Még ezek után a statisztikai tények után is úgy gondoljátok, hogy az incelek mennyisége és társadalomra gyakorolt hatása elhanyagolható?

#48: "a férfiak azok akik a sikerüket általában saját teljesítményként fogják fel, a kudarcukért meg mást okolnak. Rákereshetsz, ezt kutatások tanusítják."

És el is érkeztünk az egyet nem értés okához. Ugyanis a nők pedig azok, akik minden "fentről" jövő üzenetbe (egyéne válogatja, hogy horoszkópra, spiritualitásra, vonzás törvényére, tudományos statisztikára vagy mire fogékony az illető) messzemenő dolgokat látnak bele és képesek fanatikusan átszellemülni. Férfiak között is van, aki durván tud rajongani focicsapatért, celebért vagy hasonlóért, de nők azok, akik konkrét tárgyat bálványoznak, fetisizálnak. Ez is evolúciós, hiszen emiatt nem hagyják el például a gyereküket, akiért rajonganak, pedig valójában egy undorító, büdös, nyálas, kopasz kis sírógép, de ennek az átszellemülésnek köszönhetően képtelenek reálisan látni. Vagy akár egy tárgytól, bútortól, ilyesmitől is nehezen válnak meg, nagyon hozzájuk tud nőni.

Valójában ebből levezetve nem a férfiak érzéketlenek és kezelik tárgyként a nőket, hanem a nők személyesítik meg a tárgyakat és kezelik valami különlegesként a gyerekkori rongyos plüssnyuszitól kezdve a fiók mélyén porosodó Nokia 3310-esig mindent és a gardrób mélyére bepréselt "azt ki ne merd dobni" 5 éve nem hordott ruháig.

És ha sértenek a megnevezések nyugodtan lecserélheted gondolatban "férfi vagy racionális gondolkodásra" illetve "női vagy érzelemvezérelt gondolkodásra". Hiszen vannak racionális nők és érzelemvezérelt férfiak is, csak a többség egyik nemnél sem ilyen.

A statisztikádra visszatérve pedig az elmúlt 50 évet leszámítva a férfiak esetében volt létjogosultsága, mint egyedüli családfenntartó, hogy sikerben mérjék önmagukat, egészen az ősidőktől fogva, csak akkor mamutot kellett vadászni most meg pénz keresni.

A nők ezzel szemben szépségben mérték a saját "sikerüket" illetve abban, hogy minél passzívabban (azaz kevesebb energiabefektetéssel, hiszen a szülésnél és gyereknevelésnél így is ők teszik bele a többet) sikerül-e felkelteni a kiszemelt (magas státuszú) hím figyelmét. A férfi szépség pedig annyira volt relatív, amennyire a státusz tárgya az adott mikro (gettó szubkultúra, értelmiségi szubkultúra, bennszülöttek, vallásosak, stb.) vagy MAKRO (globalizáció, internet, mainstream média) közösségen BELÜL annak számított, ebből jól látható, hogy a globalizmus ilyen módon mennyire kicseszett a férfiakkal, milyen megugorhatatlan elvárásokat gördített nem csak a csóró kelet-európaiak (ha nem nyertek a genetikai lottón) elé, hanem sokmillió nyugat-európai férfi elé is.

És igen, a nőknél ugyanez van, csak annyi a különbség, hogy a "legjobb nőt is unja valaki" mondás nem véletlenül keletkezett, a férfiak elsősorban poligámok, csak akkor hipergámok, ha a kapcsolat nem kielégítő, nem funkcionál megfelelően számukra. A legcsapodárabb férfi is megdugná az összes jó nőt, de csak kalandból. A férfi számára a hűség nem azt jelenti, hogy nem dugja másik lyukba, hanem, egyfajta baráti hűség, ott se azt jelenti, hogy te vagy a legjobb barátom és mással nem barátkozom vagy hogy dönteni kelljen, hogy anyámat vagy apámat vagy melyik testvéremet szeretem a legjobban.

