Van bármi más magyarázat a külsőmön kívül, ha küzdenem kell a nőkért?

17-es, számomra a másik megismerése azt jelenti, hogy nagyjából 99%-os pontossággal meg tudom jósolni akkor is, ha nincs jelen, hogy miről mi lenne a véleménye, miről mit gondolna.

Ismételgetni meg nem szeretem magamat. Ha bármilyen előrelépés, haladás van egy adott területen, akkor azt említeni fogom.

Az ujjongó, lelkesedő emberekkel pedig egyébként is úgy vagyok, mint egy kölyökkutyával. Aranyos, de óvatosan kell információt mondani neki, mert a végén még beleéli magát dolgokba, amik nem úgy jönnek össze és te leszel a szemét, te leszel párhuzamba állítva a pszichopata-nárcisztikus exével, akinek mindig nagy-nagy tervei voltak, amik nem jöttek össze, neked meg éppen elég lelki teher az, hogy a külső körülmények, gazdasági helyzet, más emberek, geopolitikai helyzet áthúzza a dolgokat, nem hiányzik még a párod rosszallása, gyanakvása is, mert csak elvonja az energiádat arról, hogy a céloddal foglalkozz.

18-as, sajnos pontosan ez szokott lenni, amikor személyiségileg megfelelő lányt találok, akkor a kölcsönös hallgatáson siklik el a kapcsolat, amikor meg beszédest, akkor különböző más dolgokon. Túlságosan mainsteam a lány, amit csak addig tudok tolerálni, amíg nem az én pénztárcámra megy az ő kivagyisága. Vagy épp kényszeres kontrollmániás, irányítós, megmondóember, főleg miután megismert az anyós és jól kibeszéltek, majd ellátta hasznos tanácsokkal, hogyan kell megregulázni az elkanászodó férfiállatot, nehogy úgy járjon, mint ő az apjával.

Illetve még pont az extrovertáltsága miatt annyira alacsonyan van az önismerete, mert nem volt rá soha különösebb szüksége vagy igénye, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat követi el, de nem veszi észre és úgy fordítva, hogy én vagyok az okoskodó, aki bele akarok szólni mindenébe. Miközben ő panaszkodik meg hisztizik a kudarcos élete miatt. Ez is olyan, ami párkapcsolatban jön ki, ahogy az alkoholista is akkor zavar igazán, amikor vele élsz, amikor a hétvégi buliban összefuttok, akkor még egész elviselhető jópofa ember lehet.

A szerencsejátékfüggő se zavar, ha a kollégád, legalább mindig van ember, akinek elég telefonálnod, hogy elvinné-e helyetted ezt vagy azt a napot és te oda is adod neki a nap végén a pénzt. Ha viszont a családtagod az és bedobálja a gépbe a közös jövőtöket, az már dühítőbb.

Tehát ha jól vonom le a következtetést, akkor legyek én is mainstream, szándékosan kövessek el bizonyos százaléknyi tipikus emberi hibát, hogy ezáltal is beolvadjak a tömegbe és akkor nagyobb esélyem lesz?

Hiszen nyilvánvalóan a személyiségemmel van a baj, mert kilógok a sorból.