Ki hogyan békélt meg önmagával és fogadta el, hogy minden törekvése ellenére is csak egy bizonyos szintet tudott/tud elérni?

"de valahol rossz azt érezni, hogy a nők számára láthatatlan vagyok"

Akkor talán kitűzhetnéd célként azt, hogy eljuss odáig, hogy se a közérzeted, se a magadról alkotott véleményed ne ezen múljon.

#4:

"Pszichológus meg semmit se ér (saját tapasztalat)"

Ugyan meséld már el, hogy te mivel mentél oda a pszichológushoz, miben kérted meg, hogy segítsen?

#6

Elmondtam, hogy ronda vagyok, de csak a szép nők tetszenek. Ill. volt/van némi motivációs problémám is. Egyiken se tudott segíteni... Eleinte erőlködött, mint az itteni hazug nők is, hogy minden nőnek más tetszik, de aztán elengedte és azt mondta ne szép nőkkel akarjak leállni. Nyilván ez nem 2 ülés leforgása alatt történt... Egyébként nőről van szó, mert egy faszi pszichológus azt tanácsolta ilyen problémával menjek nőhöz.

#8

Amúgy ronda nőknél próbálkoztál már? Én poénból megnéztem mire megyek velük ill. hogy lássam önbizalom/intelligencia/humor mennyire nem számít valóban. Nekem simán lehetett volna pár csak sajna totál nem érdekeltek, de te lehet simán megelégednél rondákkal is... Legtöbb ember ugyanis megelégszik a saját szintjével. Csak azért mondom.

Van az ember mindennapi élete és van a társas kapcsolat.

Van akinek egyik sem könnyű...főleg manapság...melyik a könnyebb egy jobb állást találni vagy társat?

De az ember tanulhat, mondjuk amit akar azt elvégzi 1 éven belül az lehet tudni ki lehet számítani.

Szóval....az ember elérhet egy lakást, elérhet egy autót, és egy jól fizető állást, ezt elérheti mondjuk.

De egy társat találni az más tészta.

Ismerkedéskor nincs rádírva, hogy van egy szép lakásom, egy jó autóm és egy jó állásom.

Látják a pofádat és ennyi, ha az nem tetszik senkit nem érdekel mi van a többivel.

Kivétel ha nagyon gazdag vagy és azt látják is, akkor jólétért talán valaki azt mondja majd, hogy szeret.... :)