Szóval a női szépség státusz és a nők EGYMÁSSAL rivalizálnak, viszont egy férfinek vagy felkelti egy nő az érdeklődését, vagy nem. A belépési küszöb jóval alacsonyabb, mint fordítva, ha a férfi CSAK külsővel akarna megfogni egy nőt. Mikor egy férfi arról beszél, hogy nem elég jó pasi vagy csúnyának érzi magát, akkor értsd úgy, női nyelven, hogy "nem vagyok elég húB+ pasi ahhoz, hogy ahol sok (és könnyűvérű) nő van ott random rám nyomuljanak, felszedjenek a nők, bepróbálkozzanak, ahogy ahhoz sem, hogy pofátlan szexista ajánlatot téve "köztünk csak szex lehet, semmi komolyat nem akarok" vagy nyíltan kalandot, lazát, szexet keresve mondjuk társkeresőn sikere legyen."

Ahogy a magasság sem azért zavarja, mint a nőket, hogy ha túl alacsony nem ér el ezt azt a polcon meg kisebbségi komplexusa van a többi lány között ha meg túl magas, akkor kevesebb lehetősége van jó ruhákra, hanem azért, mert ezzel a fejlett világban jelentéktelen tulajdonsággal kapásból kizárta magát a nők 30-40-50 vagy annál is több százalékának a szemében. Azonnal, anélkül, hogy akár pár mondatot lehetősége lenne beszélni, prezentálni saját magát. Csak a maradékból tud válogatni. Az meg minden szinten megalázó. Főleg, hogy öngerjesztő, mert a maradék pontosan tudja azt, hogy az adott srác valószínűleg azért ment oda hozzá, mert a 180 centis modellalkatú barátnőjénél esélye se lenne, emiatt még a saját frusztrációját is rázúdítja, ezzel lelki megsemmisítő csapást végrehajtva.

De hát tudjuk, ebben a nagy érzékeny világban egyedül a hetero fehér férfinek kell keménynek lenni és állni a sarat és a sokezredik visszautasítást meg ignorálást meg szemforgatást meg kuncogást is tűrni...

És akkor felmerül a kérdés. Ha úgyis ez az elkerülhetetlen végzetem, akkor miért ne csinálnám hasonlót, ami pénzt hoz nem csak visz (még ha keveset is) mint a párkeresés meg a párkapcsolatban élés? És ki is kötöttünk az ügynöki, üzletkötői munkánál, ahol ugyanúgy esernyőt kell hordani a sz.r és a nyál ellen lelkileg és menni előre, mint egy érzelemmentes robot.

Valamilyen értelemben az egész PUA egyfajta tünet erre a globális tendenciára, hogy a nőknek nagyon magasak lettek az igényeik. És igen, vannak férfiak, akik a finom jeleket nem veszik, amikor egy nő utal valamire, az ilyen férfiak pozitívuma, hogy azt se veszik, hogy a nő csak azért van velük, mert nem jött nekik össze jobb. Beérte a középszerűvel, mert még selejtebbet nem akart. A Béla iránt nincs nagy lángoló szerelem, de nem is baj. A Béla olyan stabil... Olyan pont jó... Most erre van szüksége, meg a leendő gyerek persze.

Csak ez férfiszemszögből tud nagyon megalázó lenni, ha realizálja, hogy valójában azért választotta őt, mert alfa nem jutott vagy csak olyan jutott volna, aki nem lett volna megbízható gyerekvállalás tekintetében.

"Ha valamit akarsz cserébe, akkor az nem segítség hanem üzlet."

De ha ezzel a jelszóval elkezdi valaki kihasználni a környezetében élő embereket és elfogadni a meghívásokat viszonzás nélkül (hiszen egy árva szóval nem mondta, hogy vár cserébe valamit, ez íratlan társadalmi szabály), akkor már te vagy a szemétláda. És ami a mókás, hogy sokszor csak ghostingolnak ezek az emberek vagy a hátad mögött beszélnek ki, nagyon kevés aki egyáltalán ha durván is, de az arcodba meri mondani, hogy egy lehúzós, élősködő kis patkány vagy.

