Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ilyenkor mi a helyzet, mit csináljak, hogyan tovább?
Így a 20. életévem felé közeledve úgy gondolom, hogy ideje lenni egy párkapcsolatot létesítenem valakivel, mert már meglehetősen vágyom egy normális lány / nő társaságára, mint lelkileg, mint testileg. Csak itt jönnek a problémák: 1-1,5 évnyi társkeresőzés után sem sikerült párkapcsolatig eljutni. Ezalatt 2 lánnyal találkoztam, akik nem voltak kamusok, és el is jöttek a randira, de egyikőjükkel sem volt utána folytatás.
Amit rólam tudni kell az az, hogy gazdaságinformatikusnak tanulok, így lányok a környezetemben kb. semmilyen mértékben sem akadnak, egy másik gond még pedig, hogy az arcomon nem durva mértékben, de azért akad sok kisebb pattanás, amiknél hiába használtam bármilyen szert, nem bírtam eltüntetni őket, ellenben az arcomat mindig sikerült kiszárítanom. Egyébként nem vagyok anyuci pici fia típus, az anyagi bevételem több mint fele a saját munkával (magántanítással) megkeresett dolgokból jön, az ügyeimet magam intézem. Az otthoni szobatakarítást is szívesen végezném magam, de nem sikerül anyámmal megértetni azt, hogy ezt a munkát én jobb minőségben el tudnám végezni, mint ő. Szívem szerint önállósítanám magam, csak hát Budapesten rohadt drága az albi, amit nem tudok kigazdálkodni, mert autó -és motorfenntartás mellett nen marad rá pénzem, mert míg másnak odatolnak nulla munkával egy szép kis lakást, illetve az 5-10 milliós autót, nálam ilyesmik nem történnek meg, így saját magam egy 27 éves autót kell, hogy fenntartsak, mert csak erre telik. Testalkatomat tekintve (szerintem) átlagos vagyok (se nem izmos, se nem kövér, nem tudom, hogy ez egy külső szemlélő számára milyennek tűnik), 178 cm magas vagyok 79 kg-mal rövid barna hajjal, privátban szívesen küldök képet magamról, hogy az internet népe megszakértsen kívülről.
Barátkozni szívesen barátkozok bárkivel, viszont ismeretlen emberekkel ha nem muszáj, nem feltétlenül kezdek kommunikációt, mert lövésem sincs, hogy egy mezei random emberrel hogyan lehet érdemi párbeszédet folytatni bármiről is. Ugyanez fennáll a facebookon történő ráírkálásokra, ott meg a "szia, mizu? / szia ismi?" szintű társalgásokat igyekszem kerülni, mert nem látom értelmét ezeknek. Társkeresőn szoktam kezdeményezni, igyekszek nem hosszú ömlengést. Illetve random tartalmatlan leveleket írkálni.
Ami meg a párkapcsolati elképzeléseimet illeti nem nagyon hiszek ezekben a sablon romantikus dolgokban, hogy léteznek élőben, eléggé fenntartással kezelem őket, annak ellenére, hogy (elméleti síkon) vagyok rá. Azzal tisztában vagyok, hogy randin illene / ilkik bókolgatni egy lánynak, bár azt már nem tudom, hogy a gyakorlatban hogyan kéne jól megvalósítani. A beszédfenntartással nincsen bajom, van mondanivalóm bőven. Mindezek ellenére nem érzem azt, hogy tolonganának nálam a hölgyek.
Amit még én problémának érzek egy leendő párkapcsolatnál az az, hogy szerintem nagyon rá vagyok szokva a bal kezemre és a poreszre, amivel záros határidőn belül szeretnék valamit kezdeni, nehogy élesben gond legyen azzal, hogy nem bírok elélvezni.
Mit tanácsoltok, mit csináljak, hogy végre összejöjjön nekem is egy párkapcsolatot?
Pár alap dolog:
Kezdj el edzeni, főleg, ha olyan "puhának" érződik a tested, vagy van egy kis pocak.
Jól látod, szokj le a pornóról, és ne az alapján akarj majd élőben szexelni. Nem tudom, mennyit nézel, de legyen a napi rendszerességnél kevesebb, fokozatosan csökkentheted, tereld ezt az energiát sport, önfejlesztés, hobbik felé, próbálj máshonnan lelki kielégülést szerezni.
Aztán picit barátkozz, haverkodj, szocializálódj. Tudom, most nehéz, de amint alkalmad nyílik rá, keresd a lehetőségeket. Így tanulsz meg a csajozáshoz szükséges szoc. skilleket. Muszáj kilépned az informatikus kocka közegedből ehhez. Lépj ki a komfortzónádból, próbálj ki új dolgokat, sportokat, vagy bármi hétköznapi dolgot, amit eddig nem mertél. Feszegesd a határaid.
