Az emberek nem szeretik az őszinteséget?

"Vagy csak 10/10-es nőként ezernyi udvarlóval úgy gondolja, hogy nem teszkós parízert szeretne albérletben vagy 15 éves futamidejű lakáshitelben ülve 30 fölött is reggelizni, majd munkába sietni... "

Szóval, evidens, hogy a kérdező csak 10/10es nőknél próbálkozik, illetve attól, hogy a szülőknek van pénze, valamiért evidens, hogy munka nélkül is jól fogtok élni.

Nem látom a logikát.

Attól, hogy valakinek jómódúak a szülei, nem evidens, hogy kap pénzt, főleg, hogy itt az öröklés volt a kérdés, nem a havi ingyen apanázs.

Húgom párja olyan gazdag, hogy azt se tudják, hova tegyék a pénzt. Se lakást, se autót nem vettek neki, sőt, elvárják, hogy diákmunkázzon, minimális pénzt kap havonta.

Azt meg nem látom át, miért jobb úgy normális, vagy épp szegényes életet élni, hogy arra vártok, hogy valamelyik szülő felforduljon.

A párom szülei nincstelen jóformán. Mégis van ház, van autó.

A szüleim jómódúak, de a saját fizetésemből élek, jó esetben még 20+ év mire öröklök. Akkor? Mivel vagyok beljebb?

#21: "Nem látom a logikát."

A lényeg, hogy a nő látja. A nő egy korkülönbségből is messzemenő következtetéseket tud levonni.

Mi férfiak úgy vagyunk, hogy megtetszik valaki, rácsodálkozunk, hogy jé, 10-15 évet letagadhat, jól tartja magát, de nem változtat az iránta érzett vonzalmunkon.

A nő úgy van, hogy akár szexuális aktust is létesít az adott sráccal és miután megtudja a korát, dobja.

Ugyanez igaz távkapcsolattal és számos más egyébbel. Egy részét be lehet tudni annak, hogy a legtöbb nő nincs ráutalva, hogy ne csak a tökéletes udvarlókat tesztelgesse, mert így is túl sok férfi közül válogathat.

Nos, ugyanez pozitív előjellel (holdudvarhatás) igaz arra, hogy ha a családnak van vagyona, akkor valahogy a nők úgy érzik, hogy már a hercegnős álomvilágban vannak, ahol előre látják magukat a felnövő gyerekeikkel, a diplomaosztón, az unokákkal, stb.

Hogy ez mennyire illúzió, mennyi buktatója van és hány ponton tud kisiklani a vonat, az már csak a "kötekedő" férfi racionalitás.

Tudod, ahogy a rosszfiúknál sem adják fel sokan, hogy olyan férfit varázsoljanak belőle, aki majd a nő szerelme által jófiúvá változik és stabilitást biztosít, megérik majd az apaszerepre.

Egyébként sem azt mondtam, hogy ultimate mindenen átsegítő dolog, csak azt, hogy a hiánya az, ami miatt eleve nem rúgsz labdába rengeteg olyan nőnél sem, akik amúgy nem aranyásók. Legalábbis ha őket annak tartod, akkor meg a Timike meg Andika meg über-mega-giga-ultra aranyásó level9999, aki meg az Elon Musk-félékre bukik az meg már csak kvantumokkal írható le.

Ez inkább kulturális kérdés, itthon kevés nő engedte el azt az előjogát, hogy mivel ő a nő, ezért a szülés képességéért (akkor is, ha nem akar gyereket, akkor a szépségéért) a férfi azért tegyen bele 70-30 arányban a korrektség kedvéért.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint a magasság, jóképűség. Egy szempont a sok közül, aminek a megléte csak annyit jelent, bent maradsz a játékban és csak a hiányát érzékeled.

Pl. kérdezz meg egy magasabb srácot, szinte mind azt fogja mondani, hogy ő nem érzékeli előnyét annak, hogy ő 185 centi. Egyesek még mondanak olyan ismerőst, aki alacsonyabb tőlük, mégis népszerűbb. Csak az érzékeli, aki nem éri el az adott szintet.

Vagy kérdezz meg egy magyar vállalkozót évi 50 milliós nettó árbevétellel, hogy gazdagnak érzi-e magát. Szinte egyik se fogja azt mondani, hogy igen, pedig a népesség 90%-ánál jobban él.

