Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szexorientált nők, akiknek a kapcsolat alappillére a szex! Hogyan, milyen módon kerestek magatoknak partnert és a férfi hogyan adja a megfelelően a tudtotokra, hogy ő is nagy szexuális igényekkel és fejlett szexkultúrával rendelkezik?
Úgy érzem, férfiként tilos erről a témáról beszélgetést kezdeményezni, de valahogy sokkal kevesebb olyan nővel találkozok az életben, akivel valahogy spontán szóba kerül a téma és hajlik is a kivesézésére.
Normális párkapcsolatot szeretnék, de fontosnak tartom a szexet. Nem használni akarom a nőt, hanem vágyom arra, hogy ő is kívánja velem, ő is kezdeményezze, ne mindig csak én.
A legnagyobb félelmem, hogy olyan nőre pazarlok időt, aki csak megéli a szexet, de nem élvezi. Aki kötelességnek tudja be és a kapcsolat elején - mint az emberek általában mindenben - a legjobb, legszebb oldalát mutatja, aztán kiderül, hogy ő ezt az egészet nem is élvezi igazán, csak muszájból megteszi azért, mert én élvezem. Véleményem szerint ilyen nők azokkal a férfiakkal illenek össze, akiknek szintén alacsony a libidója és tök jól elvannak hetekig, esetenként hónapokig is úgy, hogy semmi, ha a másik nem kezdeményez náluk, mert nekik egy ilyen kapcsolatban alakul ki a kölcsönösség, hogy hol az egyik, hol a másik kezdeményez.
Én viszont túlfűtött vagyok, imádom az erotikát, érzékiséget, szenvedélyt. De a sok perverz állat között nem tudom hogyan tudnám felhívni magamra a figyelmet, mint tűre a szénakazalban.
De jó téma és jó kérdés, a válaszok is klasszak. Szintén hasonlóképpen gondolkodom a szexről, és néha azt gondolom, talán túlértékelem a kielégítő szexuális élet fontosságát. Ugyanakkor a saját és ismerőseim tapasztalata alapján azt kell mondanom, ez inkább fordítva van: "illik" szőnyeg alá söpörni a szex jelentőségét egy kapcsolatban, vagy letudni annyival, hogy ha van heti 2-3 alkalom, akkor az jó, és kész... minőségtől függetlenül. Holott ez piszkosul nem így van, és minőség alatt nem az órákon át tartó, tantrikus szeánszokra gondolok, mert egy ajtón épphogy beesős, előszobai quicky is lehet eszement jó, ahogy a túlfűtött üzenetekkel egész napon át felpiszkált és fenntartott vágy kiélése is nyugodt körülmények között, stb. A lényeg, hogy meglegyen az összhang, a nyitottság, a játékosság és a szenvedély, mert ez olyan bizalmat és kötődést ad, ami a kapcsolat összes többi területén, minden szituációban jól fog jönni.
Úgyhogy azt hiszem, egyáltalán nem kell hallgatni róla, mint a csuka: ahogy előttem is írták már: lehet erről beszélni, és akinek ugyanez a mentalitás passzol, az örömmel lecsap rá, aki pedig terel, zavarba jön, vagy megsértődik, az "nem a te embered". Jobb ezt időben megtudni, azt hiszem.
De jól leírtad, 11-es hozzászóló!
42 éves nő vagyok, tavasszal kezdtem társkeresőzni, rengetegen írtak, nyilván nem mindenkivel kezdtem ismerkedni. Nekem nagyon fontos a szex, valahogy azt feltételeztem, hogy a legtöbb férfinek szintén az, ám legtöbbször több hetes üzenetváltás után sem merte sok férfi felhozni, nekem meg ugye nem illik, mert egyből valami rossz céda leszek, volt, aki emiatt eltűnt.
13-as. Ezt még olvasni is rossz volt. Ilyenkor két dolog szokott érdekelni:
1. Mióta van ez a borzalom?
2. Miért nem válsz el?
14-es. Erre való a kommunikáció. Már ismerkedéskor lehetne ezt tisztázni, hiszen ez is a kapcsolat része. (Számomra a fő része) Nem olyan bonyolult ez, csak annyira prűdek az emberek, de a munkahely, a fizetés, a lakás, az autó az le van csekkolva már 3 üzeneten belül.
15-ös. Nem csak 1-2 nő van, aki szereti a szexet, hidd el.
Neked szintén jár a két kérdés:
1. Mióta van ez így?
2. Miért nem válsz el?
(12-es voltam)
16. Amióta ismerem. Én egy brutálisan önbizalomhiányos ember voltam, de az idő még jobban azzá tett. Miért nem válok el? Pont ezért, képtelen vagyok normális embernek látni magam. Én folyamatosan maszkban vagyok, mert gyűlölöm magam meglátni a tükörben, a maszk meg eltakar és ad egyfajta védőfalat. A külvilág felé eljátszom hogy okés minden, de belül rettegek. Minden napom pokol, állandóan az jár a fejemben hogy amim van, az is áldás, mert annyira nulla vagyok és jelentéktelen hogy nem is érdemlek mást. Régebben már fel is akasztottam magam, de csak kipróbáltam hogy milyen érzés, a lábam a földön volt és csak elengedtem magam. Az a baj hogy marhára megnyugtató volt. Aztán inkább hagytam a francba az egészet.
Viszont annyira jól elnyomom magamban ezeket az érzéseket, hogy a párom nem is sejt ebből semmit. Viszont az utóbbi időben erős mellkasi fájdalmai vannak, pár napja autóvezetés közben lettem rosszul, félre is kellett állnom, majdnem elájultam. Kisebb infarktus lehetett, mert kellet vagy egy óra mire összeszedtem magam. Nem izgulok ezek miatt, el sem mondom otthon. Egyébként mindenben engem hibáztat, holott én viszem az egész háztartást is, én kedveskedem, én vagyok az aktív. Mindenben belém köt, kioktat, majd azzal büntet hogy két napig nem szól hozzám. Megváltás lenne már a halál komolyan mondom. Csak a két gyereket sajnálom, miattuk vagyok még itt.
Én nem is értem azokat a férfiakat itt, akik a rossz házasságukat vesézik, a szexmentes de feleséges életmódjukat.
Miért nem kezdenek új és boldogabb életformát. Anyagi okok miatt ?
Hogy leht együtt lenni olyannal otthon, aki nem boldogít ?
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!