Elkezdtem "eljárni", ahogy sokan ajánlották, de a való életben sem jobb a helyzet társkeresést tekintve, mint a neten ismerkedve. Mit tehetnék még? És miért mondták jobb a való élet?

11. Viszonylag mondhatni sok bennem a gátlás, szorongás a gyerekkoromból fakadóan. Elég rossz családból származom érzelmileg, apukám alkoholista, a szüleim végig veszekedték a gyerekkoromat, nem tudták kimutatni a szeretetüket, nem tápláltak belém önbizalmat. Nehezen is nőttem fel fejben. Szóval vannak bajok, de az utóbbi években javult a helyzet, jártam terápiára is. Úgy éreztem vagyok annyira jól és nyitott már a világra, hogy el tudjak kezdeni komolyabban ismerkedni. Más jellegű emberi kapcsolataimmal már nincsenek is gondok, csak az engem érdeklő nőkkel való ismerkedéssel.

Az hogy magasak az elvárásaim nem tudom hova tenni. Magamhoz képest külsőre kb. hasonló helyes csajt szeretnék, ez mellett olyat aki normális és alkalmas párkapcsolatra.

14-16-17-18. Küldtem.

15. Szerintem pont ne add fel, mert nem csak a külső számít. Én legalábbis mindenfelé látok az ismerősi körömben is tőlem talán kevésbé jól kinéző srácokat olyan barátnőkkel, akiket én is elfogadnék magam mellé.