Elkéstem a társkereséssel?

,,29 éves múltam amikor az utolsó kapcsolatom véget ért. Most 38 vagyok, tehát lassan 10 éve nem volt senkim.

Akartam de egyrészt már nem nézek ki olyan jól mint régen másrészt akik össze akartak volna velem jönni közel sem voltak olyan jó nők mint akikkel voltam előtte és mivel az igényeimet leadni nem akarom, marad a magány."

Ugyanez van velem is, 37 vagyok, szóval a legjobb korban, csak már nem vagyok olyan vonzó, mint 30 évesen, amikor feszesebb volt az arcom, több hajam volt, csillogó kék szemeim voltak (most meg már egy bárgyú ökör tekintetem van). ÉS hiába próbálkozok úgy, mint régen, egy nő sem akar. Akkor meg nem bírtam levakarni őket magamról. És ez nem tréfa, nem kamu. Hanem rohadtul komoly dolog. A szörnyű, hogy én alig látok változást magamon, a nők meg csak azt látnak az akkori önmagamhoz képest (legalábbis úgy tűnik). Pedig még mindig erős, sportos vagyok, a legtöbb 37 éves nem tud 110 kilót fekve kinyomni, vagy lefutni 10 km-t egyhuzamban. Szörnyű. Fel nem foghatom, hogy viszonylag fiatalon (mert 45 alatt az az ember) már magányra van ítélve az ember.

Olyan mint álláskeresésnél az önéletrajz. Ha itt elbuksz, nincs tovább

Ha csak be nem mész személyesen és egy nagy adag tudással lenyűgözöd őket. Voltam már így. Nem hívtak vissza, elmentem beszélgetni csak úgy, random. Aztán néztek, h mennyire széleslátókörű vagyok a témán belül. Kaptam is állást.

"Ha csak be nem mész személyesen és egy nagy adag tudással lenyűgözöd őket."

Oké, de nem ez a jellemző.