Ha túl szép, hogy igaz legyen akkor az valószinűleg nem igaz, nem?

#33, #34: A lényegen nem változtat az, hogy másokat ekézel: a személyiség gáz és buta is vagy. (Saját bevallásod szerint meg még ronda is.)

Ezért nem a nőket kell utálnod.

#32-mivel én is hasonló cipőben járok, szerintem lehetséges, sőt... hogy a lelke valaha "szép" volt, de a nők az elutasításaikkal, a sikertelenség a frusztráció szép lassan leanortizálta.

Velem PONT ez történt. Érzem, hogy az utóbbi 15-20 évben mennyit keserített az élet...

35/F incel

Kár, hogy az inceleket nem lehet ebböl a kérdésböl kitiltani.

Éppen azzal indult a kérdés, hogy a kérdezö (férfi) nem szép, mégis egy abszolút maximum nö öt választotta, azaz nem a szépsége érdekelte, hanem a személyisége!

Az ilyenek, mint az utolsó néhány, nem azért nem találnak senkit maguknak, mert nem elég szépek, hanem mert ilyen nyafogós, nöutáló lények

#39-es, a #36-os vagyok, elolvastad te a hozzászólásomat te rendesen? Ott írom is, hogy a tojás volt előbb, nem a tyúk, ahogy azt te feltételezed a hozzászólásodban, azaz nem születtem (születtünk) ilyen "nyafogós, nöutáló lények"-nek, hanem ez csak egy következmény. Egy ellenhatás. Reakció. Válasz. Érted? Meg ne kérdezd, hogy minek a következménye, mert felkötöm magam!

Ami a kérdezőt illeti, ő piszok szerencsés, megfogta az isten lábát (becsülje meg, egyszer régen pár éve nekem is volt egy match-em, akivel elkezdtünk beszélgetni, szép volt, jó volt, én is azt gondoltam, túl szép ahhoz hogy igaz legyen, ezért lassan óvatosan próbáltam haladni (mondjuk a szociális skilljeim és gyakorlatom teljes hiánya miatt nem is tudtam volna hogy, minden egyes betűvel féltem, hogy elszúrom), végül valaki, aki gyorsabb volt beelőzött ("neharagudj, de alakul valami egy másik sráccal...") azt hittem hogy vonat alá fekszem, vagy leugrok a panelház tetejéről) , csak hát ez sajnos engem nem vigasztal, azt a hajamra kenhetem. Attól hogy valakinek megoldódott egy problémája nekem még attól lehet aktuális, hasonló jellegű problémám...

És engedtessék már meg a jog, hogy ha valakit 15 éve frusztrál egy probléma, ami miatt sokszor már sírok is, meg az öngyilkosságon gondolkozom (komolyan, megnyitom a Tindert, és mire elfogynak a jobbrahúzások, olyan mélyre kerülök, hogy azon gondolkozom, vajon ha zacskót húzok a fejemre, mennyire gyorsan és fájdalommentesen halok meg) arról szabadon kibeszélhesse, panaszkodhasson már (ha már IRL egyáltalán nincs kinek)! Vagy itt már azt sem lehet? Dögöljek meg, csak szép csendben, de nehogy csak egy kicsit is zavarjak mást a bajommal? Bizonyos emberek problémája teljesen ignorálható, sőt, hallgatniuk KELL róla? Tényleg nem akarok EZEN a világon élni tovább!