Érthető, hogy azért nem akarok párkapcsolatot mert esélyem sem lenne a nőknél?

Nagyon visszafogott, csendes, félénk fiú vagyok. Nem tudok a lányokkal beszélgetni és ezért kerülöm a velük való kommunikációt. Kevésnek érzem magamat az összes lányhoz mert amikor meglátok egy lányt rögtön az jut az eszembe, hogy semmi esélyem sem lenne, sokkal jobbat érdemel nem egy olyan szerencsétlen mint amilyen én vagyok. Ezért elzárkózom az ismerkedéstől és semmilyen kapcsolatot sem létesítek az emberekkel.

Talán azzal kezdődött az egész,hogy sohasem érdekeltem igazán a lányokat. Nem tudom az okát,hogy miért de a mai napig is levegőnek néznek. Ennek köszönhetően elzárkózom az ismerkedéstől ami bevallom őszintén nem is menne. Inkább befordulok és elvagyok a saját kis világomban a gondolataimmal. Néha amikor tegyük fel egy lány szimpatikus számomra inkább rögtön elfojtom az érzéseimet és azt kezdem el hosszasan mondogatni magamban,hogy "mit akarsz tőle te szerencsétlen". Sohasem vettem észre azt,hogy minimálisan szimpatikus volnék valakinek így inkább beletörődöm és elfogadom. Nagyon gátlásos vagyok és nem tudom elhinni ha egy lánynak szimpatikus lennék ( másfelől én soha sem vettem észre, hogy szimpatikus lennék valakinek) . Olyankor inkább elmenekülök vagy szándékosan úgy teszek mintha nem is érdekelne csak azért, hogy ne bántsam meg mert úgyis kiderülne, hogy egy szerencsétlen vagyok. Sokszor nem könnyű elfogadni ezt a helyzetet de úgy érzem így lesz a legjobb még akkor is ha nagyon fiatal vagyok.