Ez akadályozó tényező egy kapcsolat kialakulásál?

A mai modern, progresszív nők iszonyodnak az anyósoktól, tehát kizárt számukra ez a létforma.

Ma a férfi egy idomítható állatfajta, amelyik nem ilyen, az kuka.

A nők meg olyanok mint a macskák, kontrollmániás a 99%-uk.

De az, hogy ők mit tudnak nyújtani....baromira másodrangú szerintük.

#31

Mondjuk ahhoz nem kell "iszonyodni" senkitől se hogy ne akarj vele együtt élni.

Írom ezt úgy hogy 3 évig laktam egy fedél alatt anyósommal akit imádok. Soha többé nem költöznék össze semmilyen rokonnal.

#31

"Ma a férfi egy idomítható állatfajta, amelyik nem ilyen, az kuka"

Igény az együttműködésre a párod részéről az nem egyenlő az idomítással. Csak a férfi EGO fordítja le így.

Nekem nem tetszene. Alapból házban nem akarok élni, van lakásom.

Én is ismerek ilyen családot. Egyik barátnőm, meg a szülei, meg a testvére, annak a férje és a gyerekük, plusz a két nagymama. Azt hiszi ő is, hogy külön élnek, de hihetetlen mód egymásra vannak utalva.

Az én családom pedig introvertáltakból áll. Nekem a tudat is sok lenne, hogy ott van valaki a közelben, aki becsöngethet. Nekem a párom szülei mindig idegenek lesznek, soha nem lesz bensőséges a kapcsolatunk, hisz nem ők neveltek fel.

Sokan ilyenkor azt hozzák fel, hogy egy jót szexelni sem lehet, ha ilyen közel vannak - én egy szívből jövőt nevetni nem tudnék.

Nekem nem tetszene. Nem is lenne kizáró ok, de én nem költöznék oda. Tehát pár hónap járás után vagy megyünk közös albiba, vagy ennyi volt. Nekem is van amúgy külön lakrészem az emeleten és az én szüleim is jófejek. De eszembe nem jutna egy férfival a gyerekszobámban összebútorozni, még így sem, hogy másik emelet, külön fürdő. Azért na, ne szórakozzunk már.

Ha ápolásra szoruló szülővel, testvérrel, bármilyen rokonnal élne, az már magában kizáró ok. Ápolja egyedül amíg tudja, de elég önzőség így elvárni bárkitől is az összeköltözést. Hát nem vagyok saját magam ellensége, hogy mindjárt ápolónőnek is szerződjek.