Visszataszító, ha egy nő 30 évesen kezdett dolgozni és akkor is csak valami egyszerűt?

Itt egyesek nagyon el vannak tájolódva.

Ha önkéntesként bejárta a világot, akkor egészen biztos, hogy nem apuci pénzéből csinálta. Ui. az önkéntes munkák pont azzal járnak, hogy adnak szállást és kaját, sőt általában valami minimális zsebpénzt is (vagy mondjuk ingyenes bérletet, ha nagyvárosban élnek). Vagyis az illető fenn tudja tartani magát, csak éppen nem tud mondjuk lakásra gyűjteni, nem tud egzisztenciát megalapozni belőle.

Nyugaton ez sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Fiatalok szokták csinálni az iskoláik elvégzése és a munkába állás között, amikor még nincs családjuk. Olcsón lehet így világot látni, nem turista módjára, hanem valóban meg lehet ismerni egy népet, egy kultúrát. Önkénteskedni lehet pl. fejlődő országban, ahol egy európaitól eltérő kultúrát tud megismerni az ember. Ez toleranciára nevel, aki ilyet végigcsinál, az nem csak papol a más kultúrák elfogadásáról, hanem tudja, miről beszél. De lehet önkénteskedni fejlett országban is, ahol pl. testi-szellemi fogyatékosok mellett vagy idős otthonban lehet dolgozni, vagy éppen hajléktalanok között. Mondanom se kell, hogy ez is mennyire gazdagítja az ember személyiségét, világlátását, és más értelemben, de szintén toleranciára nevel.

Amerikai önkéntesek pl. sokan dolgoznak magyar iskolákban anyanyelvi angoltanárként. 1-1 évet szoktak itt eltölteni, és a másfajta oktatási szemléletükkel színt visznek egy iskola életébe.

A konkrét kérdésre válaszolva.

Ez a nő valószínűleg az átlagosnál sokkal-sokkal nyitottabb, világlátottabb. Ez mindenképpen pozitívum. Nyilván az önkénteskedésben megszerzett nyelvtudását hasznosítandó lett recepciós. Ha azt szívesen csinálja, akkor a helyén van.

Ismerősként, barátként semmiképp sem visszataszító, inkább sokat beszélgetnék vele, szívesen meséltetném élményeiről. Partnerkapcsolatban (ha korban hozzáillő, egyedülálló férfi lennék) mindenképpen vonzana, hogy egy világlátott, nyitott ember, aki könnyedén kilép a komfortzónájából. Aki nem kezd el rinyálni, ha váratlan probléma adódik az életében, hanem igyekszik megoldani. Az átlag magyar nőnél sokkal talpraesettebb lehet, sokkal kevesebbet panaszkodik. Ez rendkívül előnyös tulajdonság pl. amikor majd kisgyerekével otthon lesz, és napközben egyedül kell megoldania minden felmerülő problémát. Összességében egy ilyen emberrel szerintem az átlagoshoz képest könnyebb az együttélés. Ha olyan életkorban és élethelyzetben lennék, akkor szívesen ismerkednék vele, és a sok egyéb szempont, aminek passzolnia kell egy párkapcsolatban, az döntené el, hogy lehet-e közös jövőnk.

Mondjuk én nő vagyok, szóval nem releváns a válaszom, de én semmiképp nem ítélnék el valakit csak azért, mert nem a "szokásos" vagy "elvárt" séma szerint élte az életét, nem hinném, hogy ezzel ártott volna magának vagy bárki másnak.

Lehetőségei adódtak, és élt velük. Szerintem ez okos döntés volt.

Mégis mi köze van a másiknak ahhoz hogy mikor és mit/mennyit dolgozott a partner?

Az hogy a jelenben mit csinál lényeges, az hogy mit csinált azelőtt, más. Nem tartozol senkinek semmiféle elszámolással kérdező, aki erre megy rá az lapát. Ez számomra nyilvánvaló

#19 - a 30 èves junior

Főszerepben Júlia Roberts 🤣