Még ezek után a statisztikai tények után is úgy gondoljátok, hogy az incelek mennyisége és társadalomra gyakorolt hatása elhanyagolható?

"Elkezdtem olvasni, de addig jutottam, ahogy nyilatkozol a babákról. Tovább nem is érdekel. Tudod te is így kezdted."

Igen, de nem kértem, hogy megszülessek. Az szüljön gyereket, aki SZÍVBŐL AKAR gyereket, ne az, akire RÁERŐLTETI A TÁRSADALOM. Okádni tudnék az "élet rendjétől". Milyen jogon mondja meg az egyik ember a másiknak, hogy mi az élet rendje? Milyen jogon akar egy tömeg ráerőltetni egy másik emberre olyat, hogy mit csináljon a testével? A saját teste, őrá tartozik, hogy akar-e szülni vagy gyereket csinálni vagy szaporodni.

És bár ez már magánvélemény, de sokkal szebb és élhetőbb világ lenne és talán a harmadik világban - ahol ma a legnagyobb gondot jelenti a túlszaporodás - se lenne éhezés és nyomor meg ilyen mértékű járványok, ha csak az szülne, az szaporodna, aki ténylegesen szívből akar gyereket és nem csak nem volt pénze vagy lehetősége védekezésre vagy valami vallási fanatikus neveltetést kapott (gyermekáldás).

"És még juthatsz pelenkába egyik napról a másikra is."

Ezzel tizenéves koromtól tisztában vagyok és úgy élem az életemet, hogy legyen pénzem széppé tenni a végnapjaimat. Ha nem tiltanák az eutanáziát, akkor végrendeletben rendelkeznék arról is, hogy milyen kognitív romlási mutató esetén öljenek meg, mert a mostani fejemmel, tiszta gondolkodással nem akarnék olyan állapotban létezni, viszont akkor már elhomályosodna annyira a tudatom, hogy átvennék az érzelmek a racionalitást és küzdenék az életemért. Ez is a saját magánvéleményem, hogy opcionálisan lehessen jogom ehhez, mert nem ártok vele senkinek.

"Téged anyád nem szeretett?"

Állítólag igen, de ha ez a szeretet, akkor nem kérnék belőle.

"Arra mondjuk ügyesen nem reagáltál, hogy te mit szólnál ahhoz, ha lerobban a kocsid, egy kedves férfi hazavontat aztán amikor búcsúznál el, közli veled, hogy na akkor most cserébe leszopsz!"

Azért nem reagáltam, mert trollkodás és több sebből vérzik (azonos neműeket hasonlítasz össze ellenkező neműekkel). De akkor tessék.

Ha ragaszkodunk az ellenkezőnemű felálláshoz és alapvetésnek vesszük az ápoltságot és a szélsőséges eseteket kizárjuk (hiszen én sem vagyok 130 kilós vagy 150 centis vagy 20-30 évvel idősebb a kiszemelt lánytól, illetve büdös, ápolatlan sem), akkor amennyiben vonzó lenne számomra a nő (minimálisan ezen esetek fennállása esetén mindenképpen vonzó lenne), akkor örömmel kedvére tennék és örülnék is neki, hogy nem készpénzben kellett fizetnem vagy nem hajtott el mellettem. Ha véletlenül nem jön be, akkor UDVARIASAN visszautasítanám (valószínűleg, hogy ne sértsem meg valami hasonlóval, mint a nők szokták, hogy van párom, szeretem, stb.) viszont a segítsége miatt lelkiismeretfurdalásom lenne, ha nem ajánlanám fel neki, hogy kifizetem a benzinjét vagy adok neki valami jelképes összeget ha nincs is sok pénzem. De azt biztosan nem követném el, hogy még nekem áll feljebb és gőgösen felháborodok, hiszen segített, mikor senki nem kötelezte őt rá. A kérés pedig nem kényszer, el lehet utasítani, ugyanakkor vészcsengő, ami emlékezteti az embert a világban arra, hogy NINCS INGYEN EBÉD, mindenki fizet valamivel mindenért, ami ingyenes, ott te vagy a termék.

Ha pedig férfi, akkor hasonló, mint ha a nő nem jönne be mert túl öreg vagy ápolatlan lenne, udvariasan közölném, hogy heteroszexuális vagyok, így még hazudnom se kellene és szintén felajánlanám, hogy valami mással viszont viszonoznám, ami neki is jó.

Felháborodni maximum akkor háborodnék fel (jogosan), ha utána ő kötné az ebet a karóhoz és nem állna le, akkor is erőszakoskodna. De ez tisztességtelen gyakorlat az üzleti életben is, hogy nem közlik a termék árát, csak kezedbe nyomják, aztán várják, hogy fizess érte. Ezt minősített esetben büntetni is kell.

