Az már aggasztónak számít, ha annyira kiábrándultam a társkeresés ből, hogy már nem érdekel lesz e pasim vagy sem? Már nem is szeretnék senkit magam mellé?

43

Én már azon is mosolygok, hogy erőlködnek az idióta szavakkal, hogy kicsit posztgraduálisnak látszanak, de még finguszuk sincs, mit jelent:DDD

Szerintem a legtöbb nő amire vágyik: ne nézd cselédnek, ne legyél óriás csecsemő, érzelmileg is légy jelen, legyen biztos állásod és kereseted (nem luxus, hanem alap dolgokra), legyél ápolt és ne járj lyukas cuccokban.(nyilván a lista nem teljes, de az irány az ez)

Fontos a pénz, abból élünk. Fiatalon és naivan azt gondoltam nem az számít, de miután összejöttem egy léhűtő férfival és 2 évig mindenre azt hallgattam hogy nincs pénz de mellette szolgáljam ki, akkor átértékelődött sok minden bennem.

Nyugodtan lehet mondogatni, hogy mi kell és mi nem minden nőnek, de pl az se szimpi nekünk ha helyettünk akarják ezeket megmondani.

Rendben van, hogy most kiábrándultságot érzel. Vannak ilyen életszakaszok mindenki életében. Ilyenkor tényleg el kell felejteni a párkeresés témát, és érdemesebb bármi mással foglalkozni, azokban megtalálni a boldogságot. Pl. munka, család, barátok, hobbik, sport, tanulás, önkénteskedés, stb...

Aztán ha készen állsz már újra az ismerkedésre, akkor kapsz majd jelet, tudni fogod 😉 most viszont semmiképp se erőltesd tovább.

Uram atyám megint egy "kiábrándult" ember. Tudod mit jelent küzdeni? Fektettél már munkát az életetbe? Ha igen, eleget? Nyitott vagy mások közeledésére? Nem lehet, hogy túl görcsösen csináltad?

És ezt ne nekem válaszold meg, hanem magadnak. Ez nem úgy működik, hogy nem akarsz társat, mert akkor nem írnád ide gyik-re. Ez az egész olyan dolog, hogy csak egyszer vesztesz benne, amikor feladod.