Ebben az országban csak azoknak a férfiaknak lehet barátnőjük, akik albérletben vagy saját lakásban élnek?

21, egyrészt, nagyon sok olyan nő és férfi van, aki otthonról csak akkor költözik el, ha jön egy "társ" aztán sokan szakításkor is haza mennek, mert az a kenyelmes. A különbség, hogy a nők többsége otthon is alapnak veszi a házimunka elvégzését, ha nem nagyon fiatal még, mert a család, a társadalom elvárja, a pasik többségét meg anyu valami félreértett anyai szeretetből körbe nyalja még 30+ is. Aztán kezdődhet a szocializáció mint egy gyereknél, mikor Pisti mégis "kirepül". Legalábbis én ezt tapasztaltam. Van nő, aki végig szenvedi, van, aki szereti a Hamupipőke szerepet és ódákat zeng a pasiról mert egyedül beteszi a mosogatóba a koszos tányért és van, aki, miután már megégette magát, inkább azok közül választ, akik önállóan élnek.

Általában azoknál működik a soha nem laktam egyedül, gyere Béla, legyünk hősök mentalitás, akik fiatalon kezdik el együtt építeni és megtanulni a mindent is. Mert úgy nem zavar, ha a másik is tesze-tosza, ha én se tudom hova nyúljak.

22: Azért itt nem ennyiről van szó. Amit te írsz az automatikusan kuka. 20 éves kor: jogsi és saját kocsi. 25 éves kor: diploma. 30 éves kor (max): lakás. Ez az elvárás. Ha ezt egy pasi nem tudja nyújtani, akkor hagyjon békén, lúzer az ilyen.

19/L

23, nekem nem ennyire szigorú a feltételrendszerem. Az, hogy ki, mit vár el, sok mindentől függhet és egyéni kérdés. A 21-nek erre a mondatára reflektáltam : "Mi lenne ha összeköltöznének mikor kiderül hogy látnak egymásban perspektívát?!"

Mert ez lenne jellemzően. Vagy elkezd a már sokkal tapasztaltabb nő beletanítani a sokszor már jellemében, szokásaiban alig alakítható pasit, vagy magára vállalja jobb híján, de utalja az egészet, vagy eleve olyan mentalitású, hogy szereti a házinéni szerepkört. Ez a három végkimenetel van, ha egy pasit anyu mellől rángatsz ki.

Ez értelemszerűen nekem se opció, mert van bőven tapasztalat a környezetemben. Ugyanakkor, azzal nincs bajom, ha valaki albérletben él. A számomra fontos tudást ott is ugyanúgy megszerzi, nekem meg van lakásom, így lesz hova összeköltözni. Nekem ez így sokkal kényelmesebb is.

Vannak itt igények!

N

Én férfiként teljesen jogos igénynek érzem ezt egy nő részéről. Nyilván amíg az ember fia tanul és/vagy még nincs saját egzisztenciája más a helyzet.

De egy felnőtt férfi igenis váljon le a szüleiről. Aki a szüleivel lakik nem lesz igazán felnőtt ember soha, hanem örökké egy nagy gyerek marad. Normáis párkapcsolat meg csak érett, felnőtt emberek között lehetséges szerintem.

Amikor megismertem a férjemet egy barátjával lakott albérletben. Utána egyedül bérelt egy kis garzont. Onnan költözött hozzám.

Nem a saját lakás volt a lényeg hanem az önállóság. Levált a szüleiről, nem az anyja mosott /főzött rá. Nem csak az életkora alapján volt felnőtt. Szerintem ez számít a nőknek