Miért nem államosítják a társkeresési ipart?

- Munkahelyeket teremtene. Lenne mindenki mellé kirendelve egy párkapcsolati mentor, aki figyelemmel követné az illető párkapcsolati életét. Aktát vezetne az egész életéről, kapcsolatban állna a Stanford egyetem pszichológiai tanszékével és kielemeznék a helyzetet.

- Megszűnnének a kamuregisztrációk, követőgyűjtők, komolytalanok. Mindenki csak ügyfélkapun keresztül férhetne hozzá.

- Pénzt spórolna az állam, nem kéne a századvégnek bonyolult és költséges kutatásokat végeznie, itt lenne minden adat, pontos rálátásuk lenne nem csak az állampolgárok párkapcsolati státuszára, de az EESZT rendszerrel összekötve (hányszor volt nemibeteggondozóban, volt-e abortusza, szült-e és adta-e zaciba, családfával összekötött genetikai hajlam elemzések) még a gyerekszülési potenciált is előre lehetne jelezni. A CSOK-os hitelbírálathoz is hatékony lehetne, hogy mennyire lehet hinni a beígért 3 gyereknek.

- A válóperes ügyvédek és a bíróságok munkáját is lehetne tehermentesíteni, mert minden információ rendelkezésre állna, nem kéne feltárni semmit. Kevesebb lenne a visszaélés is mindkét oldalon, mert mindenki komolyan venné a komoly kapcsolatot.

És nem utolsó sorban az állami megfigyelőrendszer és a pszichológiai elemzések garantálnák, hogy a leendő párod nem selejt példány. És mivel egy harmadik, független fél, a titkosszolgálat informálná le, nem csorbulna a romantikus ismerkedés.

Maximum az a néhány személyiségi jogot védő fanatikus tüntethetne ellene, de mindenki másnak csak előnye lenne belőle.

Meg így is sokkal több adatuk van rólad a nagy cégeknek amiket sötét üzletemberek adnak-vesznek, akiknek az az érdekük, hogy életed végéig kísértést érezz a társkereső használatára, sose találd meg a párod, míg az államnak az az érdeke, hogy egészséges gyerekek szülessenek, akik családban nőnek fel és lesz is belőlük valaki, aki versenyképessé teszi majd az országot, de nem menekül külföldre és nem a konkurens ország szekerét tolja.