Viszont ha egy nő csinálja ugyanezt, akkor a társadalmi konszenzus az, hogy a férfi balf...sz a nő pedig élelmes és jól teszi, a legjobb álláspont is csak annyi, hogy nem szép dolog a nőnek ezt megtenni HA TUDATOS a részéről és előre megfontolt, viszont ultimate védekezhet még akkor is azzal, hogy ő mennyire kis naiv, ő nem vágja le, hogy a férfi miért segít. Esetleg még megsértődik, drámázik, hogy milyen szemetek és önzőek a férfiak, hiszen ők a megtestesült Terézanyák, akik mindenféle idegennek mindig mindenkor és mindenben segítenek és ugranak.

"Hogyha nálad ez tényleg így megy, akkor szólj a csajnak előre, hogy "Figyi én szívesen segítek a telefonoddal, de akkor utána legalább a melledet hadd foghassam meg jó?" és akkor ő majd eldönti, hogy akar-e a segítségedből."

Szerinted nem vagyok már túl ezeken a PUA trükkökön? Kevésbé alpári stílusban mondtam már, hogy "Sokba lesz ez neked" meg viccesen, hogy "Mit adsz érte" meg "Majd ledolgozod természetben" de az eredménye az volt, hogy a tűzrőlpattantabb csajok visszavicceskedtek vagy ignorálták és ugyanúgy nem volt semmi, csak ott egy érintésnél ugyanilyen tűzrőlpattantan kislisszoltak, hogy "Na jó, akkor én most lépek" vagy "Khm... kimegyek a mosdóba/iszok vizet" esetleg "Törték már el szilánkosra a kezedet? Ja, csak vicceltem." stílusban reagálta le.

A többiek meg, akik verbális hadviselésben nem voltak ilyen szinten, azok inkább megoldották máshogy.

Az én szemszögemből nézve csak annyi jött le, hogy undorító selejt, szerethetetlen genetikai hulladék vagyok, akihez senki nem tud vonzódni, viszont még így is mennyien megkísérelnének kihasználni, ha szocializálódom. Mi lenne, ha még gazdag is lennék. Exponenciálisan nőne a kihasználók száma, viszont a 0-t hiába növelem exponenciálisan, az akkor is 0 marad, aki vonzódik hozzám.

"Hogyha én valakit testileg elutasítok, de attól még barátként bírom és erre az a válasza, hogy bocs barátként nem kellesz, nekem csak szex kell, akkor onnantól tudom, hogy vele rohadtul nem vesztettem semmit."

És még véletlenül sem látod a hibát az érvelésedben, hogy ha barátként igényt tartasz az adott férfira, de szexuálisan taszít, akkor ő ha ez neki így nem kényelmes (mert ő meg testileg IS vonzódik hozzád), akkor sehogy sem az jön ki, hogy CSAK szexre kellenél neki. CSAK arra annak kellesz, akinek odaadod magad minden előzetes ismertség nélkül egy buliban. De még lehet, hogy ő is akarna folytatást, viszont az ő esetében a kezébe adtad a döntést azzal, hogy odaadtad magad.

Illetve még annak, aki az első randin letapiz és közli, hogy akkor lesz második, ha kipróbálhat és ő van megsértődve, ha visszautasítod, hogy időt pazarolt rád és nem az jön le a viselkedéséből, hogy más nőnél ne lenne sikere.

De az, aki megelőlegezte neked a bizalmat és jól érzi magát a társaságodban, viszont vonzódik IS hozzád azt ilyen dumával hárítod, hogy te CSAK arra kellenél neki... Ilyen logikai következtetés még általános iskolában is csúnya, de felnőtt emberként megbocsáthatatlan bűn. Főleg, hogy nem a logikai következtetéssel van a baj, hanem csak jól esik belerúgni egyet, mert bosszús vagy, amiért tudod, hogy most elveszett a lelki szemetesládád, hiszen a szerelmi vallomásával bemocskolta ez a férfi. Mert eddig valami gendersemleges entitásként tekintettél rá, de innentől már nem tudod figyelmen kívül hagyni, hogy ő férfi és mi járhat az agyában... Belegondolni is szörnyű és most emiatt kell őt "kidobnod". Mint a fogkefédet, ami beleesett a vécébe, pedig tegnap bontottad ki újonnan, még tök jó lett volna. Kár érte.