Maradnátok egy ilyen férfival 40-es nőként?

Elváltam, jól megvagyunk a gyerekkel ketten. Van lakásom, autóm, normális állásom, nem szorulok anyagilag senkire. De vágyom egy párra, akivel harmonikusan, szeretetben tudjuk egymás társaságát élvezni, egymást építeni. Ismerkedéssel nem jók a tapasztalataim. Mindenki szexkapcsolatot keres vagy olyan csomagjai vannak, amit én nem vállalok be.

Lett egy párom, aki sok mindenben inspirál, sokat tanulok tőle, fejlődöm ebben a kapcsolatban. Viszont ő olyan, mint egy könyv üres lapokkal, amit most kell kezdeni írni. Fiatalabb nálam jóval, és tapasztalatlan. Nem volt még hosszabb kapcsolata, nincs még semmi egzisztenciája, a munka világában csak lézeng... Én anyagilag más szinten élek, nem luxusban, de tudok magunknak vásárolni dolgokat. Ő meg mint egy kamasz, soha semmire nincs pénze. Nem kér tőlem soha semmit, de mégis olyan, mintha a gyerekem lenne sok szempontból. Nem az van, hogy én vagyok a nő, és jön a férfi, beülök a kocsijába és elvisz egy étterembe pl, hanem rendszeresen főzök és megetetem őt. Ha ennék valahol valamit, az van, hogy vegyek magamnak nyugodtan, ő nem eszik semmit. Programot nekem kell kitalálnom, őt elvinnem. Saját költségét fizeti, tankolást én intézem mindig.

Ezek mellett viszont segít nekem, ha kell. Igyekszik a kedvemben járni. Elköteleződött mellettem, elfogadja, hogy én már nem akarok gyereket. Azt mondja, azon van, hogy egyenesbe jöjjön és majd összeköltözzünk. Vannak ilyen tervei. Érzem és látom az igyekezetét, de nem eléggé, szerintem van ebben sok cselekvés is de sok kifogás is. Pl keveset keres, de mégis jó neki ez a munkahely, mert sok előnye van. Rokonaim, szüleim nagyon kedvelik őt, gyerekeimmel normális. Egy gyerekem él már csak velem, vele gyakran távolságtartó, nem tudja kezelni a helyzetet, nem akar a pótapja lenni. A köztük lévő viszonyt is úgy érzem, terelgetnem kell, amit nyűgnek érzek, mintha két gyerekem között kellene simítgatnom a dolgokat.

Szeretem, de nem tudom, hogy álljak a körülményekhez. Szeretném élvezni az életet, kirándulni, hobbit kiélni, de az anyagiak miatt vele ez lehetetlen. Egy férfit szeretnék, nem egy gyereket. Vagy eltartom szinte, vagy csóróskodom vele együtt, legalább is jelenleg ez van.

Mellette maradnátok és támogatnátok abban, hogy felépítse az életét? És ha sok év múlva is ugyanitt tart majd?

Kérlek, segítsetek. Hogy állhatnék jól ehhez a dologhoz?