Ha 342 ezer jelenleg az átlagkereset , akkor miért sokkalják a 700 ezrest igényt?

#45: "Az a helyzet, hogy akik itt rimánkodnak a vidéki fizetéseken ők az alapvető közgazdaságtant nem értik...Nem kötelező ott lakni és mindenkinek megvan a szabad választása, hogy oda költözik ahová a tőke is költözik."

Most nem akarom elsütni a klasszikust, miszerint „Aki azt hiszi, hogy az exponenciális növekedés akármeddig folytatható egy véges világban, az vagy bolond vagy közgazdász.”

Inkább annyit mondanék, hogy a "mindenkinek" szót cseréljük ki "bárkinek, AKI kellő gyorsasággal, ravaszsággal, ügyességgel és nem utolsó sorban szerencsével IDŐBEN felismeri a helyzetet és sikerül is kilépnie és az új helyen megvetnie a lábát, ezzel - ahogy egy nagyobb tőzsdei vétel vagy eladás is hatással van az árfolyamra - ő maga is hatással van az átlagra, betölt egy olyan helyet, amit bármelyik (nem mindegyik, hanem bármelyik) hasonszőrű társa a több tízezres vagy több százezres lakosú településen elvehetett volna előle, ha ő a gyorsabb és egy olyan jó ár/érték arányú albértletben lakik, amit szintén elvitt volna valaki, aki gyorsabb lett volna tőle, talán az, aki már éppen megvetette kint régebben a lábát, csak sajnos 1 perccel később hívta már fel a hirdetést.

A munkaerőhiány és a betöltetlen pozíciók is arról szólnak egész egyszerűen, hogy nem találkozik a kereslet a kínálattal, nincs közös metszet.

Az alulfizetett szektorokban azért, mert annyi lecsúszott, lepukkant, mihaszna ember van, aki a minimumra nem képes, hogy időben és józanul felvegye a munkát és végigdolgozza a napot becsülettel. Ezek az emberek akkor se emberelnék meg magukat, ha félmilliót keresne egy gyártósori összeszerelő vagy kukás és már így is abszurd, hogy diplomás, magasan képzett, magas hozzáadott értékű emberek alig keresnek többet, bizonyos szektorokban egyáltalán nem keresnek többet, mint a szakképzettséget nem igénylő munkákban.

A magasabb területeken meg azért, mert az a kevés ember, aki megfelel a célra azért élet-halál harc megy a cégek között, amit a legtőkeerősebb cégek nyernek, mert ők tudnak akár sokmilliós fizetést is adni neki meg pezsgőfürdős irodát csocsóasztallal és céges számlára elszámolt luxusprostikkal.

Ezeknek a cégeknek pedig lehetőleg tegnapra kéne alkalmazott, ezért több szempontból sem tudják vállalni a saját költségen és kontóra végzett betanítást, főleg, hogy jogilag is be kéne védeniük magukat, mert mi van, ha a gyökér csak kitanulja a szakmát, aztán lelép egy tőkeerősebb céghez a kicsi cég oktatási költségén. Kiszervezik hát a GreenFoxnak és a többinek, akik pont ezt az űrt töltik be, megvan a jogi apparátusuk meg minden, hogy az oktatási díj ki legyen fizetve (úgy, hogy azon még a GreenFox is megkeresi a saját hasznát), annyira szeretetszolgálat, mintha azt mondanád, hogy milyen rendes ez a bank, hogy adott neked hitelt, hogy matematikailag jól kiszámolt kockázatmenedzsmenttel aztán a végén kifizess neki több millióval többet, mint amit akkor kellett volna kifizetned, ha a kezedben lett volna a teljes vételár. Arról meg már nem is beszélve, hogy ha a teljes vételár a kezedben van, akkor sokkal több lehetőséged van, mert vannak olyan ingatlanok, amiket azért adnak el áron alul, mert valami bürokratikus dolog van velük, de amúgy meg lakhatóság szempontjából semmi probléma nincs benne.

Szóval jelenleg így vagy úgy, de kifizetik ezek az emberek a 1,5 milliós tandíjat annak reményében, hogy majd ebben a szakmában kiteljesednek és eljutnak saját erőből pár év alatt majd arra a szintre, amikor majd megelőzik az Aldis fizetést, ami 1,5 milliós fél vagy egy éves gyorstalpaló tanfolyam nélkül is sikerült volna nekik azonnal, beleértve azt a 6 hónapot, amíg inaktívan a tanfolyam töltötte ki az életüket, ami mellé még másodállás sem fért bele.

