Mit tehetnék, ha tele vagyok indulattal, gyűlölettel és haraggal, de arra vágyom, hogy szeressen valaki?

#22: "Hogy a szüleim és mindazok, kik megaláztak bocsánatot kérjenek tőlem."

Erről most azonnal mondj le, ha nem akarod teljesen tönkretenni a jövődet.

"Szeretném, ha rám is értékes emberként néznének."

Hogy kívánod ezt elérni? Mi a terved rá?

"Szeretném, ha férfiként tekintenének rám."

Hogy kelljen a pecsed valakinek vagy úgy általában? Miért? A te szemedben mi a férfi?

"Hogy a szüleim és mindazok, kik megaláztak bocsánatot kérjenek tőlem."

Tegyük fel ott vagy. Értékes ember, az a férfi aki mindig is lenni akartál, mindened megvan amit elképzeltél, kész vagy. A haragosaid előtted, a múltad tudod, hogy továbbra is a múltad marad. A bocsánatodat kéri mind. Tedd a szívedre most a kezed és áruld el...meg tudnál nekik bocsátani?

Kérdező, magadnak generálod a szart. Ha jó így, csináld csak, de én nem egy embert ismerek, aki igen nagy mocsokból, nyomorból, lelkisérülésből mászott ki egyedül. Mert akarta. Te meg itt állsz x évesen és a sebeidet nyalogatod és egy jótündér keresztanyut vársz varázspálcával.

Én egy nárcisztikus édesanya és egy alkoholista, autisztikus, sokszor depressziós, sokszor passzív agresszív, néha simán agresszív apa mellett nőttem fel. Hidd el az se volt leányálom. Úgy álltam ott 14 évesen, hogy fogalmam nem volt, mi alapján lesznek barátok, vagy párok emberekből. Hogy mit kell mondani, vagy tenni adott szociális helyzetekben, mert nem kaptam mintát. Innen indultam és a mai napig sok szociális helyzetben szorongok, sokszor csak a tapasztalat, a megtanult, másoktól lemásolt, helyes válaszreakció ment meg.

De, ott vagyok, ahol lenni szeretnék és nagyjából tudom merre tartok. Ez 12 évnyi tudatos meló volt. Nekem is vannak autisztikus dolgaim, ahogy a családunk apai ágán ez jellemző sajnos, tanulási nehézségek, többek között az összes disz-ben érintett vagyok. A mai napig gondot okoz a kézzel írás és gyakorlatilag bármilyen matematikai feladat. Ennek ellenére egyetemet végeztem.

Rettegek a többi embertől, hibás kötődési mintáim vannak és ennek ellenére vannak barátaim, menedzselt évekig párkapcsolatot. Mert tenni kell érte, felismerni a gondokat, kitalálni, hogy játszhatod ki a reakciókat és új, helyes válaszokat tanítani az agyadnak. Igen, nehéz. Igen rohadt sok idő és energia. Arról nem is beszélve, hogy hányszor nézem vágyakozva azokat, akiknek ez ösztönből jön. Akik rendben vannak, mindezt úgy, hogy én már elfogadtam, hogy sose leszek ott, ahol a korosztályom tart, mert ezt a lemaradást nem tudom behozni.

Ha az ember mindezt szakemberrel csinálja végig, valószínűleg sokkal gyorsabb és eredményesebb. Én még mindig csak kacérkodok a gondolattal, pedig tudom, hogy kéne.

De, nem csak a saját életem van, mint példa, ott van Osváth Zsolt, meleg YouTuber. Sokat mesélt már a múltjáról, érdemes végighallgatni, ha úgy gondolod neked volt szar a gyerekkorod.

Aztán mostanra van párja, van otthona, van egy étterme, mondhatni, hogy van egy karrierje a tv-nél és egyértelműen ezrek nézik online.

A volt páromat az anyja végig rángatta gyerekként az országon egy börtöntöltelék cigánnyal, akivel hamar zabigyereket is gyártott. Éltek az utcán, loptak kenyeret, vagy épp éheztek, húztak ki teleket fűtetlen garázsban és még lehetne sorolni. Végig rettegte és nelkülözte a gyermekkorát. Iskolából iskolába mentek, n voltak barátai, csúnyácska, vékony gyerek volt. Aztán nagypofájú, túlkompenzáló tini lett. Ma már magán vállalkozása van, háza, autója és egy nagyjából kiegyensúlyozott élete. Férfias, magabiztos, vezető típus.

