Ilyenkor mi a helyzet, mit csináljak, hogyan tovább?

Így a 20. életévem felé közeledve úgy gondolom, hogy ideje lenni egy párkapcsolatot létesítenem valakivel, mert már meglehetősen vágyom egy normális lány / nő társaságára, mint lelkileg, mint testileg. Csak itt jönnek a problémák: 1-1,5 évnyi társkeresőzés után sem sikerült párkapcsolatig eljutni. Ezalatt 2 lánnyal találkoztam, akik nem voltak kamusok, és el is jöttek a randira, de egyikőjükkel sem volt utána folytatás.

Amit rólam tudni kell az az, hogy gazdaságinformatikusnak tanulok, így lányok a környezetemben kb. semmilyen mértékben sem akadnak, egy másik gond még pedig, hogy az arcomon nem durva mértékben, de azért akad sok kisebb pattanás, amiknél hiába használtam bármilyen szert, nem bírtam eltüntetni őket, ellenben az arcomat mindig sikerült kiszárítanom. Egyébként nem vagyok anyuci pici fia típus, az anyagi bevételem több mint fele a saját munkával (magántanítással) megkeresett dolgokból jön, az ügyeimet magam intézem. Az otthoni szobatakarítást is szívesen végezném magam, de nem sikerül anyámmal megértetni azt, hogy ezt a munkát én jobb minőségben el tudnám végezni, mint ő. Szívem szerint önállósítanám magam, csak hát Budapesten rohadt drága az albi, amit nem tudok kigazdálkodni, mert autó -és motorfenntartás mellett nen marad rá pénzem, mert míg másnak odatolnak nulla munkával egy szép kis lakást, illetve az 5-10 milliós autót, nálam ilyesmik nem történnek meg, így saját magam egy 27 éves autót kell, hogy fenntartsak, mert csak erre telik. Testalkatomat tekintve (szerintem) átlagos vagyok (se nem izmos, se nem kövér, nem tudom, hogy ez egy külső szemlélő számára milyennek tűnik), 178 cm magas vagyok 79 kg-mal rövid barna hajjal, privátban szívesen küldök képet magamról, hogy az internet népe megszakértsen kívülről.

Barátkozni szívesen barátkozok bárkivel, viszont ismeretlen emberekkel ha nem muszáj, nem feltétlenül kezdek kommunikációt, mert lövésem sincs, hogy egy mezei random emberrel hogyan lehet érdemi párbeszédet folytatni bármiről is. Ugyanez fennáll a facebookon történő ráírkálásokra, ott meg a "szia, mizu? / szia ismi?" szintű társalgásokat igyekszem kerülni, mert nem látom értelmét ezeknek. Társkeresőn szoktam kezdeményezni, igyekszek nem hosszú ömlengést. Illetve random tartalmatlan leveleket írkálni.

Ami meg a párkapcsolati elképzeléseimet illeti nem nagyon hiszek ezekben a sablon romantikus dolgokban, hogy léteznek élőben, eléggé fenntartással kezelem őket, annak ellenére, hogy (elméleti síkon) vagyok rá. Azzal tisztában vagyok, hogy randin illene / ilkik bókolgatni egy lánynak, bár azt már nem tudom, hogy a gyakorlatban hogyan kéne jól megvalósítani. A beszédfenntartással nincsen bajom, van mondanivalóm bőven. Mindezek ellenére nem érzem azt, hogy tolonganának nálam a hölgyek.

Amit még én problémának érzek egy leendő párkapcsolatnál az az, hogy szerintem nagyon rá vagyok szokva a bal kezemre és a poreszre, amivel záros határidőn belül szeretnék valamit kezdeni, nehogy élesben gond legyen azzal, hogy nem bírok elélvezni.

Mit tanácsoltok, mit csináljak, hogy végre összejöjjön nekem is egy párkapcsolatot?