Egy csúnya nő esélytelen?

31# az exem ilyen volt kb mint amit te mondasz + kover is volt meg us osszejottem vele

A személyisége ratett egy lapáttal nagyon odaado es cuki volt, lefogyott kicsit jobban tetszett bar atesstt sajnos a lovon. De aztan bekattant a személyisége elszalt es elég visszataszito lett es ez mar nem volt kedvemre, pedig kozbeb megint felszedett par kilot főleg mellben/fenekben ami tetszett de nem kompenzalta azt amilyen lett cseppet se.

Szoval vonzobban nezett ki a szememben de belukrol rohadt kb.

Hát én nagyon ronda vagyok. Soha nem kellettem senkinek, csak egyéjszakás kalandokra. Egyszer volt egy hosszabb szexkapcsolatom, de beleszerettem, ő nyíltan megmondta, hogy ronda vagyok, nem akar tőlem semmit, szégyellne. A legrosszabb, hogy még így is folytattam a kapcsolatot, mert legalább kicsit törődött velem, mondott kedveseket, és hát nekem is vannak igényeim a szexre.

Csinos vagyok, igényes, adok magamra. Soha nem lépek ki az utcára smink nélkül, úgy, hogy ne legyen kivasalva vagy begöndörítve a hajam, csinos ruhákat hordok, jó illatom van, mégis állandóan beszólnak, hogy ronda vagyok, igénytelen. Egy pokol volt az életem. Az iskolában, meg mindenhol ki voltam közösítve, nem is tudok kommunikálni meg egy idő után nem is akartam, mert csak kinevettek, aláztak a külsőm miatt. A mai napig kapom az ívet az utcán random idegen emberektől. Pl múltkor mentem valahová, futólag rápillantottam egy férfire, erre agresszív hangom nekem esik, hogy én mégis mi a faszt nézem őt. Hiába mosolygok mindenkire, akkor meg azért szólnak be, hogy én meg mit nevetek. Bunkók velem midnnehol, a boltokban, látom a lenéző pillantásokat, meg azt, hogy azt feltételezik, hogy nekem nincs pénzem az adott dolgokra. Egyszer segítséget kértem egy boltban, olyan flegma, lenéző volt az eladó, hogy az nem igaz.

Na mindegy is. Lett barátom. Olyan boldog voltam, mint még soha. Elhittem, hogy engem is lehet szeretni. Kedves volt velem, normális, mindig törődött velem, jó volt vele a szex, számított neki, hogy nekem is jó legyen. Aztán teltek az évek és terhes lettem, ő akarta a gyereket, jobban, mint én. 15 hetes voltam, mikor megtudtam, hogy a hátam mögött nőzik és csak azért van velem, mert másnak nem kellett, hiányzik neki az igazi dugás, ezt így leírta egy csajnak, aki visszaküldte nekem plusz faszfotókat is csatolt. Az életem megint összeomlott és sosem lesz már ép. Persze van egy gyönyörű kisfiam, kicsit kárpótol mindenért.

Nekem ne jöjjön azzal senki, hogy csak a személyiség számít. Hiába adtam bele mindent a kapcsolatba, nem volt elég, ahogy én sem vagyok elég és nem is leszek soha, mert ronda az arcom, amin a smink sem segít. Tehetek én akármit is, nem lesz jobb, mert rondának születtem.

Na, akkor én jövök.

Egyetlen komoly kapcsolatom volt, egyetlen egy pasi lett belém szerelmes tizenévesen, vele 4 évig voltam együtt.

Nem tudtam még akkoriban, hogy mennyire jó dolgom volt.

Mérges voltam, hogy a buli volt neki az első, meg a haverok de utólag rájöttem, hogy szeretett, akkor is ha nem mutatta ki.

Minden kívánságomat leste az ágyban, ha el voltam keseredve valami miatt, meghallgatott és hozzábújhattam.

Amióta szakítottunk, nem találom azt aki az ő helyét betölthetné, de nem azért, mert annyira válogatnék...

Nem tetszem senkinek. Nincs szép arcom, ezért esélyt sem adnak.

Pedig lehet velem sok mindenről beszélni.

Egyszerűen nem nyertem azon a bizonyos genetikai lottón, ezért csak szánalmas vergődés amit csinálok.

Körülöttem egyre több embernek lesz gyereke, családja, én meg egy nyamvadt kapcsolatot nem tudok összehozni.

Pedig én is szeretnék boldog lenni, szeretni valakit.

Talán jobban is értékelném a törődést, mint bárki más. Teljesen megtörtek az egyedül töltött évek.

Esténként azon jár az agyam, hogy van-e még esélyem találni valakit.. és már potyognak is a könnyeim, úgy hogy észre sem veszem.

Nagyon sokat gondolkozok azon is, hogy nem akarom ezt folytatni, és talán jobb lenne...

De még bennem van a remény, hogy várjak... ami inkább megkeseríti a napjaimat, mintsem vígasztal.

Hiába vagyok igényes magamra, (szép ruhák, smink, fodrász) ha nem lát vonzónak egy férfi sem.

Talán akkor lenne esélyem, ha újra születnék olyan szép, bájos női arccal ami fel tudná kelteni a figyelmet.

Most kicsit jobban érzem magam, hogy ezeket leírhattam...

ennek örülök legalább jobban érzed magad.

egy kérdés hozzád hasonló pasinak adtál vagy adnál esélyt?

Igen, adnék.

De kötve hiszem, hogy bárkinek is megfelelnék.

Nem azért hogy beleszóljak (de mégis) de a csúnya nők sirámaiban csajozni elég szánalmasnak találom!

Ja és ezt incelként látom így, nincs velük baj, meg kisírják itt magukat mint mi incelek szoktuk, de akik rájuk vadásznak mit éreznek?

Ez mindkét oldal számára megalázó ismerkedési szituáció

39 nem vadászok senkire viszont mi szánalmas van abban ha az ember önmagához hasonló emberrel ismerkedne s talán rá, rájuk talál a szerelem.

Nekem például tetszett meg olyan nő akit más nem talált vonzónak finoman szólva, viszont ő teljesen azt a gondolatot követte hogy vagy jó pasi vagy semmi az az egyedül inkább ezt meg is értettem és örültem hogy normálisan küldött el. Ha úgy tetszettem volna neki mint ő nekem meg is lett volna a nagy csoda. Ahhoz képest hogy fel adtam és le mondtam a reményről nagyon is él mit halottnak véltem habár halovány láng ja ég s borítja jég még hiszen hogy ez talán nem a vég.