Nők, miért nem használjátok az internetes társkereső alkalmazásokat? (Már aki)

Egyéb: nem szeretnék kapcsolatot.

Természetesen ha beleszeretnénk valakivel egymásba, akivel egyéb ügyben (pl. munka, hobbi) szoktunk beszélni, találkozni, akkor nem utasítanám el a dolgot, de nem is létszükséglet, hogy mindenáron kaparjak egy kapcsolat után.

Mert tele van rusnya dögökkel akik nem tudnak olvasni, vagy azt hiszik magukról hogy ők kivétel lesznek.

Pl ki van írva hogy nem szeretem a kutyákat, gyerekeket, tehát értelem szerűen aki kutyás, van gyereke/akar gyereket az ne írjon. Kik írnak? Kutyabuz1k, és apukák.

Ha nem válaszolok/leírom hogy nem érdekelnek, akkor bunkó k vagyok. Elég lett volna pedig elolvasni, és értelmezni a kibaxott profilomat..

Na ezért nem társkeresőzök. Beleuntam.

Egyéb:

Elsősorban mert qrva ronda vagyok ÉS kifejezetten antifotogén is - nyilván nem kell sok ész belátni, hogy ez így nem valami nyerő ott, ahol a külső dönt, ráadásul fotókon megjelenítve. (Mondjuk élőben sem megyek át az első szűrőn...)

Másrészt mert "világvégén" élek, távszarakodás nekem nem pálya, márpedig csak arra van esély. (Nem, költözni sem fogok, felrúgni a jól kialakult életemet a semmiért, a bizonytalanért, mert az is könnyen belátható, hogy egy nem vonzó ember hiába vándorol 100-200-500 km-rel arrébb, attól még nem válik vonzóvá, annyit ér csupán el, hogy a jelenlegi lakhelyén élők helyett az ott élőknek nem fog kelleni.)

Aztán vannak még ilyenek, mint pl. túl direktség, erőltetettség vagy hogy a társkeresők olyanokkal hozhatnak össze, akikről az általuk megadott infokon kívül semmit nem tudsz, és ez akár veszélyes is lehet. Jobb esetben persze csak annyi lesz a gond, hogy teljesen inkompatibilisek vagyunk, de rosszabb esetben talán belefutok valami bántalmazóba, pszichopatába stb.

Részemről nagyjából ennyi. Élőben nincs lehetőségem ismerkedni, de ha volna, sem mennék vele semmire, mert alapból nem vagyok kelendő, úgyhogy ez van, közel 8 éve rohadok egyedül, és nyilván így is lesz már, amíg élek. Talán majd következő életemben nekem is sikerül kicsit szerencsésebbnek születni...

Gondoltam, törlöm magam, mielőtt megutálom az egész férfinemet.

Egy hónapot adtam a dolognak, de nem kellett volna. Egyszerűen nem működik, semmi értelme.

99% spam. 100+ km-re lakik, 20+ évvel öregebb, vagy épp hogy kamasz. Dohányosok, pecások, alkeszek. Felhomályos fotók napszemüvegben, sapkában, nehogy felismerjék. Pózolás autókkal, bulikban, és a kedvencem: nőkkel. Meg hallal: ennek úgy mégis mi értelme?

A többség egyszerűen írni se tud. Ordít két sorból is, hogy buta, mint a föld.

Két mondat után kéretlen farokfotók. Egy pár mondat után már azt akarja tudni, hogy mi a véleményem az análról, a swingerről, a gruppenről, a bdsm-ről, mennyire szeretek szopni (fel se merül, hogy mondjuk nem is szeretek?) és hasonlók. Nem vagyok egy penészvirág, de azért na...

Futószalagon: csevegés, pár mondat, á ez is gyökér, tiltás. Miért tiltom? Mert ha elutasitom kedvesem, két oldalban küld a p..ba, részletesen leírva, hogy végez ki családdal együtt. ÉS nem is akart megismerni, mert amúgy is ronda vagyok. Ismerős? A lányoknak egészen biztosan.

Aztán nagy keservesen összejön egy randi. Egy pocsék első randi. Aztán pocsék első randik futószalagon. Aminek a végén azért MINDEGYIK bepróbálkozik. Utána élőben is hallhatom, hogy amúgy okádék vagyok, és csak meg akart dugni: egyszer.

Egészen biztosan megkapom most, hogy teljes mértékben az én hibám, mert a rendes srácokat jobbra, balra, fel vagy lehúzom, és igenis egy izadtsàgfoltos pólóban, a fürdőben a bojler előtt csücsörítő közmunkás tett volna boldoggá!

A következtetés ugyanaz: online társkeresőn nulla, azaz nulla az eredmény. Teljesen felesleges. Viszont észrevettem, hogy a való életben is elkezdtem kerülni a férfiakat.

Élőben ismerkedve ilyet nem tapasztaltam. Első randi után jött a folytatás, több éves kapcsolat lett belőle.

Én nem használom, mert ha átmenne rajtam egy úthenger, az is kevésbé fájna mint a társkeresőzés.

Introvertált vagyok, lassan nyílok meg, nem szeretek idegenekkel beszélni. Ráadásul én teljesen jól elvagyok egyedül. Kimondottan imádok egyedül programokra menni, pl pikmikezni, múzeumba, moziba, vacsorázni, stb. Azt is imádom hogy egyedül lehetek esténként a saját szobámban és senkivel nem kell megosztani a teret. Ha rosszat álmodok, akkor akár hajnali kettőkor is felkapcsolhatom az összes villanyt a szobámban. (22 évesen lett fixen saját szobám, előtte a tesómmal aludtam egy szobában, majd középsuli és egyetem alatt is végig volt szobatársam.)