Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ronda férfinek gondoltam magam de nem is vagyok az valójában?
Soha nem mertem csajozni. Soha nem hívtam el senkit sehova. Meg voltam győződve, hogy a világ legrondább férfija vagyok. Ha belenéztem a tükörbe vagy visszanéztem képeket is ezt láttam. 32 évesen mentem el pszichiáterhez. Más miatt de ennek az okához lyukadtunk ki. Engem anyám vert, alázott gyerekként, engem hibáztatott amiért megszülettem és tönkretettem az életét. Miattam ment el apám és miattam nem talált új pasit mert utánfutóval már nem lehet. Sokszor volt, hogy csak ültem a fotelben, ő valamit telefonált és feldühödött és odajött, elkezdett ütni verni engem. Mindig mondta rám, hogy fújj, undorító vagy. Valahogy emiatt eszembe se jutott, hogy kikezdjek bárkivel. Voltak ilyen lány haverok de semmi több. Utólag visszagondolva voltak meleg helyzetek velük de én azt akkor máshogy dekódoltam. Hogy szivatni akarnak, próbára tesznek. Felnőtt fejjel több akkori osztálytárs csajjal és haverrel találkoztam és mondták, hogy szerelmesek voltak belém, tetszettem nekik, de elérhetetlen voltam mint aki egy más világban él. Nagyon meglepődtem ezen. Olyan is volt aki azt mondta, hogy nem is mertek (!) kikezdeni velem, mert az a hír járta a csajok körében, hogy én minden idősebb nőt meg … és sorra váltogatom őket. Ehhez képest simán szűz voltam, még csókon se voltam túl akkor.
Most úgy vagyok vele, hogy még mindig nem hiszem azért, de már más embert látok a tükörben. Régi képeken meg sokszor meglepődök, hogy én másra emlékszem mert nem is néztem ki rosszul. Mostanra azért sokat öregedtem, kopaszodtam, stb, lászik rajtam a kor. Bánom a fiatalságomat. Most verem a fejem a falba, hogy milyen jó nőket felszedhettem volna. Nem viccelek, két csaj akinek tetszettem, még így 36 évesen is álomnő, nem még akkor. Az egyik nagypofájú még azt is mondta, hogy idézem “simán leszptalak volna a wcben ha azt akarod”. Akkoriban ilyenről max álmodoztam. Hozzáteszem az egészhez, hogy én voltam a nagydumás, humoros gyerek a suliban, nem egy önbizalomhiányos, visszahúzódó valaki voltam.
Most voltak próbálkozásaim, sikereim is, de a párkapcsolatok pár hét után véget érnek mert nulla tapasztalatom van, egy harmincas nő meg azért elvár ezt azt. Valahogy úgy érzem kifutottam az időből. Valaki tudna tanácsot adni?
válasza:
válasza:#1
Szerintem meg nem kell megbocsátania mert az anyja egy idióta rohadék aki tönkretette az életét. B@szódjon meg úgy ahogy van.
Szerintem ilyen bántalmazó módon felnevelni egy gyereket sokkal rosszabb még annál is ha megölné(márpedig egy gyilkosnak elég ritkán szoktak megbocsátani). Ugyanis a halál az megtörténik jól van. De ilyen hatással végigélni a fiatalságod, hogy utána akkor realizáld ezt amikor már túl késő szörnyű
válasza: válasza: válasza:Kérdező nálam ugyanez a helyzet. Elvileg jóképű vagyok, magas (ezt ugye objektíve meg lehet mondani) és a visszajelzések alapján sokak számára vonzó, akár a való életben, akár Tinderen. Mégis nagyon sokszor rondának gondolom magam és főleg szerethetetlennek. Édesapám alkoholista és eléggé öngyűlölő, plusz ugye az én gyerekkoromat is tönkretette. (Mármint az első 20 évet, amikor otthon laktam.) A szüleim mindketten iszonyú önbizalomhiányos, kishitű emberek. Ilyennek neveltek engem is és ebből kitörni még most is próbálok 28 évesen.
Sajnos viszonylag kevés jóképű ember van, akinek szar gyerekkora volt és ez elrontotta őt. Ezt az emberek többsége nem fogja sosem megérteni, mert ők csak abban élnek, hogy aki jóképű az biztos magabiztos emiatt, aki ronda az pedig önbizalomhiányos. De el lehet rontani bőven egy szép gyereket annyira, hogy hiába a külső szépség felnőttként önbizalomhiányos legyen nagyon és ne tudja "élvezni" a vonzóságát. Akiknek folyamatos súlyos traumától mentes gyerekkoruk volt, azok ezt nehezen értik meg.
válasza: válasza:Nekem nem volt ilyen durva gyerekkorom (vagyis inkább másképp volt durva), de én is mindig rondának tartottam magam.
A kortársaimtól, igazából akárhol, mindig azt kaptam meg, hogy milyen ronda, kövér, balfék vagyok.
Főleg tizenévesen gondoltam magam rondának, amiben valljuk meg, volt némi igazság. Néha visszanézem az akkori fotóimat, és kb. szétfolytam szinte a kövérségtől, igénytelen kinézetem, rossz ruháim voltak. Nyilván rám sem néztek a lányok, de ezt tudtam mindig is.
Azóta fogytam 25 kg-t, jobban figyelek a ruháimra, megjelenésemre, de ugyanolyan rondának tartom magam. Társkeresőn nulla match, a csajok barátzónába raknak, a képeim borzasztóak stb.
Szóval szerintem tarthatja magát az ember úgy is rondának, hogy simán csak a tényeket állapítja meg magáról... nem mindenki önbizalomhiány miatt nincs megelégedve a külsejével. Lehet, hogy tényleg ronda voltál. Lehet, hogy az akkor divatba nem illett a külsőd. Ezt már nem tudhatjuk. Éld az életed inkább, ne ezen morfondírozz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!