Felmondás után derül ki, mit is gondoltak rólam a kollegáim valójában évekig? Lehullanak az álarcok?

Ez azért nem ilyen egyszerű.

1. Értelmes ember akkor is intelligensen viselkedik, ha már tudja, hogy a kapcsolatotoknak hamarosan vége, kozben teljesen mindegy, hogy mit gondol rólad.

2. Ha valaki azután beszél veled mint egy darab szarral, hogy felmondtál, és ezzel nagy szárban hagyod a munkatarsaidat, és ezt te is tudod, ők is tudják... akkor az nem szép, de valahol érthető.

3. Vagy neked mondtak fel, te meg a felmondási idő alatt csak bejárogatsz, de nem dolgozol, akkor is érthető a reakció.

4. Vagy mondjuk azért mondták fel neked, mert kiderült rólad valami/csináltál valamit, és ezt a munkatarsad is nagyon sérelmezi (mármint a te cselekedetedet), akkor is érthető.

Volt egy kolléganőm. Életemben akkora görénnyel, mint ő, nem találkoztam. Kedvenc szórakozásai közé tartozott mások után nyomozni, barátokat összeugrasztani, egy-egy embert kipécézni és kicsinálni, stb. Én nagyon utáltam, de azt hittem, a többség szereti, mert folyton jópofiztak vele, vitték neki névnapjára az ajándékokat, ilyenek.

Aztán felmondott, és szerveztek neki búcsúbulit. 30 főre foglaltak asztalt, és egyetlen ember ment el rá, a közvetlen főnöke, ő is csak udvariasságból.

Szóval igen, lehullottak az álarcok, de mindenki jobban járt volna, ha nem csendben utálja, a szemébe pedig nyalizik neki, hanem összefognak, és nem engednek a terrorjának.