Hogy aztán az "ingyenes" tanfolyamot végző céggel leszerződött partnereknél ők keressenek "garantált" akárhányszáz nettót, ami pont annyival kevesebb, amennyi a kötelező (kötbérrel terhelt, oktatási szerződésben vállalt) és a vállalt kötelező idő (fél év vagy 1 év) szorzata, mínusz a már említett matematikailag meghatározott kockázat.

A lényeg, hogy egyik ilyen cég sem fog csődbe menni és náluk nem 18 fok lesz és az ő oktatóik nem is annyit keresnek, mint akik kint tüntetnek a Kossuth téren.

Szóval szép ez az illúzió, hogy munkaerőhiány van meg bármikor bárhova el tudsz menni dolgozni, de ez csak illúzió. Pontosan azért tudsz elmenni 300 nettóért robotolni, mert azt rajtad kívül csak olyanok vállalják el, akik tőled rosszabbak. Mert még a szükséges minimumot sem teljesítik.

Minél inkább felfelé haladsz, annál több üvegplafont kell áttörnöd, mert annál inkább evidensnek veszi a társadalom azt, hogy neked ezen a szinten, ebben a társadalmi osztályban már megvan az a háttered, ahol nem kell kitermelned havi 200 ezret csak a lakhatásra és a kajára, illetve 1 évnyi (nem 4, amennyit egyetemre jársz) vésztartalékot nem 3+ év alatt, önsanyargató életvitellel raktál össze.

És erre jöhet a sok birka, hogy "én egyetemre gyerek meg másodállás mellett jártam, aztán mégis elvégeztem", veregesd meg a saját válladat, hogy ezt megtetted.

De ettől még ne tekintsük már olyan szupernek és igazságosnak azt, ahol Usain Bolt úgy nyeri a futóversenyeket, hogy a kihívója, Pista bácsi hátára felrakunk egy 20 kilós hátizsákot. Közben meg amúgy se lenne esélye vele szemben, de azért biztos-ami-biztos, lehet, hogy Usainnek éppen nehéz napja volt és nem úgy teljesít, nehogy a végén az a köcsög teknős a nyuszi nyomába érhessen.

Nem progresszív adó kell meg egyéb ökörségek, amiket pont a gazdagok kerülnek ki majd a legügyesebben és a középosztályt sújtják, hanem LÉTBIZTONSÁG.

45 vagyok. Jó és igaz dolgokat írsz, bár őszintén szólva, első blikkre nem értem, hogy ez hogyan cáfolja mindazt amiket eddig leírtam, és hogyan válaszol a többiek kommentjeire illetve az eredeti kérdésre.

Egyébként valóban közgazdász vagyok, az idézetet is ismerem és bár egyetértek vele, de a mainstream economics-ot olyan 80-90%ban helytállónak tartom, aszerint gondolkodok.

Én egy általános piaci dinamikát írtam le, de te is jól látod mikro szintena folyamatokat, a GreenFox sem fenékig tejfel valóban. Csak mi az állításod? Egyedül azt nem értem. Hogy a piacok mégsem olyan szabadok? Vagy hogy a szabad piacok nem is működnek annyira?

A munkaerőhiány sem azt jelentette soha, hogy úgy összességében elfogyott az ember, hanem hogy az adott munkakörökben kellő képzettségű ember nincsen. Igen pontosan így fordulhat elő, hogy vidéken egyszerre van munkaerőhiány ÉS munkanélküliség. De ez például Budapesten meg nem annyira jellemző, pont a pozitív beáramlásnak meg az organikus fejlődésnek köszönhetően. A vidék problémája - szerintem - amúgy közgazdasági szempontból megoldhatatlan, nincs olyan gazdaságpolitika ami megmentené. Meglátjuk, hogy organikus úton hova konvergálnak ezek a térségek. Mindenki nem lehet városlakó, valahol be fog állni egy egyensúlyi állapotba, de addig amíg ezek az állapotok uralkodnak amiket leírtunk, addig a vidékről a városok irányába mutató elvándorlás lesz, ami hat a bérszínvonalra.

És az én állításom pont ez volt, hogy az általad említett emberekért Budapesten megy az élet-halál harc, mert ők kellenek az organikus fejlődéshez az olyan cégekhez amik a legnagyobb GDP termelők. Ezek azok az emberek akik ha vidékiek is, összekapják magukat és seperc alatt Budapesten dolgoznak már egy ilyen poziban mert mobilisak, agilisek, képzettek és rugalmasak, képesek a változásra. Nagyrészt fiatalok is. Vidéken meg a kilátástalan helyzetben marad a sleppje, aki erre mind nem képes, és kénytelen a low-added-value munkákra korlátozódni, mert high-tech oda nem fog menni, csak ha esetleg hoznak véletlen a térségbe egy giga beruházást mint a Samsung, Mercedes vagy a Bosch, de ezek is nagyrészt munkásokat szívnak fel és jórészt már ott is vendégmunkások dolgoznak, ukránok meg románok. Szóval igazat írsz, de mit állítasz? Nem úgy láttam, hogy egymással vitatkoznánk...