De az, hogy a szívességért általában vár a másik fél cserébe valamit az élet íratlan alapszabálya. Mert nincsenek ingyen dolgok.

Ahogy az is, hogy béna gyereknek az anyja veri ki, tehát nem kell jelenetet rendezni, amiért nem valósult meg az, amit elképzeltél, a másik nem gondolatolvasó.

Viszont egy patthelyzetet egyik oldalon sem hisztivel kell lereagálni. Aki elfogadott egy szívességet amiért nem kérdezte meg az árát, az ugyanúgy hibás, mint aki úgy tett szívességet, hogy nem közölte előre az árát.

Szóval 1:1 és ilyenkor az kerül mélyebbre erkölcsileg, aki felháborodik és jelenetet rendez. Lehet emberhez méltóan is közölni, hogy ez így nem oké, viszont jelezni, hogy nem az volt már a kezdeteknél is a szándékod, hogy alattomosan a naivitás álcája mögé bújva kihasználd a másikat, akinek az irántad érzett vonzalma nyilvánvaló volt számodra és bebiztosítva többszörösen saját magadat a jelenet kiprovokálásával még jól el is terelted a gyanút arról, hogy csak potyáztál egyet.

Én abban hibáztam, amit el is ismertem, de erre a tapasztalataim vittek rá. Régebben olyan voltam, hogy nyíltan közöltem, hogy vonzódok szexuálisan és többen akkor kioktattak, hogy a társadalomban ez nem szokás, a nők érzelmesek, nekik illúzió kell, az, hogy ne mondjuk ki nyíltan, hanem utaljunk rá, hogy vonzódunk hozzájuk. A nyílt szavakkal való kimondás elrontja a kezdeti vonzalmat is. Ezért indultam el ebbe az irányba, nem azért, mert alattomos ember lennék.

#63: Azután már nem fogdostam. Ezt hol olvastad?

#64: A gyereknek viszont van hozzá köze, hogy egy önző patkány szülte meg vagy véletlenül sikerült be. Csak a gyerek érdekét nem nézi az önző társadalom, mert gyarló, hibákat-hibára halmozó felnőttekből áll, akik találva érzik magukat.

És nem vetítem ki senkire, csak látom, tapasztalom mi megy a világban és a tendencia egyre rosszabb, mintsem jobb. Olyan gyerek se szívesen lennék, akit a CSOK miatt szülnek meg és kb. annyira akarják őt szívből, mint a 8 éves az élő nyuszit Húsvétkor, mert jajj, olyan cuki volt az állatkerti simogatóban, csak mikor összeszarja az ágyat meg szétrágja a zsinórokat, akkor már megy a háztól... Ha a gyereket is ilyen egyszerű lenne örökbe adni és ennyire megbocsátó meg elnéző lenne a társadalom, mint a húsvéti nyuszi esetében, akkor jóval több gyerek kötne ki nevelőintézetben, mert minden csoda 3 napig tart és utána rájönnek, hogy nem mindig cuki meg nem ezt a lovat akarták, de visszacsinálni már nem lehet.

#66: Az, hogy fél éve találkoztam vele utoljára amikor is visszautasított olyan kamu dumával, hogy ő még nincs túl az exén meg össze van zavarodva, meg ő van tekintettel rám azzal, hogy nem akar találkozni.

Majd rá fél évre volt ez az eset, amikor is szóba került, hogy már nincs senkije régóta és társkeresőzni nem akar meg a mézesmadzag, hogy nem érti mi van a mai férfiakkal, csak a telefont nyomogatják, itt még össze is mosolyodtunk, hogy "Na jó, nem rád értem most, mert én kértelek meg, hanem úgy általánosságban."

Úgyhogy biztosan én vagyok az értetlen, ha a fél évvel korábbi eset után ő keresett fel és mikor kérdeztem, hogy hol és mikor találkozzunk, akkor még ő dobta be, hogy "Igazából arrafelé van dolgom úgyhogy mi lenne, ha felmennék hozzád, úgyis régen dumáltunk már, már hiányzol."

De értem, legközelebb leszek tapló és nyíltan minden lánynál rákérdezek majd, hogy "Most sem akarsz semmit?"

Még véletlenül se kelljen szegény nőket arra ösztönöznöm, hogy ha már hazudnak és kihasználnak, akkor valami időtállót hazudjanak vagy ne buktassák le saját magukat azzal, hogy utána ők maguk vallják be, hogy az az akadály, amit fél éve indokként hoztak már elhárult, aztán szorongjanak be, hogy hoppá, ezt most nem tudják már visszacsinálni, milyen újabb hazugságot találjanak ki, amivel továbbra is fenn lehet tartani ezt a számukra nagyon kényelmes állapotot, hogy én a barátságomat adom, de azon kívül semmi mást.