Miért olyan nehéz manapság komoly férfit találni?

Nem jól szűrőd őket ismerkedésnél.

Nem vagyok ribi, de megkaptam az álompasimat. Igaz éveket kellett várnom, mire a tökéletes jött. De megérte.

Caak azért mert hosszú ideje voltam egyedül, nem futottam akárki karjába.

Egyrészt nem láthatsz bele a másik kapcsolatába 100százalék, az emberek szeretik úgy eladni a kapcsolatukat, hogy nekik a legjobb, minden tökéletes - vagy a másik véglet, csak a panaszkodást hallod.

Valószínűleg naív vagy és nem annyira fejlett az emberismereted, mert meg kell találni az egyensúlyt az fenntartásokkal kezelés, az alapbizalom, a jelekre figyelés, a szavakkal való bánás és a tettekben való kimutatás stb. között. Annak elég kevés az esélye, hogy az ember zsinórba olyanokba fusson, akik először nagyon jó embereknek tűnnek bárki számára, de később kiderül, hogy csak mesterien értenek az átveréshez és igazából komolytalan züllött alakok. Akik zsinórba ilyenekbe futnak hajlamosak a világot okolni, ahelyett, hogy magukba néznének, és fejlesztenék az önismeretüket, szociális szkilljeikt, amikkel sokkal többet érnének el. Ezt javaslom neked is.

Egyáltalán nem nehéz!

Akik azt mondják, hogy manapság valamit nem találni (legyen az becsületes férfi, kedves nő, vagy bármi egyéb), azok mindig 2 ponton hibáznak:

- rossz helyen keresnek (nyilván a tinder vagy a helyi szórakozóhely nem a komoly ismerkedésre vágyók gyűjtőhelye.

- "radar alatt" maradnak azok, akikre vágyik. Nagyon sok nomális férfi/nő van mindenki környezetében, de legtöbbször észre sem veszi őket, gyakorlatilag mintha nem is léteznének. Miközben a szavak szintjén mindenki komoly párra vágyik, mellette megjelennek olyan elvárások is, amik rögtön kizárják a környezetük 99%-át.

Ha felhívod erre valaki figyelmét, hogy nem igaz, hogy nincs normális potenciális partner, akkor jönnek tömegével a válaszok, hogy "a Józsira nem úgy gondolok", a "a Béla csak haver", "a Zoli akkora mint én, és mi lesz ha felveszek egy magassarkút", a "Jenő túl szótlan"... És végehossza kivétel lista, hogy a "normális" férfi/nő miért nem felel meg valakinek mégsem.

Aki erre panaszkodik az ugyanis nem "komoly" férfire (nőre) vágyik, hanem a jóképű, sármos, humoros, megfelelően képzett, megfelelő anyagi körülmények között élő, partnerre, aki mellesleg komolyan is gondolja.

A hiány nem komoly férfiből/nőből van, hanem a tökéletes megjelenésű, stílusú topkategóriás partnerből (és aki nem talál az általában azért nem talál, mert maga sem a tökéletes nő/férfi, így aztán nyilván lemarad erről a kategóriáról)

De bizony, kedves 6-os, marha nehéz 30+ 40+-osan kapcsolatot találni. Valószínűleg fiatalon is.

Több évbe telt, de én megtaláltam, bár hozzáteszem, én 1 gyerekes elvált nőként kimondottan gyerekes elvált apát kerestem és találtam is. És ugyan nem tinderen, hanem badoon, de ez részletkérdés.

Attól, hogy vannak a Józsik meg Bélák, akik amúgy egyáltalán nem jönnek be - attól, hgoy az ember lánya épp társat keres, valóban nem fog potenciális partnerként tekinteni a Józsira meg a Bélára. Lehet, hogy megfelelő anyagi körülmények közt él, de igen, sajnos a nőknek is fontos hogy vonzódjanak a férfihoz, bármilyen fura is. Ha nem vonzódom, akkor abból max barátság lehet.

"Attól, hogy vannak a Józsik meg Bélák, akik amúgy egyáltalán nem jönnek be - attól, hgoy az ember lánya épp társat keres, valóban nem fog potenciális partnerként tekinteni a Józsira meg a Bélára"

Nem vagyok már sajnos fiatal (40+), és pontosan tudom, hogy mennyire nehéz.

Lehet azt mondani, hogy "akik amúgy egyáltalán nem jönnek be", és ezzel lesöpörni a körülöttünk lévő nők/férfiak 99%-át, (nincs meg a kémia, nem jön be, valami apróság, hogy 5 centival alcsonyabb, 5 kilóval nehezebb, mint az ideális), de az ember 30-40 felett elkezd a fontos dolokra koncentrálni, akkor hirtelen kitárul a világ.

Ezzel nem azt mondom, hogy az összes szembejövő férfi/nő hirtelen potenciális partnerré válik, de a "nincs egy darab normális sem" helyzet gyorsan át tud alakulni azzá, hogy van 4-5 potenciális (és persze marad tövábbra is 50 olyan, aki akkor sem kellene, ha egyedül lenne a világon, de az nem igaz, hogy valaki 40 felett gyakorlatilag kijelenti, hogy kész, vége, elfogyott mindenki, aki számba jöhet)

De ha egyszer nem jön be és "nincs meg a kémia", akkor hogy akarsz vele aludni, ébredni, kapcsolatban lenni??? Ha nem vonz, akkor haverok lehetünk max. És ezzel a férfiak is pontosan így vannak.

Nagyon kevés ebben a korosztályban, aki szabad / tetszik / én is neki / kb azonos az érdeklődésünk, értékrendünk / nem 500 km-re lakik. Nem mondom, hogy nincs 1 sem, mert én egyet végül találtam, aki azóta már a férjem, de nagyon nem könnyű. Kb tűt a szénakazalból.

Én azért a középkorú társkeresést nem állítanám be úgy, hogy "csak valaki üljön mellettem a tv előtt" alapon kb mindegy tetszik-e, vonz-e.

"az ember 30-40 felett elkezd a fontos dolokra koncentrálni"

Elkezd fontos dolgokra IS koncentrálni, mert pl a gyerekemre pláne nem szabadítanék rá akárkit. A szűrő ettől csak még szigorúbb, nem a nyugdíjasklubba kerestem kísérőt, hanem társat.