Van valami haszna, előnye annak ha az ember örökre egyedül van?

#10: Ez megvan, de azért azokat irigylem kicsit, akiknek olyan nőket sikerült felcsinálni, akik nem követelnek tőle tartásdíjat, mert rangon alulinak érzik és cserébe ne is tartson igényt a gyerekre, így a géndiverzitása biztosítva van akár 3-4 különböző nősténnyel.

Ahogy azokat is, akiknek nem csúszott be gyerek, viszont annyira népszerűek voltak a nők körében, hogy sírós emósként vagy teljesen bunkó ÉNB Kristóf stílussal is akadtak mindig nők, akik őket szedték fel, ezekből pedig az évek múlásával elég szép hárem alakult ki és mindig akad köztük, aki éppen szakít vagy rosszban van a férjével és ilyenkor eszébe jut, hogy kinél kereshetne vigaszt. És a nők is időnként vágynak arra, hogy csak valaki jól dugja őket meg és ne akarjon többet. Nem mindegy, hogy ilyesmiben néhány évente van részed vagy akár minden héten.

Nem mindegy, hogy két exed van, aki néhány évente felbukkan, vagy több száz alkalmi meg minden, akik random rád írnak akár mikor otthon egy esős éjszakán filmezel...

Úgyhogy igen, jó dolog a szabadság, de akkor lenne igazán tökéletes, ha ezek még meglennének hozzá.

Hogyne, megalkuvás és állandó lelki terror nélküli élet.

Egy átlagos férfinak ahhoz hogy legalább átlagos (külsőre) nője legyen, nagyon meg kell alkudnia és le kell mennie papucsba, VAGY borzasztó erős, markáns, határozott személyiséggel kell rendelkeznie, hogy megtarthassa, legalább egy ideig. De már ahhoz, hogy "összeszedjen" egy ilyen nőt is szükség van ezekre, főleg az utóbbira. Mert mindig találnak a nők bármelyik ujjukra udvarlót, jobb, szebb, okosabb, gazdagabb stb. férfit és sokat nem is kell tenniük mindezért.

Persze ezzel most sokan nem fognak egyetérteni, valószínűleg le is leszek pontozva, de nem baj, én csak a saját példámon keresztül látom ezt az egész dolgot.

Exemmel már lassan 3 éve, hogy szakítottunk, egy közel 3 éves kapcsolat után. (pontosabban ő dobott ki és csalt meg előtte).

A szakítás után 1,5-2 évig borzasztóan voltam, nagyon nem tudtam elfogadni ezt a dolgot, nagyon vissza akartam szerezni a csajt. De már kicsit átértékeltem a kapcsolatot és rájöttem, hogy amúgy szar volt az egész. Arról szólt minden, hogy én már-már görcsösen rettegtem attól, hogy el ne hagyjon a lány, mert úgysem lesz más akit érdekelnék, minden téren csak az ő akarata érvényesült. Aztán végül persze elhagyott, neki nem okozott problémát. Valójában hazugság az egész, mert olyan könnyedséggel csalt meg és szakított, hogy szerintem soha nem szeretett, csak élvezte, hogy én teljesen alárendelem neki magam.

Úgyhogy jobb egyedül. Néha egy-egy alkalmi kapcsolat, alkalmi szex belefér, kavarás random csajokkal, ismerkedés kötetlenül, de "komoly" kapcsolatot biztosan nem akarnék már. Újra és újra végigjárni ezt a szart, az kizárt dolog.

Szóval összefoglalva: ha egyedül vagy azt csinálsz amit akarsz, nem kell kompromisszumot kötnöd, nem kell más baromságát hallgatnod nap, mint nap (épp elég pl. a munkahelyen). Szabadon ismerkedhetsz, nem kell a céljaidat mással egyeztetni, azt csinálsz amit akarsz, oda és akkor mész amikor akarsz.