Magatokat csúnyának gondoló férfiak és nők! Mégis mennyivel kéne lejjebb adni azt a bizonyos szintet?

Ha akarsz kapcsolatot akkor addig kell leadni amilyen szinten már van erre esélyed.

Mondjuk mióta világ a világ a nők mindig felfele választottak.

Nem tudom ezen mit vagytok oda mostanában?

Az élet sajnos nem mindenkivel egyformán kegyes. Nem hiába létezik a mondás, hogy "a külső megfog, a belső megtart".

Ettől függetlenül 2 dolgot tehetsz. Lejjebb adod az elvárásaidat és boldogtalan kapcsolatban élsz, vagy nem adod lejjebb és egyedül leszel boldogtalan addig, amíg találsz valakit. Nekem erősen be van horpadva a mellkasom és az ebből fakadó önértékelési gondok miatt nagyon sokáig voltam egyedül. De megtaláltam a párom akinek így is vonzó vagyok, pedig soha nem adtam lejjebb az igényeimet.

Megkérdezhetem, hogy mi az a genetikai betegség, ami miatt ennyire leírod magad?

Amúgy, bár én nem vagyok híve a szintezgetésnek, de ilyenkor nem arra gondolnak, hogy válassz alul, hanem a hozzád hasonlók között keresgélj elősorban. Nyilván, ha te mondjuk csúnya vagy, de mellé életvidám, humoros, intelligens, akinek jó a társaságában lenni, akkor leginkább a csúnya, de mellé életvidám, humoros, intelligens embereknél kéne próbálkozni. Vagy lakótelepi, nyolc általánost végzett közmunkásként ne az angol királyi családból akarj ismerkedni, hanem a szintén lakótelepi, nyolc általánost végzett közmunkással. De mondom, ez közel sem ennyire egyszerű, hiszen közbeszól az is, hogy a másik mit preferál. Lehet, hogy van egy jóképű pasi/szép csaj, akinek nem annyira számít a külső azért cserébe, hogy a másik kiemelkedően humoros/intelligens/művelt/akármi tetszőleges.

Amúgy nem igaz, hogy a rondáknak semmi nem jut. Nekem volt egy általános iskolai barátnőm, aki komolyan olyan ronda, mint a bűn: kapa foga van, olyan feje, amit bármelyik ló megirigyelne, artikulálni sem tud igazán szépen, de még csak nem is túl okos. Kamasz kora óta párkapcsolatban van egy szintén nem extrém intelligens, és jóképűnek nem mondható pasassal. Vagy egy volt csoporttársam, aki annyira kövér, hogy szinte már a járásban akadályozta összeházasodott egy hozzá hasonlóan kövér sráccal, gyerekük is született.

Vedd számba, hogy milyen értékeid vannak. Nyilván könnyű pofázni, de én küzdöttem nagyon komoly önértékelési problémákkal, csak nekem az nem a külsőmből, hanem más "defektemből" fakadt. De nyilván nem az az egyetlen tulajdonságod, hogy nem vagy szép. Tuti van egy csomó dolog, amire büszke lehetsz, amit valaki vonzónak tudna találni. Építkezz azokra.

Én nem hiszek ebben a "lejjebb adni a szintet" filozófiában.

Egy lehetséges párkapcsolat ne legyen már egyenlő azzal, hogy: Ha nincs ló, megteszi a szamár is. (Mert nem!)

Pont, hogy válogatni kell, mert nem mindegy, hogy kivel akarod leélni a hátralevő életedet.

Meg mi az, hogy egy külső szemlélő magyaráz a "partvonalról", hogy ilyen meg olyan szinten vagy? (Ki ő, hogy kategorizáljon?)

Mi köze van hozzá? (Ez olyan, mintha te beleszólnál az ő párkapcsolatába, hogy mit csináljon.)

Persze, az emberek formálódnak, mert néha azért szokott működni a belátásos tanulás, de az nem ilyen sarkosított "szintfüggő" dolog... :,D

Miért kellene? Attól, hogy valakinek nincs vonzó külseje, még őt is megilleti a jof, hogy ha kapcsolatban akar lenni, csak olyannal legyen, akivel elégedett vagy inkább senkivel.

Miért akarnék kapcsolatot, ha szar? Ez olyan, mintha rendelnél desszertet és beérnéd egy penészes pudinggal. Nincs szükség desszertre, de ha van, akkor legyen már finom, bassza meg az isten.

"A legtöbb ember, ideértve férfiakat és nőket is, nagyon jól tudja, hogy milyen párt szeretne illetve hogy milyet nem. Innentől kezdve nem a szintet kell lejjebb adni, hanem ha ő nem felel meg a neki tetszők elvárásainak, akkor neki kell fejlődnie. Win-win."

