Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehetne az inceleken segíteni?
Nyílván vannak köztük normálisak is, viszont van sok olyan köztük akik már már terrorista eszméket vallanak.
Nem egy ilyen incel gyilkosság volt, ráadásul a fórumaikon buzdítják egymást további gyilkosságokra.
Egyesek már olyan messzire mennek, hogy forradalomról és a nők jogainak elvételéről ábrandoznak.
Ami nyilván abszurd, és előreláthatóan semmi esély ilyesmire.
Én úgy gondolom, hogy ezek a személyek valami feldolgozhatatlan traumaként élik meg a szex és a barátnő hiányt..már már olyan mértékben, mint egy hajléktalan a nélkülözést, vagy még rosszabbul mert az utóbbiak nem követnek el merényleteket és nem vágynak forradalomra.
Mindenki szenved el traumákat gyerekkorában, vagy későbbi élete során (nagyobbat, mint a szexhiány). De úgy tűnik, az incelek között vannak olyanok, akik valamilyen okból képtelenek feldolgozni ezeket.
A kérdés, hogyan lehetne ezeken az embereken segíteni? Mert nem csak az ő érdekük lenne, hanem a mienk is hogy megelőzzük az esetleges további gyilkosságokat.
8
Igen, gyerekkoromban én is nagyobb traumát szenvedtem, mint a barátnő vagy szex hiány. Én valamilyen szinten mindig pösze voltam, főleg általános alsó tagozatban. Ami odáig nem is volt gond, még a kisebbségi osztály tagjai meg nem neszelték. Onnantól kezdve vagy 2 évig az ment, hogy 5-10-en körbeálltak és veréssel fenyegettek ha nem mondok különféle nyelvtörőket. Ennek amúgy rendőrségi feljelentés vetett véget. Mindegy, a lényeg hogy ez számomra akkora trauma volt, hogy onnantól szinte egész általánosban meg szólalni is alig mertem..igen, még otthon. Ezalatt 3 pszichológus-nál is voltam, de egyik se tudott segíteni. Lényeg, nagyon begubóztam ez alatt az idő alatt.
Középsuliban a környezet váltás segített, ott már valamennyire sikerült oldódnom, és valamennyire beszédesebb is lettem. Én középsuli óta próbáltam tenni az ellen, hogy ne szégyelljem a beszédem, és oldottabb legyek más emberek közelében. Jártam kondi terembe, végeztem diákmunkát, szinte minden iskolai eseményen részt vettem (előadásokon is)..a lényeg az volt, minél többet legyek emberek között.
Ami meg is hozta az eredményt. Most 26 évesen nem hogy jó munkám van, de van egy baráti társaságom (van köztük roma származású is) is és menyasszonyom.
Tehát gyakorlatilag csak akarás kérdése volt. Pedig általánosban még a pszichológus is azt mondta, nekem olyan munka kell majd ahol szinte nem vagyok emberek között, mert hogy szerinte nem fogok tudni kijönni abból a gödörből. Hát, tévedett.. :D
Nem egy anonim oldalon fröcsögtem és fenyegetőztem, hanem próbáltam tenni, hogy jobb legyen.
15: 🤗
Az én storym hasonló "bullying" eredetű, bár 3X éve még nem nagyon ismertük errefelé ezt a kifejezést. (eredeti terminológiája ugye elég régi)
Nem tudom a pontos életkoromat (anno elnyomás technika rulez), de alsó osztályos lehettem, ott is inkább kisebb. A környékbeliekkel bandáztam kint és én voltam persze a legkisebb. Mindég szívattak valamivel, de a következő story betette a kaput. Elkeveredtünk olyan helyre, ahol azt sem tudtam, hogyan lehetne hazajutni. Ott körbeálltak és megkérték, hogy vegyem le a gatyámat és pörgessem a "micsodámat" kiabálva egy jelzőt, mert ha nem, akkor itt hagynak... Aztán elővettem és megtettem nekik, ez már eleve megalázó volt, de még ki is nevettek, hogy mekkora... Igen, ezt fényes nappal, igaz nem forgalmas helyen, bőven elég volt a környékbeli srácok előtt vöröslő fejjel "énekelni"... Mai napig nem tudom ezt hova tenni, nettó gonoszkodásnak azért már erős volt. Kb. 35 éves koromig atomkomplexusos voltam és szűz persze. 36 évesen szakadt fel igazából minden. És a durva, hogy nem tudok rájuk ma már igazából haragudni sem. Legyen az ő szegénységi bizijük én meg feldolgoztam 99.95%-ban. :)))
A világot sem utálom, volt azóta két kapcsolatom, igaz nem hosszú egyik sem, de legalább kimozdultam a holtpontról. :)
#11
"normálisan kellene viselkedni az állandó gyűlölködés, és fröcsögés helyett"
Itt például egyetértek minden szavaddal.