Vannak dolgok, amiknek a megléte fel se tűnik, a hiánya viszont nagyon. És csak az érti, aki hiányt szenved benne.

De triviálisabb példával, alapvetően nem örülsz annak, hogy összkomfortos ingatlanban élsz és interneted is van, hanem azt nézed, hogy lehetne a sajátod, ha albérlet, hogy lehetne nagyobb, lehetne közelebb a munkahelyhez, lehetnének kevésbé zajosak a szomszédok, de mikor elmegy az áram, elzárják a vizet, elmegy az internet... Na akkor már átértékeled a helyzetet.

Az őszinteséggel nincs baj, de nem mindegy, hogyan fejezed ki magad.

"De szarul nézel ki!"

"Egy másik felső lehet jobban kiemelné az alakodat!"

Mindkettő őszinte, az első mégis bunkó és bántó, a másik pedig teljesen rendben van.

#18 ezekszerint nem sikerült megértened, hogy én a kifejezésmódra gondoltam, arra hogy milyen formában adod elő magad. A kegyes hazugságnak ehhez semmi köze. Az írásom arról szólt, hogy ugyanazt megfogalmazhatod taplón és építő kritikaként.

Neked pozitív kritika: gyakorold kicsit a szövegértést. :) és ha ezen megsértődsz, akkor láthatjuk, hogy neked nem jön be az őszinteség.

#29: Te nem értetted meg azt, hogy én meg arra, hogy vannak emberek, akiknek egy Csernus Imre vagy Puzsér Róbert stílus több évnyi traumát okoz, mert annyira érzékeny a lelkük.

Mást meg akár fizikailag is meg kell ütni, hogy megértse, felfogja a dolgokat, mert úgy szocializálódott, hogy csak az jut el a tudatáig, minden más lepörög róla.

Ez az, amit szintén nem szeret megérteni a sok liberális neveltetést kapott szociológus, hogy jogos, kb. mindenki egyetért abban, hogy nagyon fontos, hogy normálisan szocializáljunk egy gyereket, ne erőszakkal fegyelmezzünk, ne használjunk helyette egyéb manipulatív vagy passzív-agresszív technikákat sem, mert ha valakit meg így szocializálsz azt még erőszakkal sem lehet utána visszatéríteni a helyes útra, csak maximum ha Jigsaw valamelyik játékában ébred egy reggel és túléli.

Nincs és nem is volt és soha nem is lesz one-size-fit-all megoldás az emberiség problémáira.

De a társkeresésre célozva, van az a nőtípus, aki egy hatalmas bálna, élvezi, hogy zabál, büszke rá, torzan, csak pozitívan torzan látja a világot, ha valaki meg akarja őt dugni azt mindet pozitív visszaigazolásként veszi, ha párkapcsolatot/felvállalni nem akarja senki, azt a férfiak hibájának tudja be, mindenki szembe megy az autópályán, a kutya vagy a cica a leghűségesebb társ (mert nem tudja azt mondani, hogy a K anyád), az emberek szemetek, pedig ő annyira jó, csak picit molett, de ő nem lesz fitneszmodell az biztos, neki az az életmód nem pálya.

Az ilyennek elég keményen oda kell mondani, hogy egyszer eljusson oda, hogy rájöjjön, hogy "Lehet, hogy mégis én megyek szembe az autópályán? Lehet, hogy nem rosszindulatból meg irigységből mondják, hanem tényleg nekem is jobb lenne, ha legalább 30-40 kilót leadnék amitől még mindig molett lennék, csak éppen nem zsírdisznó? Lehet, hogy minimális mozgástól nekem is több energiám lenne és a kevesebb sújt is könnyebb lenne cipelni több izommal, ami miatt pozitívabban érezném magam és nem lennék frusztrált, mert izzadok meg felmegy a vércukrom meg minden bajom van?"

Ezzel szemben egy érzékenyebb lelkűnek egyvalaki valamit nyersebben fogalmaz meg, benne évek múlva is benne fog maradni, hogy egyszer valaki lefikázta. És igen, náluk számít nagyon az általad említett kifejezésmód.