Elvált férfitársak! Válás után gyerekekkel mennyi idő után találtátok meg az új párotokat? Hogy ment vagy megy az ismerkedés?

Én csak azt nem értem, ha ez így van, akkor honnan az a sok fiatal nő itt a gyk-n, akik az elvált gyerekes pasik és volt feleségek mellett szívnak? Mert csaknem napi, de legalábbis heti rendszerességgel merül fel ilyen kérdés.

N

Férjem 4 hónapja élt egyedül egy albérletben, amikor először találkoztunk, netes társkeresőről. Neki 2 gyerek, nekem 1. Ő 40 volt akkor, én 42 és direkt gyerekes elvált apát kerestem, ahogy ő is olyan nőt, akinek van már gyereke és nem akar többet.

Pár hónap után összeköltöztünk. 1-1 tini gyerekünk él velünk, az ő ovis kisfia az anyukájával, ő csak láthatásokon van nálunk.

Ahogy a 10-es említette, hogy sok sikert kíván az ilyen magasröptű élethez - köszönjük van, lett!

Hozzáteszem, azóta is albérletben élünk, mert az ex élettársa, aki a gyerekei anyja, azóta nem hajlandó a közös házból se költözni, se fizetni. Még tart a per. Szóval valóban nem egyszerű. Mindemellett klassz életünk van, boldogok vagyunk, nem panaszkodhatok. Nekünk "bejött az élet".

26. Könyörgöm! Könyörgöm! Ne nőként add már a szépet és a jót! Egy nőnek mégis mi problémát jelent találni egy férfit? Itt nem rólatok van szó!

Bakker! Akkor elmondom! A havi keresetem 1MFt felett van. Van egy szép nagy modern házam. Van két autóm. Van egy biztos egzisztenciám. Vannak diplomáim.

A fél világot bejártam. 22 évig aktívan sportoltam, tehát a mai napig fitt vagyok és az izmaim olyanok mint a szikla. Több nyelven beszélek, engem még anya és apa nevelt fel(kaptam iránymutatást, korlátokat, követendő férfi és női modellt és követendő párkapcsolati modellt, így egy megfoghatatlan értéket), a nagyszüleimtől is rengeteget tanultam minden téren. Majd ezek után én is ott hajkurásszam értelmetlenül a nőket, akik arra sem méltatnak hogy két sort elolvassanak a levelemből? Vagy az én életem is csak egy fotó amit jobbra vagy balra lehet húzni? B+, én ebben a hulladék és elkorcsosult világban érték vagyok, és nem azért mert most sztárolom magam, meg beképzelt vagyok, hanem azért, mert aki mellettem van, az jó helyte került volna. Ha lett volna gyereke, az ő élete is biztosítva lett volna, emberileg olyan alapokat adtam volna neki, ami ugyancsak biztos alapot adhatott volna neki. De nem, ide nem ilyen férfiak kellenek! A panel prolik, a gazdag ficsúrok, a kiöltözködött hazug pávák, a szép illetve a rosszfiúk, az olyan pasik akik mellet jókat lehet szenvedni. Ez kell a nőknek. Az értelmes, intelligens férfiakkal meg nem tudnak mit kezdeni, de az intelligens és stabil élettel sem. Erre jöttem rá! Azok a nők akik hozzám valók, azok kapcsolatban vannak vagy házasok. Sajnos és nem jól döntöttem amikor megházasodtam, mert ugyancsak nem olyan nőt vettem el, aki az elért életünket megbecsülte volna, engem meg pláne!

Majd ezek után még én csináljak magamból bohócot, csússzak-másszak egy ismeretlen nő előtt, aki még köszönni sem tud? Alap intelligencia. Vagy ha már szelektálja a leveleket, akkor nyissa meg, és egyből feltűnt volna neki, a sok egymondatos "szia hogy vagy" levelek között az enyém. Ugyanis nálam van köszönés, bekezdés, tárgyalás, elköszönés, tárgyilagosság, kérdések, információk. Már elnézést ha most ennyire szájbarágósan írom ezt le, de borzasztóan kiábrándító ez a fajta női felszínesség!

Talán ha beleolvasott volna egy is, el lehetett volna kezdeni értelmesen kommunikálni. Neeem, nem arról hogy mekkora a farkam, vagy hogy szoptani vagy análba tolni szeretem jobban. Sőt, nem is arról beszélgetni, hogy kinek mennyire sz*r az élete. Eleve ez az egész társkeresősdni egy piszok nagy felszínesség és álomvilág.

Elnézést a kirohanásomért, de én ezzel nem tudok azonosulni. Sőt, nem is szeretnék már ismerkedni sem, rendizni meg főleg. Kialakítottam a saját életemet, már nem fér bele nő, igazából pont ezt a nyugodt életemet nem szeretném már senki kedvéért felborítani. Az ex férjek marhaságaira sem vagyok kíváncsi, nem szeretném bizonygatni hogy én nem vagyok agresszív, nem vagyok megcsalós típus, a pénzt nem verem el, nem drogozom, nem tipp-mixelek.

Mint olvasom, a többi értelmes és értékes férfitársam is ugyan ezekkel a problémákkal küzd. A férfiak szerepe a kirakati bábu szintjére degradálódott, lesz nő ha őt kiválasztja egy. Majd ez a nő előadja itt a nagy sztorit, hogy az ő párja milyen naccerű fickó. Hát ja, kiválasztottad, ő meg örül hogy nem kell tovább koldulnia a társkereső piacon.

Kedves 26!

Szíves engedelmeddel a férjemre "hegyeztem ki" a 25-ös hozzászólást - ebben a történetben bocsáss meg, de valóban én is benne vagyok.

Szóval ő 4 hónapja volt szingli mikor megismerkedtünk. Én kb 5 éve - ebben volt egy srác 3 hónapig, aki ghostingolt és egy 1 éves se veled - se nélküled, aki mint kiderült mellettem is társkeresőzött, akkor kivágtam, mert amúgy is egy barom volt. Mer' a nőknek könnyű.

Szóval: a kétgyerekes elvált apának albérletből 4 hónap alatt sikerült kapcsolatot találni, sőt házasságot. Nekem úgy 5 évembe telt, míg "révbe értem".

A férjem amúgy fizikai munkát végez, nekem diplomám van. Hozzáteszem, ő keres jobban. Illetve nekem van egy saját tehermentes lakásom, neki a már említett fele családi ház, amiből asszonyka nem fizeti ki.

Hogy te olyan nőkkel kezdesz, akik nem tudnak köszönni, azt hiszem, az sem az én hibám. Talán ez az agresszivitás és feldúlt lelkiállapot, amiben a hozzászólást is írtad, riasztja el a nőket. Nem csodálom. Írtam ilyesmi hapsikkal is a társkeresőn. Nem jutottunk messzire.

27: maximalisan egyetertek minden szavaddal. Tokeletesen ugyanabbsn a cipoben jarunk csak terben van 30 km tavolsag.

Felteszem a kerdest, minek akarsz nyugot a nyakadba ( egyutteles novel gyerekeivel) ?

Meg lehet kovezni meg lepontozni, de en nem koltoznek ossze gyerekes novel, mert az tobb gondot hozna az eletembe mint pozitivumot.

Kulonben mar ebben a korban nem veszunk egy tehenet, ha egy pohar tejet akarunk inni.