Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan ne veszítsem őt el?
Sziasztok! Kérlek, segítsetek gondolkodnom, mert most úgy érzem, kevés vagyok ehhez. Mindig is szerettem olvasgatni a fórumokat, csendes társ voltam, de most nagyon úgy érzem, hogy eltévedtem az erdőben, és hátha nektek van egy jó gondolatotok, ötletetek.(Sajnos hosszú lesz, bocsánat, aki nem bírja ezt!)
Van egy nagyon aranyos, kedves párom. Szeretem őt, és ő is szeret engem úgy hiszem. Távkapcsolat. A neten ismerkedtünk meg, az elején úgy volt, hogy én nem is akartam tőle semmit, mert messze lakik és fiatalabb tőlem, de a végén összejött egy találkozó, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.
Rólam azt kell tudni, hogy 44 múltam, és már annyi csalódás ért. Nyilván ebben a korban már nem egyszerű ez, ragaszkodom az általam felépített dolgokhoz. 6 éve belefogtam egy óriási házprojektbe, mert úgy éreztem, egyedül fogok maradni már életem végéig, nagyon nehéz 2 év jött, de sikerült, megteremtettem életem házát, kertjét, amihez nagyon ragaszkodom.
Jött ő, és az elején azt mondogatta, hogy nem érdekli a távolság, ő akár ide is költözik, itt keres majd munkát, így ezzel a lendülettel belementem a kapcsolatba. Álom volt az eleje, nagyon szeretjük egymást azóta is, ő a tenyerén hordoz. 32 éves, fiatalabb tőlem, de sosem volt ebből problémánk. Úgy érzem, szeret a családja, a barátai is, az én családom is nagyon kedveli őt. Minden idilli... lenne. Ő most tart ott, hogy házat épít, nagyjából már kész is van vele, pár dolog hiányzik. Kisváros, számomra unalmas, nem annyira szeretek nála lenni, mert még nincs kész a kertje, nekem meg van két kiskutyám, akik megszokták, hogy kinti-bentiek.
Alkoholista apukája van, aki 18 éves kora óta nem része az életének, emiatt rendkívül maximalistává vált, sokkal többre akarja vinni, mint az apukája. Illetve az anyukája és nagymamája maguk mellett akarják tudni, mert kiskora óta ő a férfi a családban.
Ezek voltak az előzmények... kitalálható, mi jön most: anya és nagyi elkezdtek neki duruzsolni, hogy ne költözzön ide hozzám. És én tehetetlen vagyok. Nem akarom a családja ellen uszítani, mert tudom, egyből az lenne, hogy szakítana emiatt, hiszen csak ők vannak neki. De azt is tudom, hogy a két nő keze van benne abban, hogy egy jóideje storno a hozzám való költözés :( Mindketten lelkiismeretfurdalást okoznak neki, hogy nehogy elköltözzön onnan. Viszont a fejébe vette, hogy az az idő, amit együtt eltöltünk az kevés neki (hétvégék). Ő szeretné, ha odaköltöznék. Mostani álláspont alapján egy férfi nem költözik a nőhöz, egy férfinak kell mindent megteremtenie.
Én az igazat megvallva kétszer is újrakezdtem az életem. Nem voltam még házas, de költöztem pasi miatt, kezdtem új életet, majd mikor véget ért, akkor kezdődött minden újra: munkahely-keresés, új élet kezdése, az alapoktól való építkezés. Megmondom őszintén, besokalltam, azt mondtam magamnak, hogy én soha többé nem megyek már senkihez, mert amit elértem, az az enyém. Csodaszép házikóm van, amiért rengeteget güriztem, hozzá egy kis aranyos kert, így még azt sem tudom, hogy hagyom parlagon vagy kiadom, mert nem szeretném, ha más gondozná/elhanyagolná ezt az egészet.
Megmondom őszintén, minőségi visszaesés lenne nekem a nagyvárosból a kisvárosba költözés, a lakása még félkész, nem otthonos, ott a munkám is más lenne, mert jelenleg egy nagyon jó helyen dolgozom. Ő ide tudna költözni, mert a helyi nagyvállalatnál másfélszer ennyit is kaphatna a diplomájával, mégis makacs, nem akarja otthagyni a családját.
Odáig jutottunk, hogy napi szinten jön elő azzal, hogy költözzek oda, az is nehezítő, hogy az előző barátnő meg a gyereke miatt nem akart hozzáköltözni, így frusztrálva van emiatt is. Sürget, hisztizik, tegnap már azt mondta, hogy nagyon szeret, de a kapcsolatunk annyira zsákutca így, hogy szerinte a szakítás lenne már csak a megoldás. Tudja, hogy elveszít, de ő nem akar költözni, és látja rajtam is, hogy nem megy... Egyszerűen nem tudjuk megtenni ezt a lépést. Már millió emberrel beszéltem erről, akik ismernek bennünket, mindenki azt mondta, ez egy patthelyzet, mert ugyan nagyon szeretjük egymást, mégsincs erre jó megoldás. Még mielőtt azzal jönne bárki is, hogy nem szeretjük eléggé egymást, nos ezt cáfolom, szerintem ha egyikünk engedne akkor életünk végéig boldogan élhetnénk, de én nem merek kockáztatni, ő meg ugye... (nyilván ez a mamafüggőség nem épp normális, de sajnos nagyon sok a defektes, és ő még köztük kevésbé az.)
Kérlek, segítsetek, mi lehetne a megoldás!!!! Nagyon sürget az idő, feszültek vagyunk és a levegőben van a szakítás :(
válasza:Három nap akkor sem olyan, mint egy együttélés. Tudom, mert volt részem mindkettőben. Ég és föld a különbség a kettő között.
