Mit csináljak, hogy ne veszítsem el és hogy még ne is jöjjek össze vele?

Atya ég...!

Hány ilyen dumát hallgattam már végig férfiak szájából.

Ezek az értelmetlen dumák: "nincs meg benned a plusz", "nagyon szimpatikus vagy, de én nem érzek (még) úgy irántad", "komoly kapcsolatot nem tudnék veled most elképzelni, viszont nagyon kívánlak, mit szólnál egy barátság extrákkal kapcsolathoz?"

Soroljam még őket...?

Nevetségesek az ilyen "férfiak"!

Egy pasi tudja már, hogy mit akar.

Ha én már egy kis hezitálást is érzek egy férfin megmutatom neki, hogy hol az ajtó, mert ezt ne játsszuk már egymással...

És még, hogy a nők...:D

Szóval talonba akarod rakni? Ez nem túl szimpatikus, és teljesen biztosra veheted, hogy megsértődne.

Értem az aggályaidat, de abból, amit leírtál, inkább az jön le, hogy körbenéznél még, van-e jobb. Van különbség aközött, hogy komoly kapcsolatot akarsz, és szeretnéd jobban megismerni, mielőtt komolyan belevágtok, és aközött, amit te művelsz.

Nézz egy picit magadba. Ha nem tudod eldönteni, akkor a válaszod nem. Hagyd békén, had találjon olyat, aki szereti és megbecsüli.

Bezzeg ha fordított lenne a helyzet te jó isten szegény kérdező! :D

Ott már rég az ment volna, hogy ha szeret, akkor megvár, akár 1-2 hónapig is. Ha 2 pasi közül nem tud választani, akkor találkozzon mindkettővel párhuzamosan hogy megtudja melyik a szimpatikusabb. De ha szegény kérdező aki a másik nemhez tartozik, nem tudja még eldönteni hogy lehet e ebből tartós kapcsolat és nem akarja hitegetni fölöslegesen, neeem, az már töketlenség.

Az a helyzet, hogy ha nem akarsz vele összejönni, és úgy érzed, meghagyod neki a lehetőséget, hogy ismerkedjen, akkor elveszted.

Vagy összejössz vele, randizgattok, ismerkedtek, és idővel kialakul valami. Idővel!!

Pár hónap múlva is nehéz megmondani, hogy mi lesz egy kapcsolatból, sőt 15 év házasság után se mondhatja azt senki biztosra, hogy még jövőre együtt lesznek.

De ha mindenki kihátrál, mert 4 randi után nem érzi élete szerelmének a másikat, és nem akar állandóan rajta lógni, akkor sosem lennének együtt a párok 15 évig.

Jó vele? Jól érzed magad a társaságában? Szívesen látnád újra?

Ha igen, akkor találkozz vele megint.

Aztán ha menet közben egyszer úgy érzed, hogy itt elég volt, beszélj vele hogy nem működik.

De amíg jó neked, addig találkozzatok.

Ellenkező esetben úgy fogsz járni, mint egy kedves ismerősöm...

Remélte, hogy ő még kicsit kiélheti magát, én pedig várok rá csillogó szemekkel. Aztán eltelt másfél év, én most mentem férjhez, ő meg még mindig szingli, és vérig van sértődve, mert "lehet, hogy egy-két éven belül ő is elvett volna, ha..."

Csak azt felejtette ki az egyenletből, hogy nekem már nem kell, ha nem kellettem elsőre, akkor ne kelljek egyáltalán.

Ilyen kezdettel hagyd inkább, engedd el!

Ha én valakit akarok, abban biztos vagyok.

Ha màr gondolkodnom kell rajta, azt nem is akarom igazán.

Ez eddig mindig így volt, úgyhogy a "Csak adj egy esélyt" meg a "Legalább próbáljuk meg" duma a másik féltől nálam kapufa, azokkal nem kezdek, mert csak csalódást okoznék. Pont mint te ennek a lánynak. Mert nem Ő az, akit keresel.

Hidd el, ha olyan jön, aki tényleg kell, NEM FOGSZ RAJTA GONDOLKODNI. Nem lesz kérdés...

# 7: Fordított helyzetben sem gondolnám másképp. Szerintem senkinek sincs joga talonban tartani a másikat. Az más kérdés, hogy van egy ismerkedési fázis, amikor még belefér, hogy egyszerre több emberrel beszélgetek.

De itt már konkrétan felmerült a kapcsolat lehetősége, a lány már belevágna. És ebben az esetben igenis dönteni kell.

Én nőként voltam hasonló helyzetben, hosszabb netes ismerkedés és egy találkozás után. Volt bennem bizonytalanság, hogy érdemes-e belevágni, és az "inkább nem" felé tendáltam. Elmondtam a férfinak, hogy figyelj, nem vagyok biztos a dologban, kérek egy kis időt. De nem attól tettem függővé, hogy közben találok-e mást, jobbat, hanem az adott férfival kapcsolatos érzéseimet vizsgáltam meg. Végül pár napon belül úgy döntöttem, hogy ilyen kétségekkel nem érdemes belevágni.

Aztán megismertem a párom, és igen, a kezdetekben voltak mindkettőnkben bizonytalanságok. Nem volt 100%, hogy jól fog elsülni a dolog, de úgy döntöttünk, belevágunk, megpróbáljuk. Eleve kapcsolatban lehet érdemben megismerni a másikat, és ott tud kialakulni a kötődés is, az egymásra adott reakciók, az intimitás hatására. Nem úgy működik, hogy halálosan szerelmesek vagyunk már az elején (mert ha ezt érezzük, az garantáltan nem valós). Belevágtunk, és elkezdtünk energiákat fektetni a kapcsolatba. EZ hozta meg az érzéseket fokozatosan. A közösen átélt élmények, az intimitás, a kapcsolatba fektetett energiák, és az, hogy egyre jobban megismertük egymást, és megtanultuk elfogadni és szeretni egymás hibáit is. Úgy vágtunk a kapcsolatba, hogy vonzalom és szimpátia volt, az a bizonyos "kémia", ami elengedhetetlen a kapcsolat indulásához. A szerelem pedig fokozatosan alakult ki.

Azt mondják, a szerelem nem egy érzés, hanem döntés. Ezzel magam is egyetértek.

Kérdező: bokáig érő vízben nem lehet úszni. Ha elsöprő érzésekre vágysz, akkor igenis bele kell vetned magad a kapcsolatba, hagyni, hogy elsodorjon, dolgozni rajta, nem kifelé kacsintgatva, hogy hátha akad jobb. Mindenkinél van jobb, ez tény. De azt az EGYET, akit választasz maga a kapcsolat teszi egyedivé és pótolhatatlanná, a kölcsönös energiabefektetés, a közösen átélt élmények és nehézségek. Ha kifelé kacsintgatsz, akkor nem fektetsz elég energiát a kapcsolatodba és nem fogod tudni megtapasztalni, hogy milyen az igazi szerelem. A szerelmet ugyanis te magad alakítod, ne várd, hogy magától jöjjön.