Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek ha már félek, egy új kapcsolatba bele menni, mert félek, mikor vége én még mindig szenvedek, a másik meg már vígan éli életét?
Túl érzékeny vagyok egy kapcsolathoz 22 éves srác létemre.
Eddig 3 kapcsolatom volt..
És mindig az volt hogy nekem hónapokig tartott hogy feldolgozzam, míg a másik már boldogan mással volt együtt.
Nem normális mértékben kattogok, hogy mi lett volna ha, milyen jó lehetett még volna stb. Stb.
Miért van ez?
És mit lehet elleni tenni?
Ez nem az "idő begyógyítja" esete, hanem tudom, hogy nem normális, amennyire nem tudom elengedni a dolgokat.
Köszi a segítséget!
Ez sajnos mindig így van; valaki hamarabb tovább lép (legalábbis látszólag).
Nem érzenéd jobban magad, ha a másik szenvedne tovább. Hidd el, ez még rosszabb, mert lelkiismeretfurdalást okoz, hogy te vígan élsz, míg a másik miattad szenved.
Én nő vagyok és férfiakon tapasztalom, hogy pár nap alatt túl vannak rajtam, én meg hónapokig szenvedek. Sőt, nekem most az utóbbi években 3-8 hétig tartottak a kapcsolataim, mindnek azért lett vége, mert nem szerettek belém, úgyhogy így nyilván ők már előbb tovább léptek, minthogy kimondták volna a szakítást. Évekbe került rájönnöm, hogy igenis szerethető vagyok. Illetve ez hamar ment, csak az tartott évekig, hogy úgy vélekedtem magamról, hogy senki nem tud belém szeretni. Igen, ezért voltak nekem is hosszú szingliségeim, másfél-2 évesek is, mert féltem, hogy megint szakítunk, az nekem megint gáz, megint rájövök, hogy értéktelen vagyok és megint várhatok 2 évet egy 2 hónapos kapcsolatra...
Változtattam a hozzáállásomon. Elemeztem az összes volt kapcsolatomat, meg azokat is, amiket csak én akartam és a másik fél nem. Rájöttem, hogy az esélyt a többség megadta, csak kapcsolat közben derült ki, hogy ez így nem oké neki, de nem is baj, hogy vége lett. Szerintem ennek köszönhetően is lett barátom :) kb. 2 hónappal azután, hogy ezt az elemzést megcsináltam. Talán próbáld ki te is :)
Amúgy egyik exemnek írtam szakítás után pár héttel, hogy hiányzik és mi lenne, ha újra kezdenénk, mire ő azt mondta, ő 5 napig szenvedett, aztán túllépett rajtam. A haverja szerint meg 3 hétig nem is beszélt senkivel, a másik haverjától másfél hónap után kérdezte, hogy ő hogy lépett túl az exén, úgyhogy valószínűleg nem mondott igazat. Bár tény, hogy nekem 4 hónap kellett ahhoz, hogy ne legyek rosszul, ha rá gondolok, de az mindegy :D
Dehogy.
Persze lehet, mondják, hogy "sajnálom hogy így alakult" de ez csak szöveg, nem érdekli őket. Nem gondolnak erre.
Én így gondolom, tapasztalom.
"mi lett volna ha, milyen jó lehetett még volna stb."
Volna, volna... De nem úgy volt.
A másik félnek nem tetszett valami, és kilépett.
(Lehet, hogy neked sem tetszett valami, csak nem vetted észre vagy nem tartottad nagy dolognak.)
És igen bennem van az is, hogy ők (nemtől függetlenül) csinálják jól, élvezik az életet. Mindig vannak valakivel, nem siránkoznak stb.
Lazán veszik.
Én meg rögtön elkezdek kötődni.
Szeretnék ezen változtatni, meg "olyan" lenni mint ők, csak félek hogy ezek adott személyiségjegyek, amin nem lehet változtatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!