Ez nem pont így működik. Értelmesnek gondolom magam, viszonylag érdekes személyiségnek, humorosnak, igyekszem folyamatosan művelődni, tájékozódni, anyagi lehetőségeimtől függően a külsőmet is fejleszteni. Nyilván vannak hibáim, de törekszem a folyamatos önreflexióra. Milyen pasit szeretnék? Aki hozzám hasonlóan ápolt, igényes és értelmes, esetleg hasonló az érdeklődési köre. Milyen pasiknál lenne esélyem? Lényegében SEMMILYENEKNÉL, ha a rohadt fogú apám korabeli teszkós biztonsági őrt meg a szellemileg sérült hajléktalan teszkós törzsvásárlót nem számítjuk, és ezzel szépen be is zárult azon férfiak köre, akik valaha kedvesek voltak velem (mondjuk elég creepyn kedvesek és nyilván nem csak velem) és bókoltak nekem. Diákként dolgoztam a Tescoban, még mielőtt nekem esnétek, hogy bolti eladóként micsoda igényeim vannak.

Férfiak neveben nem tudok nyilatkozni, elhiszem, hogy nekik is nehéz, de ronda nőként lényegében eláshatod magad.

1. Bullshit tanács, ami nem ér semmit: adj magadra!

A legjobb barátnőm sportos, fiús, nem érdekli a külseje, nála a szépítkezés kimerül abban, hogyha kicsit zsíros a haja, akkor összefogja. Az átlagos férfiak mégis a lábai előtt hevernek, de bulikban még top tier pasikat is sikerült néha felszednie. Hiába próbáltam tip-top lenni mellette mindig, smink, haj, köröm, parfüm, szépruhák, én voltam az ugly friend a melegítős szomszédlány mellett. Van duci barátnőm is, akinek szintén átlagos az arca, és csoda, hogy bele nem fullad a hódolók tengerébe. Akkor miért legyek sportos és karcsú? Miért sminkeljem magam? Miért legyen mindig jó illatom és miért öltözzek csinosan? Bármit teszek, sehogy nem ütöm meg ezeknek a nulla effort átlagos csajoknak a szintjét.

2. Bullshit tanács: önbizalom, kisugárzás!

Valóban, iskolai bullying miatt éreztem magam borzalmasan ocsmánynak, 14-16 évesen legszívesebben letéptem volna az arcomat a helyéről, és nem csak vaksötétben mertem fürdeni, nehogy veletlen meglássam magam ruha nélkül. Viszont ezeket mind feldolgoztam, részben egyedül, részben szakember segítségével. Kissé félénk vagyok még mindig, de nem gyűlölöm a férfiakat, igyekszem pozitívan hozzáállni, humorral "gyógyítani" magam, és próbálok nem egy megkeseredett, irigy hárpia lenni, aki folyamatosan arra epedezik, ami az átlag nőknek jutott (pl. kedvesség, szép szavak a férfiaktól, megbecsülés), hanem igyekszem lefoglalni magam más dolgokkal. Mondjuk én a külsőmet is elfogadtam és közel sem egy olyan bányarémet látok a tükörben, amilyen a visszajelzések alapján mégpedig vagyok. Önbizalom, önfejlesztés, persze, de előfordult "önbizalommal teli" felnőttként, hogy férfiak bántalmaztak, megaláztak a kinézetem miatt, mint az iskolában tették a fiúk a szerencsétlen, görcsös tini énemmel. Ezt magyarázza meg valaki.

3. A harmadik, "igényleadásról" szóló pontot már megmegyaráztam feljebb. Mégis hova adjam le az igényeimet, ha az alkesz csöves is maximum akkor érte be velem, ha épp nem a csini Barbika volt a másik pénztárban :D Persze én is látom, ha egy férfi jól néz ki, de alapból nem kezdenék olyannal, aki túl jo hozzám képest, sőt, még vágyni se mernék rá. Cserébe úgy ki vagyok éhezve a pozitív visszaigazolásokra, hogy plátóian bele tudok zúgni kb. az összes hímneműbe, aki akár egy kicsit is kedves velem.

Azt mondjuk soha senki nem tudta nekem megmondani, miért is vagyok ennyire taszító. Lényeg, hogy az vagyok, bármit teszek (mondjuk plasztikai műtétem MÉG nem volt), bárhogy próbálkozom. A külsőleg "szintemen" lévő ápolt, értelmes férfiaknak jut fényévekkel jobb nő, mint amilyen én vagyok. Olyan férfiak kritizáltak a kinézetemet, akikről azt gondolná az ember, hogy örülhetnének, ha egy csúnya, de igényes, kedves, értelmes nő szóbaáll velük. Trust me, nem örülnek 🙃