Hogy fogadtátok el egy bizonyos kor után (, pl 35 felett, én 37 vagyok), átlagbérért dolgozva (tehát nem 4-5-600 nettók) hogy egyedül maradtok? Könnyen ment? Néha nem rossz?

Az átlagbér nem tudom hogy jön ide, full lényegtelen, nincstelen csórók is élnek párkapcsolatban meg 2M fizetéssel is lehet magányosan tengődni. Nekem is átlag fölötti a fizetésem és én is egyedül fogok megrohadni valószínűleg mert egy aszociális f@$z vagyok. Szar ügy. Teljesen nem lehet elfogadni mert tudom hogy lehetne máshogy is. Nagyon kicsi az esély de soha nem nulla. Mindig vannak akik az esélyek ellenére egymásra találnak és így mindig ott lebeg az ember előtt délibábként hogy ez neki is sikerülhet. Az évek csak telnek persze és sehol semmi,közben meg beleszürkülök az érzelmi nihilbe. Nem mindig szar, vannak jobb és rosszabb napok, hetek, hónapok, nekem általában a téli hónapok jelentik a mélypontot. Vigaszt az a tudat nyújt hogy a párkapcsolat sem jelenti azt hogy jegyet váltottál az élethosszig tartó boldogságra. Rengeteg a valódi kötődés nélküli, feszínes, kirakat vagy érdekkapcsolat. Sok házasságot az egzisztenciális függés tart össze, szeretetnek nyoma sincs sőt már a másik jelenléte is nyomasztó, idegesítő. A társas magánytól még az egyedüllét is jobb. Egyedül azzal nem tudok megbékélni hogy valahol ezen a kxrvanagy világon lennie kell egy nőnek akinek pont ugyanakkora szüksége lenne rám mint nekem őrá. Akiben ugyanazok az érzések kavarognak mint bennem amikor egyedül sétál az öreg fák alatt a folyóparton. Aki ugyanúgy nem találja helyét a világban, aki ugyanolyan elb@$zottnak érzi magát néha mint én.

Nem tudom hogy mikor jön el az a pont amikor el tudom engedni teljesen ezt az egészet és megbékélek a sorsommal. Az ember ebbe majd szépen lassan belehal lelkileg aztán meg elvegetál addig amíg a teste működik, én legalábbis erre számítok.

Én is sokáig görcsösen ragaszkodva kerestem társat. Voltam fent társkereső weboldalakon, beiratkoztam társközvetítő irodába. Csupa negatív tapasztalatot szereztem. Az az egyetlen érzés kerülget, hogy mágnesként vonzom az idiótákat. És hozzáteszem nem döntöm el előre, hogy ilyet találjak, de előbb-utóbb kiderül.

Pl. a társközvetítő irodában kiajánlottak nekem egy állítólag száraz alkoholistát. Az egyik társkereső oldalon pedig az egyik - miután visszautasítottam - elkezdett kioktatni, hogy nézzem meg, hogy mióta vagyok fent az oldalon stb.

Gondolhatjátok, hogy az ilyenek "extra" kedvet adnak, hogy folytassam a keresést.

Szomorú olvasni a kommenteket, számomra hihetetlen, hogy vannak, akiknek ennyire nem jön össze párkapcsolat. ☹️

31 éves nő vagyok, 17 éves korom óta max 1 évet voltam összesen szingli, 4 kapcsolatom volt, volt, ami több évig tartott, volt ami csak pár hónapig. Ez a negyedik kapcsolatom már házasság lett, van egy gyönyörű kislányunk, akit mindennél jobban szeretünk. Nagyon boldog és harmonikus a házasságunk, veszekedni nem szoktunk, ha valami gondunk van azt nyugodtan megbeszéljük, jóban rosszban, egészségben betegségben ott voltunk és vagyunk egymásnak, a legjobb érzés szeretni és szeretve lenni. Nagyon sajnálom, hogyha valaki ezt nem tudja átélni. Sok szerencsét kívánok, sosem késő megtalálni a társunkat!

28

Vicces, hogy te prédikáksz a nők fekszinességéről, majd olyan szavakkal dolbálozól, mint "ronda dagadt"