Ennyi idősen miért tapasztalom azt meg folyton,hogy furcsán és megdöbbenve néznek rám az emberek?

Nemrég töltöttem be a 24. születésnapomat és idáig egyetlen egyszer sem volt barátnőm. Kapcsolatba sem igazán kerültem velük az elmúlt 24 év alatt. Nem randiztam sohasem, nem fogtam meg egyetlen egy lány kezét sem és érdemleges beszélgetést sem tudok felmutatni. Hozzászoktam ahhoz, hogy mindenütt kivétel nélkül egyedül vagyok, senki sincsen körülöttem és ez vált számomra a természetessé. Nagyon sokszor tapasztaltam a családomtól, rokonoktól vagy néhány női ismerőstől azt, hogy az ilyen helyzetben lévő férfiakat rögtön elítélik és azonnal valamilyen mentális betegségre gondolnak ami meghúzódhat a háttérben. Az miért nem jut senkinek sem az eszébe, hogy esetleg nem voltak megfelelőek a körülmények az adott ember életében?