, mivel előtt nekem nem volt még senkim, semmilyen értelemben. De túlléptünk rajta és utána nagyon jó volt. Szerintem te is inkább válogass és tényleg nagyon szelektálj, hogy olyannal lehess először akiben meg tudsz bízni, aki segít neked és nem lehúz. Nekem talán szerencsém volt, mert az exemmel ilyen volt a kapcsolatunk.

Aztán inkább arra kell figyelni, hogy ne hagyd, hogy ez a kényszeres egyedüllét újra beszippantson, mert egy idő után nem fog műáködni magától egyetlen kapcsolat sem.

Sajnos én elkövettem azt a hibát, hogy hagytam, hogy "belefáradjak" az egészbe és a végére már nagyjából minden jobban érdekelt, minthogy a barátnőmmel legyek. Aztán utólag, miután szakított velem már nagyon bántam és beláttam, hogy egy idióta voltam (persze azért őt sem mentesíti ez semmi alól).

És bíztatásul még annyit, hogy hidd el sok embernek kimarad a gimis "szerelem", kapcsolat(ok) (köztük nekem is). De ez nem jelent semmit. Te már érettebb fejjel vághatsz bele egy kapcsolatba és jobban fogod tudni ki illik hozzád. És fogod tudni hidd el. Nekem is lett volna lehetőségem sokkal korábban arra, hogy legyen valakim, de ilyen tipikus "csak, hogy ne legyél egyedül" párkapcsolat soha nem hiányzott. Akkor inkább az egyedüllét.

Remélem tudtam segíteni.

Persze, hogy számít. Nem csak a párkapcsolati motivációidban, hanem abban is, hogy ha majd lesz párod, akkor probléma esetén azokat a (ezek szerint nem működő) mintákat fogod használni, amiket otthon tanultál.

Szóval ezzel foglalkozni kell mindenképp, és amikor majd olyan helyzetbe kerülsz, akkor érdemes venni egy levegőt, és átgondolni, mit is mondasz. Felül kell írni a rossz viselkedésmintákat.

De hát el kell jutni odáig.

Most nagyon önbizalomhiányosként írsz magadról. Ez sosem jó. Mert az ember lehet visszahúzódóbb típus, introvertált, de az önbizalom nincs összefüggésben ezzel. Tehát a magabiztosságodon, határozottságon lehetne dolgozni. Már csak karrier szempontból is hasznos lenne.

Kérlek, kérlek, kérlek, fogadd meg a 3-as tanácsát, nyiss a világra és dolgozz egy kicsit az önbizalmadon, mert később egyre nehezebb lesz!

Én ugyanígy voltam, inkább magamba zárkóztam, nem léptem ki a komfortzónámból sosem, mindig egyedül voltam, párkapcsolatom sosem volt. Most 32 vagyok, sosem kerültem közel senkihez és nagyon bánom, hogy nem kezdtem magammal korábban valamit, mert most már nagyon nehéz kilépni a megszokott rutinjaimból. Egyedül mindig jól elvoltam, de egyre inkább hiányzik egy társ, viszont 0 tapasztalattal ilyen idősen nincs sok esélyem.

Te még olyan fiatal vagy! Ha zavar a helyzet, próbálj változtatni. Tudom, nagyon nehéz lehet először, de nem vesztesz vele semmit, csak tapasztalatot szerzel. És nem vagy kevés semmihez! Csak az ember a ismeretlentől mindig tart egy kicsit, nem tudja elképzelni, hogy ez neki is menne. De mindenbe bele lehet jönni.

Én így ismeretlenül is nagyon drukkolok neked! :)