#52: Az az állításom, hogy az állam vagy egyáltalán ne nyúljon bele a piaci folyamatokba és akkor tényleg egy színtiszta kapitalizmus fog működni és elhullik a férgese, csak hát már túl sokáig fújtuk a lufit és nagyot fog csattani, ha kidurran, ezt senki nem merné bekockáztatni.

Vagy mindenestől nyúljon bele, de akkor ésszel és hatékonysággal, amit még Kínának se sikerült elérnie az Észak-Koreához közelítő abszolutista rendszerek közül, de még talán az a legkiemelkedőbb és legpéldaértékűbb, habár a kollektivista rendszerek hangyává és feláldozható porszemmé silányítják az embert, azonban ha belátod azt, hogy valójában a fejlett demokráciának csúfolt moslék is csak a szabadság illúzióját adja meg meg a papíron villogtatott lehetőségeket (amiktől üvegplafonok sokaságával el vagy zárva), akkor annyira nem fekete-fehér a dolog. Mindkettőt lehet jól és rosszul csinálni és mindkettőben megvan a lehetőséged előrejutni.

De a szabadság egy egyirányú folyamat, hiszen ha elveszik, akkor a legtöbb ember úgy érzi, valamit elvettek tőle még akkor is, ha csupán délibáb volt az egész. Mint a függő szerencsejátékos, akiben mindig benne van az érzés, hogy "mi lett volna ha..." Ez pedig legalább olyan káros tud lenni, mint az abszolút, feltétel nélküli szervilitás.

Az viszont minden rendszerben közös, hogy a rendszer piramis alakzatba szerveződik, az is, hogy felfelé szűkülnek a helyek és végül az is, hogy minél közelebb vagy a tetejéhez, annál kevesebb utat és erőfeszítést kell megtenned. Az már részletkérdés, hogy az a plafon üvegből vagy betonból van. Áttörni egyiket sem tudod (maximum szimbolikusan), esetleg kinyitják neked, ha fent úgy látják jónak, hogy bebocsátást nyerhetsz.

Ahogy az ókortól kezdve voltak kiválasztott emberek, akik rengeteg kasztot léptek előre csak mert elszegődtek a királyi udvarba és felfigyeltek rájuk.

Az pedig szintén részletkérdés, hogy egy HR-es előre kalibrált (de sokszor nem is ismert) checklistjén felelsz meg a szempontoknak, amiért x összeg juttatásra vagy jogosult, vagy szimpatikus vagy az uralkodónak, földesúrnak és kiemel a posványból.

Ahogy az is, hogy vétójoga van annak, aki kiemelt és bármikor vissza is tud ejteni, vagy egy bürokratikus rendszer alapján kiskapukkal fogja elérni azt, hogy kicsinálnak lelkileg annyira, hogy a végén te mondj inkább fel közös megegyezéssel és ugyanúgy visszakerülsz a posványba.

"Ezek azok az emberek akik ha vidékiek is, összekapják magukat és seperc alatt Budapesten dolgoznak már egy ilyen poziban mert mobilisak, agilisek, képzettek és rugalmasak, képesek a változásra."

Én azt látom, itt is beállt egy egyensúlyi állapot. Akik vidéken maradtak azok már nem jönnek ki jobban Pesten sem, mert a statisztikák is csak a hivatalos béreket számítják meg a létminimumot. Azt nem, hogy ha otthon marad, akkor mennyit tud spórolni, amit Pesten vidéki újoncként nem, mert meg kell szoknia az itteni ritmust meg itt például nincs annyi felesleges maradék élelmiszer (a csöveseknek meg életvitelszerű rászorulóknak persze igen, de egy dolgozó életritmusba nem tudod beilleszteni a 3 órányi sorbanállást az ingyenkonyhán meg hasonlókat). Szóval egy vidéki amellett, hogy a komfortzónája és a megszokás a maradás mellett szól még ezeket is figyelembe kell, hogy vegye.

Azzal meg kb. egy pofont adna a szarnak (és profitot a főbérlőnek), ha otthon keres a gyárban 3 műszakban 200 ezret, itt meg keresne 400-at, de 200-zal több lenne emiatt a kiadása és még esetleg aggódhatna azon is, hogy az eladhatatlan ingatlanjába beköltöznek, ha túl sokáig üresen áll itthon.

Aki családos, az megint nehezen mozdul.