#1: A covid előtt edzettem pár több hónapja (kb. félév), nem láttam semmilyen változást se magamon. :(
Jó, de kivel haverkodjak, ha nincs kivel, illetve egy random emberrel lövésem sincs, hogy hogy kéne társalgást kezdeményezni. Most képzeld el, hogy ott vagyok több telefonját nyomkodó ember társaságában, miről és hogyan kezdenél el velük beszélgetni?
Szórakozóhelyekre békeidőben sem szívesen járok, mert rühellem a zsúfolt zárt helyeket, ahol nincs rendesen levegő. Meg hát ez a magam elengedése dolog sem igazán szeret összejönni, mert egész egyszerűen nem megy.
Pont ezért kell ezeket megtanulni "kockázat nélkül" haverkodással, mert a csajozáshoz is ezek a skillek kellenek. Vagyis magabiztosság, nyugodtság, lazaság, érdekes, szórakoztató személyiség, jó társalgási készség... Megérteni, milyen a másik, mi foglalkoztatja, tudni reagálni rá, érteni a gondolatait, érzéseit.
Illetve tedd fel magadnak a kérdést: miért kell barátnő? Mit szeretnél kapni tőle? És mit tudsz adni neki?
Jó, de ezt hogyan kéne megtanulnom?
Magabiztossággal, nyugodtsággal nincs bajom. Az érdekes és szórakoztató személyiség olyan megfoghatatlan számomra, hogy az micsoda. Jól el lehet vele beszélgetni, mondjuk az aktuálpolitikáról, vagy az egyetemről? Esetleg humoros? Vagy inkább a szórakozóhelyek császár? Vagy inkább ezek közül többnek, vagy az összesnek az ötvözete?
#5: Középiskolában azért voltak fiú haverjaim (5 darab), akivel jóban voltam, és velük mentem pl. ottalvós házibuliba, amiket élveztem, és szívesen mentem is rájuk. Osztályprogramokra és iskolai programokra meg már nem szívesen mentem, mert nem kívántam egy légtérben lenni olyan emberekkel, akik álszent, kirekesztő gyökerek, akiknek szabadidős tevékenysége kimerült abban, hogy kipécéztek maguknak embereket, és őket piszkálták egész nap. Sajnos az ilyentől hányi tudok.
Viszont itt egyetemen normális arcok vannak, én mennék programokra, ha lenne hova, csak per pillanat nincsenek, és így nem is hívnak. Egyébként tisztán jelenlétibe még nem is jártam egyetemi környezetben, csak másfél hónapot hibridben. Ami volt program, arra mentem (gólyatábor, ismerkedős sörözés a tanév kezdete előtt), de ebben kimerültek a szervezett és a spontán jött események. Viszont itt néhány emberrel történő beszélgetést leszámítva nem lett érdemi továbblépés emberi kapcsolatokban, tehát pl. nem kezdtünk el messengeren beszélgetni egymással.
#7: Ez szép és jó, de ha az ember egyházi gimibe járt, akkor hiába akarta elkezdeni a csajozást az optimális 16 éves körül körül, ha a környező lányok nem voltak nyitottak a párkapcsolatra, és emiatt nálam jobb pasiknak sem jött össze a dolog...
Egyetemen meg a másfél hónapos hibrid oktatás alatt alig voltunk bent, így nem is sikerült megismernünk egymást. További gond, hogy infó szakról van szó, így a társaság 25%-a csak a lány, aminek a jelentős része már foglalt.
Tehát nekem úgy tűnik, hogy az alábbi lehetőségek maradtak:
1. Ráírkálok Messeengeren olyan karon belüli lányokra, akik más szakra járnak. Problémaként felmerül az, hogy gőzöm sincs, hogy hogy kell messengeren csajozni, meg mintha azt mondanák, hogy nem illik.
2. Felmegyek társkeresőre megint, ahol konstalálhatom megint, hogy a kutyának se kellek.
3. Örökre így maradok, mert nyilvánvalóan egy infós munkahelyen nem fognak tolongani a lányok.
Nem a lakással és anyukád jelenlétével van a baj szerintem, hanem az arcodon a pattanásokkal, a helyükkel. Menjél el bőrgyógyászhoz, és amennyire lehet,hozasd rendbe az arcod, vagy ha így nem megy, akkor valamilyen plasztikai beavatkozás is szóba jöhet.
Az nem igaz, hogy természetes módon nem lehet ismerkedni, csak úgy lehet, és nem szükséges bókolni a nőknek, elég, ha normális témákról beszélgetsz velük, ekkor tudod meg ugyanis azt, hogy hozzád illene-e , vagy sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!