A saját hibánk ha nem születünk vonzónak? Ha nem kellünk a másik nemnek? Ha rondának születünk az a mi hibánk?

Nem az embert vetik meg, hanem a stílust.

Születéskor vagyunk amilyenek vagyunk.

Hogy milyenné válunk 20 év múlva, az rajtunk áll.

Tenni kell érte.

De van, aki nem tesz semmit, vagy csak ímmel-ámmal, és mindenki másban keresi a hibát, amiért nem fogadják el úgy, ahogy van. Miért kellene? Mindenkinek mások a preferenciái. Hülyeség az, hogy nem kell megfelelni senkinek. De, meg kell. Meg kell felelni a munkahelyen, külsőben, teljesítményben, meg kell felelni a párkapcsolatban úgyszintén. Alanyi jogon semmi se jár. Mindenért tenni kell.

Sajnálom, ebben a társadalomban élünk.

Akkor is, ha nem tartjuk igazságosnak.

Az igazság nem változik attól, hogy neked fáj.

Az "alkatilag képtelen" meg egy elég homályos dolog. Nagyon-nagyon sokat lehet javítani magadon testileg is, lelkileg is. Szinte más emberré válhatsz, annyira sokat lehet változni kívül-belül. Nincs szerintem menthetetlen ember amúgy, de van, akinek szinte semmit se kell tenni, mert megpörgette a kereket és megnyerte a genetikai lottót és van, akinek meg rámehet a fél élete arra, hogy a minimumot megüsse külsőleg. Igen. Igazságtalan.

Aki meg ez utóbbi és nem teszi bele a melót, az egyedül marad, vagy nagyon rossz párkapcsolatokban szenved, mert nem válogathat, kap, ami marad.

2, ahhoz, hogy kedves, segítőkész ember legyen valaki, meg tegyen mindent a sikereiért és úgy általában sikereket érjen el az életben, hogy olyan ember legyen, akinek szívesen vagy a társaságában, azért tenni kell, nem külső kérdése és végképp nem velünk született adottság.

Az ide írogató sikertelen ek olyanok, mint a sündisznó. Elvárnák az ölelést, de csak szurkálódni tudnak.

Ismerek olyan sikertelen férfit, akit kedvelnek a többiek, általában kiegyensúlyozott, jó természet. Soha nem nyilvánul meg úgy a nőkről, emberekről, társadalomról, mint az itt szokás. Mert nem ilyen ember. Van is közösség, ami szereti, amiben a szociális igényei többségét ki tudja elégíteni, amitől boldog az élete.

Egyébként volt egy érdekes tapasztalatom ezzel kapcsolatban: egy rendezvényre készültünk, ahol volt egy új fodrász, aki segített nekünk elkészülni. Ahogy fésüli a hajam, jöttek-mentek a többiek, megjegyezte ilyen félhangosan egy srácra, hogy "szegény, nah, az ilyen srácok azok, akik soha nem fognak nőt találni, de sajnálom". Felnéztem és közöltem vele, hogy velem jár (a barátomat sajnálta le éppen). Én imádtam mindig is az olyan szabálytalan arcú, mások szerint csúnyának mondott embereket, akik messze estek az átlagtól. Nem tudom, nekem ez lehet ilyen bekattanásom, de akkor is. És ki van zárva, hogy ezzel én lennék egyedül.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt jelenti a szép, a jó, az elég jó, a különleges, stb.

Ahogy a siker sem jelenti mindenki számára ugyanazt.

Amúgy sajnos azzal nem értek egyet, hogy elég sikeresnek, segítőkésznek és kedvesnek lenni, párkapcsolati szinten kell a kémia, nem elég a racionális szempontból szimpatikus társ. De hogy kinek-mi vált ki megfelelő kémiát, az már más kérdés. Az biztos, hogy egy bunkó, keserű, állandóan támadó, mindenkit szidó, a világot kollektíven gyűlölő ember társaságára senki nem vágyik (vagy extrém kevesen).