Szerintem nem normális, hogy megjelenik végre egy olyan kérdés, ami az "anyázáson" túl akár gondolkodásra is késztethetne ebben a témában, s ehelyett az aktuálisan felhorgadt indulat kisütése a válasz. Szerintem nem normális, hogy olyan embereket, akiről az online megnyilatkozásain túl semmit nem tudsz, bezáratnál. Legalábbis nem tűnik kevésbé veszélyesnek, mint az incel fantasy teóriák. A terrorizmus kérdésére is reagáló válaszoló igencsak le lett pontozva (bár ennek csak a gyk. világban van virtuális sérelmi értéke, magyarán mindegy), pedig azt remélem, hogy te sem gondolod komolyan, hogy Magyarországra ez a fajta gyűlöletbűncselekmény ugyanúgy begyűrűzik az USA-ból, mint az egyébként tragikus iskolai lövöldözések, amik kb. egy évtizede borzolták az idegeket. Ja, de.
Azt viszont nagyon is könnyen el tudom képzelni, hogy van jónéhány olyan hazai fiatal férfi (csak azért a szűkítés, mert a téma most rájuk fókuszál), akinek a jövő elindítása és ennek részeként a párkeresés, a szociális kapcsolatok erősítése problémát jelent. Mert hallom, hogy online "kiabálnak" és látom őket a tágabb környezetemben is, bár a való életben jóval csendesebben és elgondolkodom, hogy miért érzik ennyire kilátástalan a helyzetüket vajon? Mitől ennyire frusztráltak?
A kérdés itt fent igenis valid szerintem, és ha nem is pszichopatákra jellemző empátiahiányról, de legalábbis erős meg nem értésről tanúskodik az a válasz, hogy másnak sokkal rosszabb volt, azt mégis volt valahogy. Ez nem segít, de leginkább nem is válasz a feltett kérdésre.
Valami konstruktívabb esetleg?
A sok felkapott társadalmi program mellett nekem pl. nem volna ördögtől való például egy olyan éves kampány, ami a pstichológusok, szociológusok, jogászok, különböző érdekvédő szervezetek bevonásával a párkapcsolati elfogadást erősíti, a felmerülő témákat kibontja és megfejti, erősíti a megértést, termêkeny vitákat szül és talán (ismétlem talán) válaszokat és cselekvési programot is nyújt. Nem az incelekre szabva, de őket is részévé téve a diskurzusnak.
Ehhez viszont normálisan kellene viselkedni az állandó gyűlölködés, és fröcsögés helyett.
Szerintem egyébként az, hogy léteznek incelek, nem maga a probléma, csupán a probléma mellékterméke. Ugyanannak a problémának a melléktermékei, aminek egyébként mellékterméke kb. ugyanilyen számú sikertelen nő is.
Sokan emlegetik itt a kötelező sorkatonaság eltörlését, mint az incelek elszaporodásának az egyik okát. Oké, ez van férfi oldalon, nem állítom hogy nincs is benne valami igazság, de kötelező női sorkatonaság tudtommal soha nem volt, viszont ennyi sikertelen nő sem volt korábban. Őket is a sorkatonaság eltörlésének a számlájára írhatjuk?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!