Miért nem érdemes őszintén megmondani hogy NEM?

Mi a francnak kell idegen nőkhöz odamenni utcán? Mindenféle ismerettség nélkül? Főleg, ha nem bírod a helyzetet? És minek egyből letámadni? Nem veszed észre, hogy nem vevő rád?

Mellesleg az a baromság meg hogy jön ide, hogy azért kéne téged kiszolgálni, mert nőket zaklatsz az utcán? :D

Az értő olvasás nem az erősséged az tuti. Senki nem írta, hogy a kiszolgálás következmény hanem szimplán párhuzamba lett állítva az, hogy címkéket ragasztanak egyesek nemek szerint arra, hogy kinek mi a dolga. Ha a konzervatív felfogást követjük akkor igen a kezdeményezés a férfi dolga. Ugyanitt a konzervatív felfogást követve akkor a nő dolga például a házimunka nem? Hát nem, mert az itteni felfogás szerint a nőnek nincs dolga.

Engedd meg, hogy megkérdezzem, hogy hogyan tettél szert párra ha idegen embernél nem lehet kezdeményezni szerinted. Ha egy zsákfaluból jössz ahol mindenki ismer mindenkit akkor értem a hozzáállást, de ez egy két milliós városban nem igazán működik.

"Engedd meg, hogy megkérdezzem, hogy hogyan tettél szert párra ha idegen embernél nem lehet kezdeményezni szerinted. Ha egy zsákfaluból jössz ahol mindenki ismer mindenkit akkor értem a hozzáállást, de ez egy két milliós városban nem igazán működik."

Ez kamu duma. Talán ezért kellene minden lehetőséget megragadni arra, hogy ahol csak van rá lehetőség, szóba elegyedsz ismeretlenekkel (már csak a puszta kapcsolatteremtési készséget fejlesztő gyakorlás kedvéért is). Mármint emberekkel, mindenfajta szexuális hátsó gondolat nélkül, pusztán a verbális interakció és mondjuk az eszmecsere kedvéért. Persze ehhez az kell(ene), hogy érdekeljenek általában véve az emberek, ne legyen egy (vagy több) merev, mozdíthatatlan végkövetkeztetésed róluk. Vagyis hogy ne egy magadba fordult, mogorva szerencsétlen legyél.

Kedvesen de hatàrozottan.

A hatàrozottsàg fontos mert voltak akik azt gondoltàk csak kéretem magam....

Igazàbòl nehéz jòl közölni ne hùzd ha màr érzed a nemet, ne adj hetekig reményt ha nincs alapja.

"Engedd meg, hogy megkérdezzem, hogy hogyan tettél szert párra ha idegen embernél nem lehet kezdeményezni szerinted. Ha egy zsákfaluból jössz ahol mindenki ismer mindenkit akkor értem a hozzáállást, de ez egy két milliós városban nem igazán működik."

Budapesti vagyok, és én is, mint az összes lány ismerősöm baráti körben, suliban, munkával, hobbival kapcsolatban ismerte meg a párját. Senkiről nem tudok, akit random utcán lezsólítoztak volna és abból lett is volna valami.

Budapesti nőként egyet kell hogy értsek. Ha csak nincs valami KÖLCSÖNÖS ellenállhatatlan szimpátia, forró szemezés, akkor nem érdemes utcán odamenni senkihez.

Miért? Mert életbe lép egy menekülési ösztön. Akarki is jött oda hozzám utcán, esélye se volt. Ez kinézettől független. Aki utcan odajön rögtön azt gondolom hogy kettyós, reménytelen eset. Csak a frusztrációt gyűjtöd.

Te szoktál válaszolni? És őszintén?! *-*

(Én még ilyen nővel nem találkoztam 10 éves társkeresős pályafutásom alatt. Értem én, hogy a hallgatás is válasznak minősül, de néha jól esne egy tipp, hogy miért ignorál mindenki - ebből talán fejlődni tudnék).