Édesanyám két alkoholista, agresszív szülő mellett nőtt fel, akiket pont nem érdekelt se ő, se a testvére. Rendszeresen voltak fizikailag bántalmazva, mindezt mélyszegénységben. Ma millió fölött keres több ingatlanuk van és komoly karrierje. Igen, a családi életünk egy szar volt, van, lesz, de, amit tudott megtett. Ennyit tudott. Öregségére olyan anyagi biztonságot teremtett, amit kevesen tudnak, mindezt úgy, hogy mindig ott volt kötőféknek apám. És, bár nagyon rossz gyerekkorunk volt, életképes, erős nőket nevelt a lányaiból. Talán, ha időben keres egy pszichológust, vagy legalább elválik apámtól, most valóban boldog is lehetne, talán, mi is boldogok lehettünk volna. De ezt sose lépte meg és már kár ezen merengni.

Rengeteg sikertörténetet látok.

Te meg azért panaszkodsz, hogy tízen, huszon éve történt sérelmekért miért nem kárpótol valaki. Azért, mert nem kell. Mert ez nem így működik. A jelen a te feladatod, a múlt pedig már rég lezárult. Csak az van rád hatással, aminek engedsz. Ha a jelenben sikertelennek érzed magad, ha nem ott vagy, ahol lenni szeretnél, nem azokkal, akiket szeretnél, az nem a szüleid és nem a gyermekkori bántalmazó osztálytársak hibája.

Sokat mondták gyermekkoromban, hogy majd visszasírom még a sulis éveket. Hát, tévedtek. Mert akkor nem volt meg az az egy döntő tényező, ami ma az enyém, a szabad akaratom. Az, hogy én döntök, hogy nap, nap után én irányítom az életem. Soha többet nem engedem ki ezt a kezemből. Neked meg, a leírásod alapján soha nem is volt ez a fegyver a kezedben.

Ezt kéne tudatosítanod szerintem. Hogy te vagy a saját életed producere, rendezője és főszereplője. Neked kell döntened és vállalni, ami a döntéssel jár. Jelenleg nap nap után úgy döntesz, hogy sajnálod még magad egy kicsit, hogy monotonon beleteszed a minimumot és bent maradsz azok között a keretek között, amik fojtanak. De ez is a te döntésed.

Aztán lehet itt jönni a léleksimogató maszlagokkal, meg lehet várni a jószerencsét, csak minimális az esélye, hogy 0 befektetett energia mellett bármi is javul.

Ilyet is ismerek. Ők az a csoport, azok az emberek, akik emlékeztetnek, hogy haladni kell minden nap.

Ami még eszembe jutott, hogy, nekem sokat segített, hogy az emberek tetteit, szavait, reakcióit önmagukhoz mérem, nem a fejemben élő ideálhoz. Tudom, hogy se apukám, se anyukám nem tudott annál többet adni, mint amit adott. Nem azért, mert nem akart, hanem mert súlyosan sérült mindkettő. Ennyi tellett. A jelenben is eszerint igyekszem vizsgálni mások viselkedését. Persze, nem vagyok egy zen buddhista, de segít nem felvennem feleslegesen dolgokat, nem megsértődni, vagy dühöngeni olyasmi, amin felesleges. És nem elvárni többet, mint amit adni képesek.

A húgom a mai napig várja, hogy bocsánatot kérjenek a szüleink azért, ahogy felnőttünk. Felesleges. Én nem várom, mert képtelenek rá és ezt elfogadtam. Nem is hiszem, hogy fölfogták, hogy hibáztak.

Ha nem indulsz el ma, aztán holnap se, akkor, 12 év múlva épp ugyanitt leszel. Épp úgy elmegy 12 év, mintha tettél volna érte, hogy változzon az életed. Akkor miért is ne tennél nem?

Igazad van, nehogy elpazarolj 2 évet pszichológusra, hogy utána lehessen még 40 boldog éved, inkább b@ssz el még negyvenet, és akkor legalább 70 évesen elmondhatod, 70 sz@r éved volt, nem nevetséges 30. Ha már lúd, legyen kövér 😂

Bocs, de menthetetlen vagy. Alapjaiban kéne megváltoztatnod a gondolkodásod, amihez pedig de, pszichológusra van szükséged.

Nőd így nyilván nem lesz, mert irreális elvárásod van velük szemben is, vagyis, hogy töröljék el a múltadat is. Arra pedig senki nem képes, ezért csak a saját életét b@szná el miattad. Az meg senkinek nem hiányzik. Hidd el, másoknak is van elég baja, nélküled is, senki nem azért születik, hogy téged "szinten tartson", mert ugye azt már eldöntötted, hogy boldog nem leszel a múlt miatt, magát meg lehozza az életről.

Már opció

1, szakember segítsége (úgy se lesz nőd de talán megnyugszol)

2, Dunába ugrás ha végleg nem látsz kiútat (de öngyilkosok nem kerülhetnek a mennybe állítólag)

3, keress egy hobbit amit leköt. Ha sok igazán jót cselekszel akkor a következő életében sikeresebb lehetsz a nőknél. Ha a szíved erre vágyik.