Plusz ha távolról ennyire birtokló képzeld el, milyen lesz, ha együtt éltek. Nem mehetsz az engedélye nélkül sehova, nem találkozhatsz azzal, akivel akarsz.
Nekem nem fér a fejembe, hogy 40 évesen hogy nem erett valaki annyira, hogy ezeket az atom biztos összefüggéseket meglássa és értelmezni tudja.
De tessék.
Költözz hozza pár hétre, addig add ki a lakásod aztán nézd meg, milyen a kapcsolat.
válasza:Engem egyszer mamahoteles akart az anyjával berángatni abba hogy koltozzem hozzajuk (faluba..)es szüljek oda(valoszinu le akartak húzni anyagilag), es amikor mondtam a baratomnak hogy kulon akarok vele élni együtt röhögve elhagyott es keres más olyat aki odaszul nekik.
Akkor tudtam meg hogy neki mindegy melyik nő, csak valaki szüljön az anyjához.
A fenti pasirol ia ezt feltételezem ezek utan. Ha nem költöznél esetleg hozzá, lehet ugy szivodna fel mintha soha nem is jártatok volna egyutt.
válasza:Kérdező, picit idősebb vagyok, mint te. Voltam távkapcsolatban olyan ferfivel aki a tenyerén hordozott, mindig mindent meg akart helyettem csinálni, kicsit birtokló is volt, de én nem engedtem a hülyeségeinek.
A családja távol élt tőlünk, de olyan megfelelési kényszere volt mindenki felé, főleg a családja felé, hogy egy idő után nem lehetett elviselni azt, hogy a szülei felnőttként is úgy kezelték, mint egy kis gyereket, ő persze sohasem tudott nekik nemet mondani, sem másnak. Manipuláció felső fokon.
Te felépítettél egy életet magadnak, amit ez a férfi le fog rombolni abban a pillanatban, ahogy te odaköltözöl. Először is ott van az anyja, nagyanyja, akik folyamatosan bele fognak szólni mindenbe, szépen finoman, néha veszekedve is. Sőt elő fog jönni az is, hogy unokát szeretnének, ilyenkor, ha nem is akar a párod, de családi nyomásra majd akarni fog. Te ezt már nem fogod tudni megadni.
Most minden nap előveszi az összeköltözési témát, a szakítást is belengette már. Addig fogja ezt mondogatni, amíg beadod a derekad. A távkapcsolatban nem jön elő minden, csak együtt lakva és idővel fogjátok megismerni, kiismerni egymást. Neked van egy házad valahol, ő elkezdett építkezni máshol, maradtok így külön-külön, vagy összeköltöztök, de ha valamelyikőtök engedne a másiknak, az tuti problémákat fog szülni.
A függetlenségedet ne add fel senkiért. Most azt hiszed, hogy vele öregednél meg, nem olyan biztos, én már nem hiszek a mesékben, főleg egy ilyen férfi mellett aki ennyire hallgat az anyjára, nagyanyjára.
válasza:Én egy évvel vagyok idősebb nálad. Szerintem nagy a korkülönbség köztetek így, hogy te vagy az idősebb. A 13-as mindent leírt ezzel kapcsolatban, én is egyetértek vele. Én már bele sem kezdtem volna egy távkapcsolatba, mert ha már első nap nincsenek tutira letisztázva a jövőképek (ki költözik kihez) akkor csak érzelmi sérülés lesz belőle. Ennek a srácnak sosem te leszel az első, hanem mindig az anyukája és a nagymamája. Nem arról van szó, hogy ne szeresse őket, de tudni kell egy egészséges viszonyt kialakítani velük, azaz leválni róluk. Az anyuka és a nagymama "férjpótlékként" kezelik a srácot, mondván hogy ne menjen sehová, mert ő a családfő. Ez nagyon nem egészséges pszichésen. Anyukája keressen maga mellé egy társat és ne a gyerekétől várja el a "társ szerepet".
Te az ő házukban csak vendégként funkcionálnál, szerintem nem éreznéd jó magad ott, főleg hogy ekkora a rokonok befolyása.
Én egy nagyvárosból sosem költöznék kisvárosba, mert az visszafejlődés lenne, legalábbis munkalehetőségek szempontjából (jelenleg kisvárosban élek, alig várom, hogy elköltözzek innen) biztosan.
A házadat meg szerintem ne add ki albérletbe, mert vannak olyan emberek akik képesek úgy lelakni, hogy sírva fakadsz ha meglátod. És ha nem működne a kapcsolatod, akkor hová mennél vissza, ha éppen albérlő van a házadban?
Örülj hogy van házad, munkád, és kiegyensúlyozottan élsz. Tudom hogy nehéz lehet neked lelkileg, de én a helyedben szakítanék, mert nem egyezik a jövőképetek. Kár lenne egymásra erőszakolni olyat, amit a másik nem akar. Ha meg egy nagyvárosban élsz, akkor biztos találnál más férfit is párkapcsolatra. Én nem élném le az életemet anyukák és nagymamák "árnyékában" (ez nem azt jelenti, hogy ne szeresse a rokonait!).
"Ő ide tudna költözni, mert a helyi nagyvállalatnál másfélszer ennyit is kaphatna a diplomájával, mégis makacs, nem akarja otthagyni a családját."
Ez a mondat, meg elmond mindent a hozzád való viszonyáról. Lenne jó munkája, veled lehetne, de a rokonai fontosabbak. Szerintem ő már döntött, csak te hezitálsz azon amin nem kellene (szakítás).
válasza:12-es vagyok
Azért irtam az albérletes megoldást, mert talán az felnyitna a kérdező szemet de közben mégsem lenne gond abból, hogy nem tud miből megélni, amíg nem talál munkát.
Bár én sem költöznek oda anyukahoz meg a birtokló pasihoz.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!