Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A magabiztosság és külső közötti összefüggést kutatja a tudomány?
Lehet totál hülyeség a megfigyelésem de nekem úgy tűnik a magabiztos viselkedés az elsősorban genetikai adottságok függvénye és nem tanult viselkedés.
Van erre irányuló kutatás?
“Kifogáskeresés, felelősséghárítás, mártírkodás, stb.
Azt kéne felfognod hogy neked a belsődön kéne változtatni, és nem is kicsit, mert ez az ami minden egyes kaput bezár előtted!“
Ez élettapasztalatok függvénye. Van aki azt mondja az emberek csodálatosak, kedvesek, befogadók.
Van aki azt mondja az emberek undormányosak, ítélkezők, kiközösítők.
És saját szemszögéből mindkét fél igazat mond (hiába mond ellent egymásnak a két vélemény) hiszen az ő környezetükben az emberek akikkel kapcsolatba kerültek ezt a benyomást keltették bennük. Ez nem az ő hibájuk. Vagy simán csak szerencsétlenek voltak egy életen át és a legrosszabb emberekkel hozta össze a sors vagy egyszerűen tényleg van egy objektív kritérium ami szerint minden rangsorol és befogad vagy kiközösít.
A felelősség rajtam áll addig amíg normális vagyok, nem kötekedek másokkal, udvariasan viselkedek. Azon túl viszont mond már meg kire hárul a felelősség?
Mártírkodás: Ismét. Az emberi sorsok nagyon sokfélék. Ahány ember annyiféle benyomása van az életről. Az enyém az, hogy az emberek ösztöneiket követik, rosszindulatúak azzal akit alacsonyabb szintűre rangsorolnak, egymást kihasználják, nem képesek őszinte érdeklődésre, barátságra és kapcsolatokra.
Tehát mi a baj? Ezt nem tudom felfogni. Ha én ezt tapasztaltam akkor hol a baj? Hol az én felelősségem.
Én csak leírom amit tapasztalok.
“Az enyém az, hogy az emberek ösztöneiket követik, rosszindulatúak azzal akit alacsonyabb szintűre rangsorolnak, egymást kihasználják, nem képesek őszinte érdeklődésre, barátságra és kapcsolatokra.“
Nagyon jól megfogalmaztam de az kimaradt, hogy “és csak a szintek számítanak, tehát szint-tudatosak és aszerint szerveződnek, amolyan kasztok vannak”.
“Teljesen jól bemutatkoztál: egy képzett pszichológus innen kezdve el tudna kezdeni veled dolgozni.“
Járok már egy ideje, elmondtam a tapasztalataim és egyetért abban, hogy legyek csak óvatos, kételkedő, mert megóv további traumáktól. Aki ennyit szenvedett már annak nem ajánlott túl sokat nyitni.
Ez teljesen korrekt dolog - viszont nyitni KELL.
Ez olyan, hogy ha lassan oldod meg a problémákat, az esetleg lehet, hogy kevés lesz - de ha EGYÁLTALÁN nem oldod meg, akkor sose lesz normális életed!
35
De mindenkinek megadatik a normális életre a lehetőség?
Szerintem nem. Nem ezt látom. Szintek mindig is voltak és lesznek. Egyenlőség sosem volt hiába vannak meg a hangzatos ideál, nagy bullshit az egész ami a szerencsések lelkiismeretének elhallgattatásához szükséges.
"Szintek mindig is voltak és lesznek."
De a szintek nem kőbe vésett dolgok. Nem olyan, hogy x szinten születsz és halálodig ott maradsz. Nagyon sok szintet át tudsz lépni mindkét irányba a viselkedéseddel. Ha jól viselkedsz, akkor az emberek kedvelni fognak, és sok szinttel magasabbnak fágnak látni, mint első alkalommal.
A baj az, hogy ezt én már legalább 5x leírtam neked különböző formákban, és másoktól is sokszor olvastad már, és ezeddig sosem tanultál belőle semmit se, hiszen újra és újra leírod ugyanazokat a baromságokat. Minek írsz ki kérdést egyáltalán? Mert láthatóan egyértelműen nem azért, hogy bármit is megtudj, hiszen fel sem fogod, amiket írnak neked. Akkor minek?
"Hol az én felelősségem"
A saját viselkedésedben. És továbbra is ezen buksz el, miközben az életed negatív tapasztalatait kifogásnak használod, ahelyett, hogy felfognád hogy veled van a baj, és hajlandó lennél változni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!