Milyen hatással van az emberek önbecsülésére az online társkeresőzés?

#10

Sose azt nézd nők mit mondanak neked, mert elég kevés olyan van, aki meg meri kockáztatni még névtelenül is, hogy esetleg valami hülyét felidegesítsen az igazság miatt. Azt nézd, amit cselekszenek. Ha nincs nőd, akkor nem vagy jóképű. Ennyire egyszerű. Ténylegesen jóképű barátaim rohadásig vannak nőkkel Tinderen, mindenhol... Te meg kösd össze a pontokat az igazsághoz...

Ez a nemválaszolás egy érdekes kérdés, mert amíg gyerekkorban a mai napig azt tanítják, hogy az alap, hogy válaszolsz és oltári féreg vagy, ha nem, a hétköznapi, ismeretlenek közti kommunikációban teljesen általánossá vált, hogy az érdeklődését vesztett fél nem elköszönéssel, hanem elhallgatással “fejezi be” a párbeszédet. Itt kizárólag nem társkeresési tapasztalatról van szó, hanem pl.felajánlási, segítségnyújtási, munkaközvetítési stb. területekről. El tudom képzelni, hogy sokan ezt a társkeresésre is átviszik, ugyanúgy nem gondolva bele empatikusan a másik fél helyzetébe vagy pont tojva rá magasról. Más kérdés - és itt már társkeresési tapasztalatról írok - hogy tapasztalat miatt is dönthet úgy valaki, hogy mostantól nem “köszön el”, mert esetleg a másik fél ezt nem tudja intelligensen lereagálni - sorozatban.

Az önbecsülését viszont csak annak lehet ilyesmivel aláásni, akinél nem alakult ki stabil semleges vagy pozitív önkép kisgyerekkorban, gyenge lábakon áll az önértékelése. Az ilyen emberek önbizalmára ambivalens módon minden nüansznyi elutasítás, mellőzöttség negatívan hat, miközben az elért sikerek, előnyös külsőségek nem hozzák meg az ugyanilyen mértékű, de pozitív előjeles eredményt. Pszichoterápia segít.

Egy másik kérdés másik válaszolójától idézek, de szerintem ide is illik:

"...Mert itt jön képbe az, hogy kik mennek fel a netes keresőre a nők közül és hányan, illetve a netes társkeresés általános problémái, mint a kommunikáció akadozása, a figyelem megoszlása, vagy hiánya, a ghosting, stb.

Valójában szerintem marhára nem éri meg a netes próbálkozás, mert egyszerűen tönkre teszi az illető lelki világát. Sikertelen (folytatás nélküli) ismerkedések, randik, kidobott idő, elutasítások, illetve mások elutasítása, állandó erőltetett, unalomig ismételt témák, ciklikusan visszatérő kérdések és válaszok, csupa negatív, kellemetlen élmény."

Ezzel teljesen egyetértek, hogy akkor is lesznek gondok, ha amúgy van match/chat/randi bőven.

Én is most hanyagolni fogom a Tindert, mert ki lehet égni. Az első bő 1,5 hónapban így nézett ki:

Első körben "extra finnyásan" (értsd: csak szubjektív 8-10 pontosak jobbra) végigpörgeti az ember. Az első matcheknél örül mint majom a farkának. Aztán indul a chat, kb. felük válaszol, néhány pedig folyamatosan. Itt jönnek az első problémák, mert órákon keresztül 2-3 embernek rögtön, értelmesen(!) visszaírni elég embert próbáló feladat. Közben "természetesen" az új matchek épp akkor jönnek csoportban, amikor már amúgy sincs kapacitás másra, így rájuk sem ír az ember. Közben akikkel az ember tegnap még több száz sornyi üzit váltott, másnap már nem reagálnak semmit. De akkor lehet elkezdeni azoknak írni, akikre eddig nem volt idő. Aztán jön a "kitartókkal" a randi szervezés, de közben a chat még megy másokkal is, mert több vasat kell a tűzben tartani... A megbeszélt talit kb. 50%-ban az időpont előtt pár nappal szeretnék későbbre tolni, ezután ghosting. (Szerencsére, úgy még nem jártam, hogy elmentem és a helyszínen maradtam hoppon, azért ennyire nem bunkók). Aztán a randi napján még csippen párat a teló, hogy a bő hete jobbra húzott bombázóval match van, csak azért, hogy "fókuszált" maradjon az ember fia.

Aztán a randik: pontosan érkeznek (5-10 perc késés, ahogy illik), adnak is magukra, látszik, hogy készültek rá külsőleg (ruha, smink, parfüm). De mentálisan nagyon nem. Látszik a fásultság és "unott rutin" az arcokon. Az egésznek olyan hangulata van, mintha az állomáson várnánk 2 különböző vonatra, közben egy kis cseverészéssel elütjük az időt, majd befutnak a vonatok, az egyik nyugatra, másik keletre... Rosszabb esetben úgy érkeznek, mintha egy kötelező meeting lenne, amit be kellett szorítani a naptárba és a hangulat is inkább olyan, mint egy megbeszélésen. Ilyenkor lehet próbálkozni oldani a hangulatot, de akkor csak idiótát csinál magából az ember...

Paradox módon az egyedüli olyan Tinderes randim, amiből kapcsolat is lett, az még a COVID kezdetén kora tavasszal volt, amikor délután hideg és sötét volt, az összes beülős hely pedig zárva volt. Ezért csak a "nálad vagy nálam" opció játszott, ami minden más helyzetben instant elutasítás lenne a nők részéről. De így sokkal lazább, oldottabb és meghittebb volt az egész mint pl. egy kávéház.